Teljessé vált az ukrán homogén nemzetállam kialakításának asszimilációs eszköztára, a kárpátaljai magyar kisebbséget végérvényesen bevándorlóvá alacsonyították ezeréves szülőföldjén – így kommentálható, hogy nemrégiben az ukrán parlament, élükön a rendszerváltást ígérő Volodimir Zelenszkijjel, megszavazta a nagy botrányt kiváltó oktatási törvénytervezetet. Miközben a kárpátaljai magyar pedagógusszövetség még mindig abba igyekszik kapaszkodni, hogy “amíg Volodimir Zelenszkij nem írja alá a törvényt, addig van remény”, az ukrán elnök nagy valószínűséggel szignálni fogja azt, ha már pártja és frakciója támogatta. A labda továbbra is az ukrán félnél pattog, mivel Magyarország nem változtat diplomáciai alapvetésein, amelyet Orbán Viktor úgy foglalt össze: “ha egyáltalán vezet út a NATO-ba és az unióba Ukrajnából, az csak Magyarországon keresztül vezet”. És ezzel Zelenszkij is tisztában van…
A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség nemrégiben közreadott jelentésében hívta fel a figyelmet arra, hogy január 16-án az ukrán parlament elfogadta a Teljes és általános-, és középoktatásról szóló törvénytervezetet, amely lényegében sárba tiporja a kisebbségek addig garantált nyelvi jogait. Mint elöljáróban fogalmaznak,
Ukrajnában lezárult az a több mint 100-150 éves korszak, amelyben az állampolgárok szabadon megválaszthatták gyermekeik számára az oktatás nyelvét, teljessé vált az ukrán homogén nemzetállam kialakításának asszimilációs eszköztára.
Árulkodó, hogy „Az Életért – Ellenzéki Platform” és a „Golosz” frakciók kivételével minden más frakció és csoport, valamint minden kárpátaljai körzetből mandátumot szerzett képviselő támogatta a tervezet elfogadását, a nemrégiben megválasztott Zelenszkij vezette „Nép szolgája” frakció egymagában 234 szavazattal járult hozzá a döntéshez.
Az ígérgető Zelenszkijről is lehullott végül a máz
A pedagógusszövetség a szavazati eredmények kapcsán azt is kijelentette, “a hatalmon lévő ukrajnai politikai elit kisebbségi politikájában a 2019. évi elnök- és parlamenti választások nem hoztak változást sem az nyelvhasználat, sem az oktatás nyelvének szabályozása terén“. Az ukrán-magyar közeledésre pedig voltak biztató jelek a nacionalista Petro Porosenko leváltását követően, annak ellenére, hogy a leváltott ukrán elnök utolsó húzásával még áprilisban elfogadtatta a parlamenttel a vitatott ukrán Államnyelv törvényt, amely ellen akkor Szijjártó Péter külügyminiszter szót is emelt. Ugyanakkor bizakodásra adott okot, hogy egy nappal a törvény elfogadása után, az akkor még nem beiktatott Zelenszkij kijelentette, hatalomra lépését követően megvizsgálja a nyelvtörvényt arra vonatkozóan, hogy “tiszteletben tartja-e a jogszabály minden állampolgár jogait”. Hazánk is igyekezett diplomáciai gesztusokkal erősíteni a két ország kapcsolatait, ennek is volt köszönhető, hogy Áder János köztársasági elnök májusban részt vett Zelenszkij beiktatásán, és magyarországi látogatásra invitálta a frissen beiktatott ukrán elnököt. Áder a megbeszéléseket követően pozitív jelnek tekintette az új ukrán elnök nyitottságát a kárpátaljai magyarokat érintő kérdések – a kettős állampolgárság, az oktatási és a nyelvtörvény – megvitatására. Májusban még Barta József, a KMKSZ alelnöke is úgy jellemezte a választási eredményeket, hogy Zelenszkij megválasztásával egy “rendszerváltás” jöhet el, amely szebb jövőt hozhat a kárpátaljai magyaroknak. A “szebb jövőbe” mutató gesztusként Zelenszkij ráadásul első, államfőként elmondott újévi köszöntő beszédében – amelybe magyar szavakat is belefűzött – összefogásra biztatta honfitársait a köztük lévő különbségek ellenére.
Februárra azonban leolvadt a máz Zelenszkij nacionalista politikájáról, és beiktatását megelőző kijelentését, amely szerint “az államnak az ukrán nyelv fejlesztését ösztönzéssel és jó példákkal kell elősegítenie, nem pedig tiltásokkal és büntetésekkel” felülírta, amikor frakciója élén támogatta az oktatási törvénytervezetet. Miközben a kárpátaljai magyar pedagógusszövetség még mindig abba igyekszik kapaszkodni, hogy “amíg Volodimir Zelenszkij nem írja alá a törvényt, addig van remény”, az ukrán elnök nagy valószínűséggel szignálni fogja azt, ha már pártja és frakciója is nemrégiben megszavazta.
Így lettek a kárpátaljai magyarok bevándorlókká saját szülőföldjükön
A törvény elfogadásához vezető kálvária portálunk olvasói számára is ismert, hiszen a 2017 szeptemberében elfogadott oktatási kerettörvénybe foglalt, a kisebbségek nyelvi jogait felülíró 7. cikkely körül kialakult vitáról több alkalommal is beszámoltunk. A változtatás az ország korábbi nemzetközi kötelezettség vállalásait és kétoldalú államközi szerződéseit megszegve jelentős mértékben csökkenti, a minimumra korlátozza a kisebbségi nyelvhasználat jogát a közoktatás területén. A törvény előírja, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek ezentúl csupán az óvodában és az elemi oskola első négy osztályában tanulhatnak anyanyelvükön, és a kisebbségi nyelvet kizárólag a tanórán használhatják a tanulók, szünetben, egymás közti kapcsolataikban ukránul kell beszélniük. Megszűnt továbbá az anyanyelvi oktatás jogalapja és lehetősége mind a szakképzésben, mind a felsőoktatásban. A törvény diszkriminatív felosztása szerint, egyedül az őshonos népnek kikiáltott krími tatárok tanulhatnak csak anyanyelvükön az általános-, és középfokú oktatásban, a többi valójában szintén őshonos kisebbség (a magyar mellett például a lengyel, a szlovák és a román) mint “valamely EU hivatalos nyelvét beszélő kisebbség” az általános középoktatás folyamatában a tananyag egy részét tanulhatják anyanyelvükön, míg az “egyéb kisebbség” kategóriába sorolt oroszok csak az általános iskola negyedik osztályáig.
Hogy pontosabban értsük a nacionalista oktatási törvény kifacsart gondolatmenetét, elég csak a pedagógusszövetség példáját ide citálni, akik külön kitérnek az anyanyelv mint idegen nyelv iskolai oktatásának visszásságaira, amelynek csak része, hogy az egységnyi tantárgyi keretben választani kell az anyanyelv és egy idegen nyelv (pl. angol, német) elsajátítása között. Lényegében a törvény megkérdőjelezi
a kisebbségek anyanyelvének jogi státuszát, azt a külföldi nyelvek kategóriájába sorolják, mintha bevándorlók lennénk saját szülőföldünkön.
A 7. cikkely végső törvényre emelése pedig a korábban említett, Porosenko által átnyomott az „Ukrán, mint államnyelv működésének biztosításáról szóló törvény” (Államnyelv törvény) 2019 áprilisi elfogadása jelentette, amely teljes egészében magába olvasztotta az Oktatási Törvény vitatott pontjait.
A NATO-ba és az unióba Ukrajnából csak Magyarországon keresztül vezet út
A magyar diplomácia a 2017 szeptemberében a foga fehérjét kimutató ukrán nacionalista politika túlkapásaira több szinten is reagált. Szijjártó Péter külügyminiszter az oktatási törvény elfogadását követően megüzente, “garantáljuk, hogy Ukrajnának mindez fájni fog a jövőben”, hozzátéve, Magyarország az Európai Unióban blokkolni és vétózni fog minden olyan lépést, amely a keleti partnerség program jegyében Ukrajnának újabb előrelépést jelenthetne az európai integrációs folyamatban, annak ellenére, hogy Magyarország korábban élen járt Ukrajna uniós csatlakozásának támogatásában.
Hazánk továbbá hasonlóképpen blokkolja Ukrajna NATO csatlakozásának folyamatát, a külügy ígérete szerint mindaddig, amíg Ukrajna vissza nem állítja az alkotmányában, illetve a kétoldalú nemzetközi szerződésekben garantált kisebbségi jogokat. Erre utal Orbán Viktor miniszterelnök 2018-ban elhangzott kijelentése, hogy “ha egyáltalán vezet út a NATO-ba és az unióba Ukrajnából, az csak Magyarországon keresztül vezet”. Magyarország a kárpátaljai kisebbségek melletti kiállását a nemzetközi szervezetben továbbá jól jellemzi, hogy a tavaly októberi NATO-Ukrajna közös nyilatkozat a magyar diplomáciai erőfeszítéseknek köszönhetően a NATO határozottan kiállt a jogfosztott kisebbségek mellett, és felszólítja Ukrajnát a nemzetközi szabályok, valamint a nemzetközi szervezetek előírásainak betartására. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy akadt olyan NATO tagállam, köztük Németország, amelyek közös nyilatkozatban tiltakoztak a NATO-Ukrajna csatlakozási tárgyalásokat lassító magyar vétó miatt, oktatási problémának nevezve a kisebbségi jogtiprást.
A diplomáciai erőfeszítések egy másik szintjén a Velencei Bizottság is állást foglalt az ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatban. A Bizottság megállapításait azonban a nacionalista vezetés önkényesen értékelte és értékeli, így annak ellenére, hogy a javaslat szerint az egész vitatott cikkelyt újra kellene írni, Kiev azt kommunikálhatja, hogy betartja a Velencei Bizottság ajánlásait.
Csak az ukrán fél változtathat
A kárpátaljai kisebbségek helyzete tehát továbbra is aggasztó, hiszen csalatkozniuk kellett a Zelenszkij-féle vélt rendszerváltásban, amely képtelen volt szakítani Porosenko nemzeti homogenizációs törekvéseivel, illetve nem tudja ellensúlyozni az ukrán parlamentben nagy arányban jelen levő nacionalista pártok törekvéseit. A kárpátaljai magyarság melletti kiállás kérdésében tehát teljes hazai politikai konszenzusra lenne szükség, hogy Magyarország a nemzetközi diplomáciai térben minden szálon a kisebbségi jogok, és a jó ukrán-magyar viszony visszaállításáért tudjon fellépni. Ezt a nemzetpolitikai egységességet azonban jelenleg a Demokratikus Koalíció és a Momentum Mozgalom lehetetleníti el. Mint ismert, Gyurcsányné Dobrev Klára és a Momentum Mozgalom közös összefogásban, lejáratópamflettek terjesztésével igyekezett elgáncsolni, hogy hazánk betölthesse a kárpátaljai kisebbségek számára is stratégiai, csatlakozáspolitikai uniós biztosi pozíciót. A Momentum Mozgalom pedig a legrosszabb SZDSZ-es filozófiát élesztette újra, amikor több ízben is kifejtették, a kisebbségi magyaroknak büszke szlovákokká, illetve büszke románokká kell válniuk. Egy mindenesetre biztosan kijelenthető, a labda továbbra is az ukrán fél térfelén pattog, mivel Magyarország nem változtat diplomáciai alapvetésein, és ezzel Zelenszkij is tisztában van.
Forrás: PestiSrácok.hu; vezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS