Lengyelország után hazánkban is Alkotmánybíróság előtt az abortusztörvény
Lengyelország után Magyarországon is napirendre kerülhet az abortusztörvény egyik vitatott, kényes passzusa: megfosztható-e az élettől, az élethez való jogától az a magzat, akinek 50 százalék esélye van arra, hogy betegen, sérülten jönne a világra. A kérdés még a hasonló elveket vallók között is komoly viták alapja, általában pedig leginkább tabu. Kinek előbbre való a szabadsága és a jogai: a nőnek, aki elvárja az önrendelkezési jogot, vagy a magzatnak, akinek lehetősége sincs megvédeni az életét, gyakorolni a saját jogait, és mások döntenek a sorsáról? A kérdés napjainkban, amikor Lengyelországban hetek óta hangosak a tüntetőktől az utcák, égetően aktuális. Egészen addig bátran foglalunk állást amíg a lengyel ügyet kell véleményezni, de mi a helyzet akkor, amikor a magyar abortusztörvény van terítéken? Hamarosan megtudhatjuk, ugyanis a napokban a Fővárosi Törvényszék egy bírája, egy előtte lévő ügy okán azt kérte beadványában az Alkotmánybíróságtól, állapítsa meg a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény, azaz a magyar abortusztörvény azon rendelkezésének az alaptörvény-ellenességét, amely szerint megszakítható a várandósság, ha a magzat ötven százalék eséllyel betegen, sérülten jönne a világra. A bíró szerint alaptörvényünk egyértelműen védi a magzati életet, az anya önrendelkezésének joga ezért csak a magzat élethez való jogát felülírva érvényesíthető. Ha érdemeben megvizsgálják a kérdést, akár a lengyelek nyomdokába is léphetünk.
Egymás után álltak ki magyar közéleti szereplők, életvédők a lengyel abortusztörvény szigorítása mellett, elismerve a lengyel alkotmánybíróság döntését, amely a magzati élet védelme értelmében kihúzta a legális abortuszra lehetőséget adó okok közül a magzat súlyos betegségét. Amikor Lengyelországban tízezrek tüntetnek a női önrendelkezés csorbítása ellen, Magyarországon is egyre többen hallatják a hangjukat ezzel szemben, a magzati élet jogai és értéke mellett, miközben arról nem lehetett olvasni a hírekben, hogy hamarosan itthon, is megvívhatják a meccset az életvédők és liberális, szabad női önrendelkezés pártiak, vagyis akik az abortusz mellett állnak ki. A lengyel alkotmánybíróság meg merte lépni, hogy magzat alkotmányos joga mellé álljon, még akkor is, ha jelenlegi közvélemény-kutatások szerint a lakosság legkevesebb 58 százaléka elutasítja az abortusztörvény szigorítást.
Lengyelországban egyébként nagyon szigorú a terhességmegszakítást szabályozó törvény. Kizárólag három esetben engedi meg, engedte meg eddig az abortuszt: ha a magzat nemi erőszak útján fogant, vagy a terhesség tizenkettedik hetéig, ha a magzat a terhesség alatt végzett vizsgálatok alapján nagy valószínűséggel súlyos rendellenességben, vagy gyógyíthatatlan, életveszélyes betegségben szenved, illetve terhesség alatt bármikor, ha az az anya életét veszélyezteti.
A lengyel alkotmánybíróság a második passzust vette ki a jogszabályból, azzal az indokolással, hogy az úgy sérti meg élethez való jogot, hogy azt egy másik érték, jog vagy szabadság nem igazolja. Lengyelországban ez a jelenleg elvégzett abortuszok nagy részét érinti. 2019-ben 1100 legálisan elvégzett abortuszból 1074-nél a magzat betegsége volt a törvényes ok a terhességmegszakításra.
A magyar abortusztörvény jóval megengedőbb mint a lengyel
A magyar abortusztörvény jóval enyhébb, megengedőbb, nagyobb teret ad az anya önrendelkezésének. Hazánkban a törvény a lengyel szabályokon túl is ad önrendelkezési jogot az anyának, vagyis megengedi az anya döntése alapján az abortuszt a huszadik hétig, ha legalább ötven százalék lehetőség van arra, hogy súlyos rendellenesség áll fenn a magzatnál.Ezen kívül az akkor is legális a tizenkettedik hétig minden olyan esetben, ha "anya súlyos válsághelyzetben van", ezt azonban valószínűsítenie kell. A terhesség megszakítását megalapozó egészségi okot a szakmai szempontból illetékes két szakorvosnak egybehangzóan kell megállapítania. A magzatnál fennálló egészségi okot pedig a genetikai tanácsadó, a prenatális diagnosztikai központ, illetve a szakmailag illetékes országos intézet által kijelölt kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályai közül bármelyik kettőnek egy-egy szakorvosa egybehangzó véleménnyel kell megállapítsa. A válsághelyzet igazolása ennél jóval könnyebb, viszont a terhességmegszakításról szóló döntést bármely indok esetében kötelező módon meg kell előzze a családsegítő szolgálattal való együttműködés, közös esetleges más megoldáskeresés. A családsegítőnek kötelessége tájékoztatnia az abortuszt kérelmező nőt a válsághelyzet feloldására alkalmas segítségnyújtási formákról, és fel kell ajánlja közreműködését ezek igénybevételéhez. Tájékoztatnia kell az olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetére; valamint az örökbeadás lehetőségeiről és feltételeiről.
Az enyhébb abortusztörvény a statisztikai adatokban is megmutatkozik. Hazánkban 2010-ben gyakorlatilag a felére csökkent az abortuszok száma, de még mindig arányosan is többszöröse a lengyelnek.
1991-es alkotmánymódosítás: "Minden embernek joga van az élethez, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg"
A KSH adatai szerint 1990-ben 125 679 élveszületés mellett 90 394 abortuszt hajtottak végre. Bár 1991-ben életvédők nyomásgyakorlására az Alkotmánybíróság határozatban mondta ki, hogy a magzati élet védelme érdekében nem engedhető meg indok nélkül az abortusz, a következő 10 évben ugyan tovább csökkent, de a születések számához képest még rendkívül magas maradt a terhességmegszakítások száma. 2010-ben 90 335 gyermek született és még mindig csaknem fele ennyi, 40 449 gyermek életéről mondott le az édesanyja. Az újabb jelentősebb csökkenés az abortuszok számában a 2010-es kormányváltást követően következett be. Ekkor került be az alaptörvényünkbe a kereszténydemokraták kezdeményezésére "a magzati élet védelme", ami hasonló ellenállást váltott ki, mint napjaink lengyelországi eseményei. Az Alaptörvény ma is kimondja:
Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.
2018-ban az abortuszok száma jelentős mértékben, 26 941-re, 2019-ben 25 800-ra csökkent.
Még a TASZ sem vitatja, hogy a magzatnak is vannak jogai
A terhességmegszakítás jogi szabályozásának meg kell felelnie a méltányosság, az emberi jogok és a világnézeti semlegesség követelményének. Elsődleges szempont, hogy nem szabad önkényesen különbséget tenni sem a terhes nők, sem a magzatok között. Emellett tekintetbe kell venni az alkotmány biztosította egyéni jogokat, melyek korlátozására csak kivételesen, indokolt esetben kerülhet sor
- ezek a sorok bármily hihetetlen, a napjainkban éppen lengyel abortusz-szigorítást sorozó TASZ honlapjáról származnak.
Bár a továbbiakban hosszas fejtegetés alapján arra jutnak, hogy a nő teste mégis csak a sajátja, a terhessége és a testén belül történő változások a magánügye, alkotmány pedig biztosítja a magánélethez és az egyéni önrendelkezéshez való jogot, ezért aztán egy pontig az anya önrendelkezési joga kell az erősebb legyen. Nagyjából ez a fegyvere minden liberális abortusz pártinak, amikor a lengyelhez hasonló szigorítások ellen veszi fel a harcot. Csakhogy ha visszatérünk ahhoz alaptézishez, hogy magzatnak is vannak jogai, és amit még a TASZ sem vitat, akkor nem szabadna különbséget tenni az anya és a magzat jogai között, és máris adott a patthelyzet.
Ha már egyenlő jogokról beszélünk, legalább odáig el kellene jutni, hogy egyenlő esélyeket adjunk az önrendelkezési jogára igényt tartó anyának és a születésre váró magzatnak. Manapság ezzel szemben nagyon sok olyan esetről hallani, amikor az esetlegesen fennálló rendellenességet megállapító orvos, orvosok a terhességmegszakítás mellett foglalnak állást és megváltoztathatatlan döntés lehetőségét teszik az anya elé, elhallgatva a megváltoztathatatlanság súlyát. Holott számtalan példát lehetne sorolni arra is, amikor a betegnek prognosztizált gyermek végül egészségesen jött a világra.
Rendellenességgel világra jött gyermekek miatt perelnek az anyák, a bírók az Alkotmánybírósághoz fordultak
A fentiek ellenpéldája az a két kártérítési per, melyekben az eljáró bírók az Alkotmánybírósághoz fordultak, kérve, hogy állapítsák meg a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény azon rendelkezésének az alaptörvény-ellenességét, amely szerint „a terhesség a 20. hétig - diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén a 24. hétig - szakítható meg, ha a magzat teratológiai ártalmának a valószínűsége eléri az 50 százalékot”.
Az első ügyben a per tárgya az volt, hogy a felperes anya a terhessége alatt részt vett a kötelező ultrahang vizsgálatokon, amelyek során nem merült fel a gyermek károsodásának gyanúja, azonban gyermeke – a terhesség 38. hetében – egészség-károsodottan született. Jobb kezén három sugár, a két hosszú ujjon lágy rész összeköttetésű összenövés volt látható, a hüvelykujj külön állt. A jobb alsó végtagon a combcsont az ellenoldallal megegyező hosszúságú, azonban a lábszár disztális harmadában csontos szöglettörés volt észlelhető, a láb komplex fejlődési zavara volt megfigyelhető azzal, hogy a sugarak száma pontosan nem volt meghatározható, a különálló lábujjak nem voltak azonosíthatóak. A gyermek fejlődési rendellenességgel születése folytán rendszeresen gyógykezelési, több alkalommal műtéti ellátásban részesült. Az anya és a gyermek kártérítési pert indítottak a kórház ellen azt állítva, hogy ha a kórház megfelelően végezte volna el a szükséges magzati vizsgálatokat, különösen a 18. hétre előírt ultrahang vizsgálatot, az anya élhetett volna önrendelkezési jogával, megszakíthatta volna a terhességet, és a fejlődési rendellenesség folytán felmerült költségek és a gyermek egészségi állapota miatti lelki terhek sem merültek volna fel. Az alperes kórház álláspontja szerint a később felismert rendellenesség nem minősíthető olyan eltérésnek, ami alapot adhatott volna a terhesség megszakítására az abortusztörvény alapján. Az ebben az ügyben eljáró bíró, dr. Horváth Zsolt idén februárban az Alkotmánybírósághoz fordult. Álláspontja szerint, és ezzel érvelt a beperelt kórház is, a terhességmegszakítás feltételeinek szabályozásakor az életvédelmi kötelezettség és az anya önrendelkezési joga közötti arányosságot meg kell tartani. Az utóbbi évtizedekben viszont egyre többen hivatkoznak a terhességmegszakítás okaként teratológiai ártalmakra, még akkor is ha az életminőség szempontjából minimálisan vagy egyáltalán nem befolyásoló. A törvényalkotó még nem reflektált erre a gyakorlatra egy olyan határ megszabásával, amely feltétele lenne a terhességmegszakításnak.
A bíró beadványában arra hivatkozott, hogy a per kimenetele a joghézag okán bírói mérlegelésre utalt. Ebben a mérlegelésben viszont akadályokba ütközik, ugyanis az Alaptörvény a magzati életet védi, az abortuszt szabályozó per alapjául szolgáló törvény pedig önrendelkezési jogot ad az anyának és ez a kettő szemben áll egymással. Az Alkotmánybíróság állásfoglalásáig a pert az eljáró bíró felfüggesztette.
AB: "Konkrét ügyben nem kérhető alkotmányellenesség megállapítása, törvényalkotó mulasztásának megállapítást senki sem indítványozhatja"
Az AB 30 napon belül meghozta a visszautasító végzését. Érdemben még csak meg sem vizsgálták a beadványt, határozatukban a lényegről elterelve a szót azt írták, hogy már több ügyben is kimondták: "a bírói kezdeményezés csak jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulhat, bíró a folyamatban lévő ügyben alaptörvény-ellenes mulasztás kimondását nem indítványozhatja". Továbbá, "mivel a jogalkotói mulasztás megállapítását az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során hivatalból alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza, így annak indítványozására senki nem jogosult”.
Ezt gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jogalkotói mulasztás megállapítása hivatalból történik, azt konkrét ügytől függően és függetlenül sem indítványozhatja senki. A határozatnak az a Schanda Balázs volt az előadója, aki mellesleg nemrég egy katolikus életvédő konferencián arról fogadkozott, hogy az életvédelem pártján áll. A határozatot meghozó 5 tagú testület tagja volt továbbá Varga Zs. András is, a Kúria újonnan megválasztott elnöke.
Az orvosdiagnosztika fejlődése a törvény újraértelmezését igényli
A történtek után azonban október végén egy másik hasonló kártérítési perben immár a Fővárosi Törvényszék bírája is felfüggesztette az eljárást és ugyanezen törvényi szabály megsemmisítését indítványozta az Alkotmánybíróságnál.Bár az ügy más, a bírói indítvány indokolása szinte szó szerint megegyezik a korábbi, tőle független bíró beadványával.
Ebben az ügyben a szülők sérelemdíj és kártérítés megfizetésére kérik kötelezni a kórházat, illetve a biztosítót, mert a kiskorú gyermekük veleszületett fejlődési rendellenességben szenved, és álláspontjuk szerint az anya terhesgondozását végző kórház részéről elvárható lett volna ezen rendellenesség kiszűrése, illetve diagnosztizálása a terhesség 20. vagy 24. hetéig. Érvelésük szerint a kórház által nyújtott elégtelen szakmai ellátás az anyát megfosztott az önrendelkezés jogától, azaz attól, hogy abortálja a magzatot.A szülők azért ezúttal akarták elvetetni a gyermeküket, mert annak bal alkar csontjai a könyöktől lefelé hiányoznak. Az érvelés hasonló.
A kártérítési pert tárgyaló Sághy Levente bíró az Alkotmánybírósághoz címzett indítványában arra hívta fel a figyelmet, hogy az abortuszról rendelkező hatályos törvény ide vonatkozó passzusa, a "teratológiai ártalom 50%-os valószínűsége" nem egyértelmű, ami lehetőséget teremt arra, hogy a mérlegelés máshogy történjen meg a károsultként fellépő személyek, az orvosszakmai szempontok, illetve a hasonló jogvitákban eljáró bíróságok részéről. Ugyanazon magzati eltérés esetén az ország különböző egészségügyi intézeteiben a terhességmegszakítás lehetőségét illetően akár ellentétes álláspontok is kialakulhatnak.
Az Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezet II. cikk rögzíti, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg
– írja Sághy Levente.
Sőt, azt is kiemeli, hogy a magzat önmaga képviseletére, jogai érvényesítésére képtelen,„jogainak képviseletét – akár az önrendelkezési jog jogosultjával is szemben – olyan törvénynek kell biztosítania, amely a jogalkotói célokhoz mérten, a terhesség 24. hetéig előállt információk alapján józan és etikus módon méri fel, prognosztizálja a születés utáni élet várható paramétereit”.
Összességében megjegyzi, a konkrét ügytől függetlenül is, hogy:
az elmúlt közel 30 év a prenatális orvosi diagnosztika terén jelentő fejlődést produkált: a magzat sorsa felett speciális esetben rendelkezni jogosult szülő egyre pontosabb laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai adatokkal szembesülhet a magzat fejlődését, állapotát illetően. A diagnosztikus képességek javulása terén elért eredmények, továbbá az általuk közvetített egyre pontosabb valószínűségi ráták birtokában és a törvényi célok mentén szükségképpen (újra) értelmezést igényel a már kiemelt törvényi részlet.
A kártérítési pert a Fővárosi Törvényszék a fentiekre való hivatkozással október 15-én felfüggesztette. Az Alkotmánybírósági beadvány dátuma október 29, amelyről egyelőre még nem döntöttek, de a határozatot 90 napon belül meg kell hozni.
Egy magzat 3 dimenziós képe a monitoron, Fotó: MTI/ Földi ImreVezető kép: MTI/EPA/National Geographic Channel