A panasz

Egy ügynek legtöbbet nem is az ellenségei, hanem támogatói képesek ártani, mivel az ügy iránti mérhetetlen elkötelezettség – ami miatt félre kell tenni a nemcsak a kétkedést, de már a józan észt is – többnyire iszonytató ostobasággal társul.

Visszatérő hősünk, Földes András, az Index nevű simicskista bosszúportál munkatársa is ilyen. Feketeöves mingránssimogatóként fáradtságot nem ismerve teszi közzé a kortárs mohamedán költészet olyan csiszolt és csiszolatlan gyémántjait, mint a vizesvödörrel és késfogú mutánskutyával felszerelt rendőrök által elkövetett elképesztő kegyetlenségekről szóló balladák, melyeket a szerb éjszakában énekelnek naiv, fűszoknyás, vegetáriánus civileknek, akik a fejlett nyugatról érkeznek meghatódni. Esetleg, amennyiben nem éppen a nyugat-európai nőideál megtestesítői, férjet vadászni. Mi Andrásunk eltökélten járja az ismeretlen délvidéket és mindent feljegyez, még a legnyilvánvalóbb baromságokat is. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok spanságban egy szírrel se mondjuk Afganisztánból, mert megkérném, ha legközelebb szembejön vele a néprajzkutató Andrisunk, akkor ismertesse neki Mundruczó menekültes filmjének, a Jupiter holdjának szövegkönyvét, aztán közösen nevetgélhetnénk a másnapi indexes címlapsztorin, ami lebegő mohamedánokra tüzelő határvadászokról szólna.

Valahogy így. Mert a szöveggondozás elengedhetetlen része még a legmegkapóbb szír népmeséknek is, amennyiben nem bírunk magunkkal és mindenképpen nyomda alá rendezzük! De sajnos Földes Andris nem éppen a legokosabb fiú, ezért sikerült benne hagyni a következő mondatot a mai gyűjtésében:

Ebből az utolsó mondat az érdekes, a többi a megszokott toposzok kötelező népmesei motívumként való ismételgetésre. Kell oda, mint a boszorkány meg a sárkány, ezek nélkül nincs történet. Ám az utolsó mondat már nem a szenvedésekről, hanem az beszélőről és a néprajzkutatóról árul el mindent. Merthogy a hivatalnokok mind nők voltak. Ezt a költői nevű Mohamed kimondta, Földesandris meg lejegyezte, a szerkesztő megszerkesztette, a sok hülye meg mind megette, akik a határmenti helyzetről az Indexről tájékozódnak. Beszélgetőpartnerét ugyanis sok-sok atrocitás mellett az háborította fel, hogy a hivatalnokok mind nők voltak. Ezt fontosnak tartotta sérelmezni. Mert hát milyen világban élünk mi, hogy nőket küldünk rá a csodálatos mohamedánokra, a jövőeurópaiakra?!! Akik parancsolgatnak nekik, akik kérdéseket szegeznek büszke mellkasuknak?!! És még el se takarják magukat?!!

Ennyire kegyetlenek volnánk?!! Hát milyen országban élünk?!!

Egy civilizált európai férfinak ilyenkor kellett volna felállnia és azzal hagynia ott Mohamedet, hogy a kurva anyádat, te szekszista, nőgyülölő arab szar, majd megírnia, hogy ezekből egy darabot nem szabad ide beengedni. De sajnos Andrisunk nem a legokosabb fiú, ő ezt észre se vette.