A totális kitaláció
„Totális kitaláció, amit rólunk állítanak. Eszméletlen mennyiségű közpénzt elköltenek ezekre a gyűlöletkeltő kampányokra, amikkel próbálják összezavarni az embereket, miközben nem teljesítik a menekültekkel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeket, nem biztosítanak tisztességes eljárást.” Ezt nyilatkozta a fényes tekintetű Amnesty International főtitkára, Salil Shetty. A bácsi teljesen igazat állít a saját univerzumában. Kár, hogy ez az univerzum csak a fantáziájában létezik.
Amikor elolvastam a tételgondolatként, azt hiszem hamar elhíresülő mondatot, megmondom őszintén, kiesett a tonhalas szendvics a számból:
„Mikor elmegyek Afrikába, Ázsiába, Dél-Amerikába, leülök tárgyalni az ottani vezetőkkel, akkor azt hallom, hogy miért őket oktatjuk, mikor a magyarországi helyzettel sem tudunk mit kezdeni.”
Először is el kell gondolkodni, vajon melyik afrikai demokráciában is járhatott a bácsi. Hosszasan törjük a fejünket…. még mindig törjük …. még mindig kutatunk a memóriánkban … és bumm: nem találtunk igazi afrikai demokráciát. Vagyis mégiscsak van egy: Botswana. Ahol a Botswanai Nemzeti Párt nyerte a választásokat, hiszen demokrácia van. Ezt 1965 óta minden választáson megteszi. A párt hívei szerint nyilván 1965 óta annyira jól kormányoznak, hogy a jelenlegi államfő, aki speciel korábban a hadsereg főparancsnoka volt. Na jó, nem folytatom …
Mindezek mellett érdemes lenne az ugandai és ruandai demokráciát elénk példaként állítani. Jaj, azt pont nem, ott mintha az elmúlt pár évtized egyik legnagyobb tömeggyilkossága zajlott.
Vagy Líbiát. Igen, Líbia, ahol a Khadafi elnök uralkodott, s azóta nincs kormány. Ott nyilvánvalóan fennen fénylik a demokrácia.
Mégis kedvencem Zimbawe, ahol a Robert Mugabe elnök immáron túllépte a 90-et és még mindig bölcs vezérként irányítja az országot. Az a pár évtized mindig a demokrácia jegyében telt el.
Felteszem amúgy a mentő kérdést, Salil barátunknak – mindjárt kettőt. Az egyik: vajon, ha akkora a demokrácia meg az emberi jogvédelem, akkor miért jönnek ide? Mármint nem a jogvédők, hanem a jogvédettek. A másik: Salil barátunk miért nem Indiában, szülőhelyén óvja az emberi jogokat? Oké, például ott már tegnap óta nem lehet kiskorú lányokat megerőszakolni büntetlenül, ez azért haladás, meg mintha mostanában kevesebbet tüzelnének el a kiváló fűtőanyag hírében álló özvegyekből is, tehát irány Magyarország…
Azért ezt a vérciki cikket belinkelem, a Guardian próbálkozik a szerecsenmosdatással. (Igen, szándékos volt.) Tehát Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában minden tökéletes, vagyis majdnem tökéletes, de az apró hibákat azért nem tudják hitelesen elhárítani, elérzékenyíteni neves jogvédő szervezetekben munkálkodó barátaink, mert hát Magyarország hitelteleníti őket.
Bayer Zsolt erre biztos valami olyasmit írna, hogy elmentek ti a kurva anyátokba! De ezt majd ő megírja, inkább arra figyelmeztetnék, hogy roppant nagy veszélyekkel áll szembe a nyugati társadalom: párhuzamos társadalmak alakultak ki mellettünk. Az egyik ilyen párhuzamos társadalom a liberálisok társadalma, ahol minden összevág, minden érthető, ám azon kívül érvénytelen. Kicsit hasonlít a működésük a mostanában divatos urban fantasy műfajához, ahol is egy alternatív világot alkot a kiváló képzelőerővel megáldott író, és ennek a fantáziavilágnak természetesen vannak saját fizikai törvényei, illetve saját, a miénktől eltérő mitológiája. Mint például olyan, hogy Afrikában demokráciák vannak, amiket csak a magyari helyzet miatt nem lehet továbbfejleszteni.
És mindezt előadja az OSI finanszírozta NGO az OSI alapította egyetemen, hogy a végén mindenről beszámoljon az OSI pénzelte újságnak.
Tudjátok mit? Mégis elmentek ti a kurva anyátokba!
