Diktatúra a tábortűz körül, dobozgitáros kísérettel

Ha jól sejtem, mindenkinek megvan az a kép, amikor gyermekek ülnek a tábortűz körül és rémtörténetekkel szórakoztatják egymást. Ha máshonnan nem, néhány tengerentúli horrorfilm nyitójelenetéből, ezekben a tűz körül ülő gyermekek mályvacukrot sütnek, aztán megijednek a sötét erdőben támadt apró zajoktól és neszektől. Ha meg akarjuk érteni az ellenzéki politizálás mélyrétegeit, akkor ebből a képből kell kiindulnunk.

Itt áll előttünk mindjárt tökéletes példaként közéletünk Szívtipró Gimije és annak vezetője, Pandacsöki-Boborján András, aki, ha éppen nem rendőröket dobál füstgránáttal, mindenféle pontokat talál ki, amelyeket elfelejt, hogy aztán újabbakat találjon ki. Ezen kívül pedig – saját bevallása szerint – a világ legbátrabb és legokosabb férfija. Szóval

és

bájos gyermeki naivitással ugyanazt a rémtörténetet mesélik a tábortűz körül ülő haladó értelmiségnek, akik álmélkodva hallgatják, aztán körbenéznek és megijednek az erdőtől.

„Meghallottuk a személyes történeteket is. Például azon az éjszakán, amikor bevittek, beszélgettem velük. A saját bevallásuk szerint már 600 óra túlóra felett jártak abban az évben, ráadásul voltak, akiket úgy rendeltek fel Szombathelyről vagy Győrből, hogy reggel hétkor beálltak dolgozni, 11-kor elhozták őket Budapestre, hajnali 3-4-ig dolgoztak, majd hazavitték őket, reggel hétkor újra kellett kezdeniük, és napokig így ment. Igen, miattuk is tüntetünk.”

– mesélte Annácska a 24.hu objektíven független újságírójának, akinek valamiért nem jutott eszébe, hogy Fekete-Győr András pont ugyanezt a történetet mesélte el az ATV stúdiójában a függetlenül objektív Rónai Egónak. Persze Anna kicsit csavart a történeten, de úgyanúgy vele esett meg az a történet, mint Pandacsöki Andrissal. Csak vele a néhány órás várfogsága alatt. Andris meg úgy adta elő Egonnak, hogy egy Momentum szimpatizáns rendőr (mióta vesznek fel gyermekeket az állományba?) odament hozzá a tüntetéseken (hogy előtte, vagy utána dobta meg őt füstgránáttal, az nem derül ki), aki elmesélte neki, hogy túlórákkal együtt 130-150 ezer forintot keresnek, emberhiány van és az elvándorláson gondolkodik. Annának szóról szóra ugyanezt mondták az őt foglyul ejtő rendőrök. Fura.

Ott hibázott a Szívtipró Gimi leánykája és Fekete-Boborján András, hogy egy csöpp eszük sincs. Ha lenne, rögtön izgalmasabb lenne a politika. Csak hát sajnos ki kéne szabadulni abból a pár háztömb határolta kis területről, amiben leélik az életüket, és akkor az eseményhorizontjukon más információk is átjutnának, nem csak

kamu. Mert a történet keservesen hétköznapi és unalmas: egy hibás bérszámfejtés miatt egy alkalommal két részletben kapták meg a rendőrök a fizetésüket. Kár, hogy se a HVG, se a Szívtipró Gimi memóriája nem az igazi. Vagy legalább képesek lennének készség szintjén használni a keresőprogramokat. Mert akkor

, ahol a 200-250-es nettó miatt megy el Roland, a rendőr inkább Londonba mosogatni.

Persze vannak lehetőségek még, ha emelni akarják a tétet!

Például okáért régi liberális kívánság, hogy ne a büntetésre, hanem a prevencióra helyezzük a hangsúlyt. A „bemegy Annácskához a rendőr és töredelmes vallomást tesz neki az anyagi helyzetéről” kontent tökéletes lehetőség erre. Hamarosan senki nem áll rablónak, mert nem bírják a panaszkodó rendőröket. Ha ez nem rettent el senkit a bűntől, akkor nincs jobb ötletem.

Vagy beindíthatnák a Cselekvés Köreit (idén még úgysem jelentették be) és segíthetnék a rendőröket. Például visznek nekik lisztet és cukrot, mert ha éhenhalnak, akkor oda a közbiztonság. Megint összeomlana egy terület az egészségügy és az oktatás után. Meg az se állapot, ha a rendőr otthon a gumibotot szeleteli kenyérre. A segítőkészebb momentumos aktivisták pedig átvehetnék a rendőrség feladatait, míg azok éheznek. Fekete-Győr Boborján lefújhatja magát gázzal, miután dobált, miközben Annácska saját magának panaszkodik a cellában. Ilyesmik.

Alig várom a következő rémtörténetet! Addig Varju László megverését hallgatom meg újra a Kötöttfogás előadásában.