A csúcsjelölt
Kedves _i__o_!
Atyai jóbarátomnak, mesteremnek tartalak! Politikai táborunk meghatározó figurája voltál már akkor is, amikor én csak műkedvelőként tekintgettem a németországi közéletre. Az ott burjánzó rengeteg balos-kommunista liberális rohadék az idők kezdete óta közös ellenségünknek számít. Nagyon régóta felnézek rád, és mindig mintának tekintettem, egészen pontosan tekintettük azt a nemes harcot, amit Magyarországon végeztél a közös ellenséggel szemben.
Mi, németek, egy kissé más irányvonalon jártunk, de a lényeg, a közös célkitűzés mindig ugyanaz volt. Nemzeti alapokon felvirágoztatni mindkettőnk hazáját a romboló baloldali ideológiák viharos tengerében. Sorsunk is némileg közös, hiszen a vesztes világháború zűrzavara, majd az azt követő balos hatalomgyakorlás hatalmas károkat okozott mindkettőnk ősi és nemes nemzetében. Szerencsére mi, németek azóta már megváltoztunk, beláttuk hibáinkat, netán bűneinket, amit a világháború forgatagában érthető, de nem megbocsátható módon elkövettünk. Levontunk a következtetést és radikálisan megjavultunk azóta, mondhatni, más emberekké váltunk.
No, és ez az, amiért kedves _i__o_, nekem most ide, ebbe a gyönyörű kis országba kellett jönnöm!
Hogy végre mondandóm lényegére is rátérjek, sajnos mostanában a hajdani közös gyökerek és a közös ellenségeink ellenére úgy látjuk, kifelé kacsingatsz ebből az értékközösségből. Olyan emberekkel és erőkkel állsz szóba, akikkel a mi világjobbító értékrendünk szerint egyszerűen tilos lenne. Olyan erőknek kedvezel, és olyan erőktől vélsz jövőbeli támogatást, akik az ellenségeink. Ez pedig nem jó, _i__o_. Nem! Nem engedhető meg egyszerűen.
Hazátokban kritikus hangok hallahatóak mind a mai napig, márpedig nem ezért kezdtünk bele ebbe az egészbe 5 évvel ezelőtt. Egyszerűen felháborító, és a közösségünk értékeivel összeegyeztethetetlen, hogy nálatok még mindig lehet a közösségünk vezetőjén gúnyolódni.
Március van, ez a tavasz időszaka. Pártcsaládommal együtt úgy döntöttünk hát, hogy meglátogatlak benneteket szép fővárosotokban, és barátilag, de azért némi erővel a hátam mögött megpróbállak meggyőzni benneteket, hogy az út, amin jártok, bizony helytelen. Kérlek, ne tekintsd ezt fenyegetésnek, hiszen én továbbra is atyai jóbarátomként tisztellek!
Azért, hogy Európában meg tudjuk valósítani közös céljainkat, és felépítsünk egy új, szebb, és a boldogabb jövőt garantáló világot, bizony a ti támogatásotokra is szükségünk van. Mi, németek egyenes, szókimondó emberek hírében állunk.
Megmondjuk, amit akarunk, és utána megmondjuk, hogy ezt miféleképpen tudjátok biztosítani számunkra.
Természetesen esély és remény nyílhat némi kompromisszumra, de az alapvető kérdésekben sajnos nem tudunk engedi. Ezek a jogállamiság, a közös Európa alapvető értékei, a német egyén szabadsága és üzleti befektetéseink garantálása. Magyarországon a német ipar és a német nagytőke a csúcsminőséget jelentő német technológia nagyberuházásai révén kölcsönösen előnyös befektetéseket eszközölt, így ezen a téren számítunk leginkább rátok. Ja, igen, és van itt még néhány probléma és nézeteltérés az egyesült európai jogelvek ellentéte a magyar alkotmány által garantált néhány alapjoggal, de ezeket majd a szakjogászaink kibogarásszák és elküldik számodra, hogy vitás kérdéseket a Birodalom számára megnyugtatóan tudjuk rendezni.
Bízva együttműködésedben, szeretettel és barátilag ölel jóbarádot!
Edmund Veesenmayer
A Führer teljhatalmi különmegbízottja.
Budapest, 1944. március 19.
