444 LSD-trip a Szomszédok világába

Belegondoltatok már, milyen lenne hazánk második és harmadik leghíresebb Györgyének, Sorosnak és Moldovának szerelemgyereke? Nos, nem is kell belegondolni, hiszen kicsit torzan, kicsit retartáldtan, de nemrégiben megpróbálta csökevény csőrével összetörni belülről a saját tojáshéját.

Rosemary fiókája egyelőre a saját kísérletét se vette komolyan, és inkább visszabújt a sorostojás biztosította kényelmes fehérjébe. Talán a mérce.hu belebegtetett közelgő csődje (a nemes kísérleteknek mindig ez lesz a vége), esetleg a nyugaton működő példák szolgai másolása okán, de mindannyiunk kedvenc sorosportálja, a 444.hu tett egy kósza kísérletet. Az semmiféle újdonságot nem okozott, hogy semmi közük az igazsághoz. Az se, hogy ezt azért igazságként meg is írják.

De, hogy a Szomszédokhoz is tök hülyék, az mindenképpen váratlan fordulat. Ennek ellenére most is magabiztosak voltak.

Az amerikai alaprecept miatt nyilván nem lehet ezt teljes egészében az ő nyakukba varrni, hiszen a tartótiszt nyilván nagy úr, és a szigorú parancsai ellen nincs apelláta. Mégis nagyon mókás újra és újra észlelni, hogy a kulturális különbözőségek okán hogyan buknak le újra és újra, és hogyan lépnek be menetrendszerűen az idegen lábbal a magyar gereblyébe.

A Szomszédok kortársaként kézenfekvő ugyebár az a Bundy család, akit igen sok magyar ismer és kedvel, valamint emlékszik még esetlen csetléseire, botlásaira. A sorozat készítői olyan nagyon komolyan már akkor se vehették ezt az egészet, hiszen, ha centre pontosan utánaszámolunk, Al Bundy valószínűleg aligha engedhetett volna meg magának egy kertvárosi családi házat meg egy négyfős családot, egyetlen csóri kis cipőboltosi fizetésből. A sorozatnak nem is igazán ez volt a lényege, hiszen nem egy olyan realista tele-szociográfia volt, mint amilyennek készítői a Szomszédokat szánták.

Azt a Szomszédokat, amelyet az amerikai szolgálatok szerencsére messze nem ismernek olyan jól, mint mi az övéket.

Bármilyen magyar, aki már egyetlen Szomszédokat is látott – ezzel valójában látta az összeset –, bizonyára azonnal emlékszik a kicsinyes anyagi problémákon való örökös lehúzós siránkozásra. A régi dzsentrivilágot felidéző nagystílű Gábor Gáboron, és a szándékosan prolihergelőre vett Klarisszima mián kívül alig találunk komoly karaktert, aki bátran vállalná fel, hogy semmiféle gombóc nincs a torkában a mindjárt bevezetendő új APEH-rendelettől.

Lenke néni mindenkori közértjébe is elvétve tévedt be olyan nyugdíjas, aki ne ingyen poharazgatná a napi túlélést jelentő iskolatejet, vagy Lenke néni segítsége nélkül lenne elég vásárlóereje a minimumtömeget jelentő 5 dkg parizer megvásárlásához. Mégis, miért lehet hát vonzó ez a nyomortól és megélhetési bűntől fertőzött lakótelep a 30 évvel később élő nyegle újságíróhülyegyerekek számára?

Hát, mert a fiatalok olcsón juthattak lakáshoz!

A 444 társadalomképében tényleg tűrhetetlen, hogy a Fidesz megfelelő gazdasági környezet kialakításával egyre növekvő fizetéseket okoz, amelyek aztán fizetőképes keresletet generálnak. Így a fiatalok nem jutnak hozzá azonnal mindenhez, ami tűrhetetlen, hacsak nem épp 22 éves lányok, mert akkor meg fordítva az.

Sokkal jobb és romantikusabb lenne egy szétrohadó becsődölt ország olcsó ingatlanai közt mazsolázgatni, ugye?

A fő probléma csak az, hogy a cikk nagytudású szerzői nem számoltak a korai Szomszédok néhány megkérdőjelezhetetlen tényével. Sajnos az etalonfiataloknak felhozott Feri és Jutka nem igazán a kezdőfizetésükből jutottak a gazdagréti ingatlanhoz. Jutka úrilányként és titokban ment hozzá a lelencgyerek Ferihez, melynek hatására apja, a tehetős, és a család tőkéjét láthatóan nem a szocializmusban felhalmozó Szöllősy doktor kitagadta, így annak húgához, a hírhedt Janka nénihez fordult a tetemes kölcsönért, aki jól meg is kérte annak árát. Az összeget a testvérpár később Jutkáék kizárásával, egymás közt rendezte. Csak úgy mellesleg egy-két év, egy remek rendszerváltás, és Feri-Jutka ketten három fizetésből is a létfenntartásig jutnak...

Egyébként az emelet két másik lakója se úgy fest, mint akiknek úgy kell elugrálnia a mostanában egyre inkább alapnak tekintett állami milliók elől. A mentőorvos-kozmetikus páros a Trabanttól a zöldségig mindent tyúkanyótól kap, és akkor kezdenek anyagilag komolyabb bevételre szert tenni, amikor mindkettejük keményen maszekol. Az örökös sunnyboy Taki bácsi se hiszem, hogy az ötvenes években még úgy képzelte, nyugdíjaséveit maszektaxizással fogja tengetni. A relatíve tágasnak számító lakásukat egy komplett kertes ház M0-asnak való kisajátítás során szerzi meg, amelynek kisszobájából az erdészeti főmérnök-stewardess páros János/Alma még úgy se tud a sorozat végig se szabadulni, hogy Jánosnak van egy fél lakása a korábbi házasságából. Összesen addig jutnak, hogy sikerül félig felépíteniük egy saját házat, amin, ha komolyan utánaszámolnánk, anyagilag biztos rajtavesztenek.

Persze, én megértem, hogy ha a rohadt Fidesz nem bassza el így a gazdaságot, ahol 300 nettóért nem tudunk 40 milliós paneleket se venni, csak, ha megházasodunk és gyerekeket csinálunk, mennyivel jobban jártunk volna a 444 által favorizált szuperjó kis MSZP-SZDSZ-szel, ahol 130 nettókért nem tudnánk 15 milliós paneleket venni gyerekkel sem. :(

Kedves 444! Mindezek mellett leginkább azért nem ajánlom nektek a Szomszédok-univerzum iránti sóvárgást, mert arrafelé Szingapúr-jellegű zérótolerancia van az olyan erős pszichedelikus anyagokkal szemben, mint amilyenek ezeket a posztjaitokat is szülik. János erdejében még a fűtől is aranylövést kapnátok, pedig a Nagy Fehér szállna ki titeket megmenteni. Ha pedig Jutka iskolája köré tévednétek a cuccal, örülhettek, ha csak Csók százados vagy Szabó Sípos Barnabás kap el titeket, mert, amit Feritől kapnátok, azt még én se biztos, hogy szívesen nézném végig.