Lázadás herével, nihil és gyűlölet, ez volt a rendszerbontás Puzsér-módra
Megvolt a híres rendszerbontó koncert, Puzsér Róbert szervezésében. Lázadásnak nevezték sokan, de nem nagyon hallottuk, hogy vajon pontosan mi ellen lázadnak a betanult szlogeneken kívül. 2006-ban tudtuk, hogy miből volt elegünk, megvolt az okunk rá. De most?
A megdöbbenés szó keveset mond el abból, amit érzek. Ijesztő üresség vett körül, amikor részleteket, interjúkat, hangulatjelentést néztem ebből a rendszerbontónak nevezett hepajból. Valami borzalmas volt az üzenet, a gyűlölet és a nihil elegye. Kicsit megfogom másképpen és kezdem a fellépők szemszögéből. Számomra felfoghatatlan, hogy a telexes igyekezet ellenére egyikük sem tudott semmi elgondolkodtatót mondani. Csak a szokásos mantrák mentek, hogy minden rossz és ez így nem mehet tovább. Valaki a saját mondatát sem értette, voltak, akik gyalázkodtak és káromkodtak, voltak akik nagyot akartak mondani, de nem sikerült, csak ugyanazt a kört járni, hogy "le a rendszerrel, diktatúra van, bontsunk le mindent, lázadás". De mit bontsunk le, mit ellen lázadjunk, gyerekek?
Lázadás, de valójában mi ellen?
Akkora diktatúra van, hogy ezt a hőbörgést nyíltan és retorzió nélkül megcsinálhattátok. Nem is akarom a szavam fecsérelni a h#réjét elővevő alakra, a nihilre és anarchiára buzdító, lincselési hangkört megidéző "művészekre". Próbálok valami pozitívumot elővenni kínomban és a jövő szempontjából ez fontos lehet. Többen elképesztően naivan nyilatkoztak, hogy számukra fontos az elszámoltatás és hogy a következő kormánnyal szemben is kritikusak lesznek, és ehhez hasonló frázispufogtatások. Ezeknél az embereknél legalább nem éreztem a rosszindulatot, csak azt az elképesztő ködöt, amit rájuk tettek és ami ellen az agyuk nem védekezett. Fogalmuk sincs arról, hogy amiért most harcolnak, az lenne a vesztük. A liberális diktatúra, a cenzúra, a kizsigerelés, ahol nem nagyon tudnának óriáskoncerteket adni, ahol megtapasztalnák, hogy nem lehet kimondani a kritikát. Mert most ezt meg lehet tenni, csak úgy adják egymás után fontoskodva az interjúkat. Az általuk várt nagy változás fejszecsapásként érné ezeket az embereket.
Úgy építették fel ezt a "lázadó hangulatot", hogy információk, háttértudás nélkül, érzelmi alapon felkorbácsolták az indulatokat, szisztematikusan azt verték a fejekbe, hogy tizenhat éve a nyakatokon ül egy kormány, aki elnyom benneteket és ellop tőletek mindent. Ezek az emberek pedig, mielőtt elgondolkodnának a valóságon, hogy tényleg így van-e, már ki is mondják ugyanezt és elhiszik kritika nélkül.
2006-ban, amikor az utcán tüntettünk, tudtuk, hogy miért tesszük. Tudtuk, hogy mi ellen lázadunk és miből van elegünk. Okunk volt rá. Huszonévesen már bőven tudta az ember, hogy mi történik az országban, tudta, hogy nem véletlenül kell számolgatni a hónap végén a szüleinek a pénzt, és friss diplomásként miért nem elég a fizetés. Akkor nem voltak családsegítő programok, csak elvettek és az utcán jól meg is vertek Gyurcsány rendőrei, pedig csak alkotmányos jogunkkal éltünk, ahogy mostanában szeretik ezt mondani.
Most miért lázadtok, srácok, lányok? Magyarázzátok el, tudom, hogy nincs tökéletes rendszer és világ, de mi a ti igazi bajotok?
És itt térek rá röviden azokra, akik nem felléptek, hanem akik azért mentek oda, hogy mocskos fideszezzenek és kieresszék a gőzt, akiket irányba állítottak Puzsérék, akiket delejeztek a sok ostobasággal. Sokuk sajnos még középfokon sem ismeri a saját nyelvét, a magyart, zavar van a fejükben. Azt azonban hallom rengeteg helyről, hogy az iskolákban még a tanárok is hergelik őket, megy a propaganda, a lázítás és a hazugságok. Azok közül a tanárok közül kerülnek ki ezek az emberek, akik most boldogan zsebelik be a megemelt fizetésüket.
Ebből látszik egy nagy hibánk. Közös felelősség a következő generáció tanítása, messzire vezetne ebbe most itt részletesen belemenni, de nyílt titok, hogy minden a családdal kezdődik, a legfontosabb alapokat ott kell megkapnia mindenkinek, az iskolának pedig szervesen része kell legyen a későbbi érési folyamatban, aminek a végén gondolkodó, felnőtt ember kerül ki a társadalomba. És most se szeretnék általánosítani, mert igazságtalan lenne, rengetegen kapják meg a megfelelő alapokat és mennek jó irányba, csak ők nem hőbörögnek az utcasarkokon, hanem élik a fiatalkorukat.
De nagyon sokan megfelelő alap nélkül fordulnak rá az iskolai környezetre, ahol sokkal könnyebb őket befolyásolni, trendekhez igazítani. Sokan nem rosszindulatú, rossz szándékú gyerekek, de könnyen befolyásolhatóak és sodorhatóak bármilyen irányba.
Talán ez a legfontosabb feladatunk, hiszen hiába építünk fel valamit, ha a következő generáció nem érti, nem becsüli és kiadja a kezéből az irányítást. Annyi inger és információ éri az embert, hogy észre se vesszük, hogy milyen fiatal korban el tudják téríteni a gyerekeket a normalitás útjáról. Ha valaki nem kapja meg a megfelelő indítócsomagot otthon, onnan főleg nehéz továbblépni. A történelmünk, kultúránk ismerete elengedhetetlen, a hit, a becsület és a kitartás szerves része volt a magyar embereknek, ne engedjük ki a kezünkből legféltettebb kincseinket, mert onnan nincs visszaút és akkor nincs magyar jövő!
