A liberálisok újabb ideológiai rohamja az Orbán-kormány ellen (brüsszeli tudósítás)

A rendkívül emlékezetesre sikerült őszi, migrációügyi EP-meghallgatás után újra nekiveselkedett az Európai Parlament pártokon átívelő ideológiai koalíciója, hogy rést üssön a magyar illiberalizmuson. Noha nyilvánvaló, hogy a magyar kormányt végső soron minden alkalommal a keményen bevándorlásellenes politikája miatt támadják, az ürügy folyton változik – most éppen a CEU az. Kedden finom belső körös résztvevőkkel, #istandwithceu-kitűzős „érdeklődőkkel” megtámogatva alakították át safezone-ná az EP egyik konferenciatermét, ahol Michael Ignatieff CEU-rektor folytatta világkörüli turnéját, és ahol óriási egyetértés honolt szabadság és demokrataság tekintetében. Meg abban, hogy Orbán Viktor mennyire veszélyes dolgokat művel.

A magyar kormány régi-régi ellenfele, a keddi meghallgatás vezetője, Guy Verhofstadt kezdte a szörnyülködést, és bizonyságot adott róla, hogy a magyar miniszterelnök 2014-es tusványosi beszéde illetve az illiberális kifejezés meghonosítása mára fekéllyé érett sebet ütött a liberális lelkeken. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) belga frakcióvezetője azt mondta, ha Orbán Viktor szerint a CEU veszélyes, akkor nézzük meg, mekkora hatalma van Magyarország autoriter miniszterelnökének. Hangsúlyozta, hogy tízezrek állnak a CEU mellett, de természetesen nem tért ki a magyarországi tüntetők tekintélyes hányadát kitevő külföldiekre. Látni fogjuk egyébként, hogy a külföldieket illetően Michael Ignatieff CEU-rektornak is vannak önellentmondásai, még az ellenoldalt képviselő felszólalók nélkül is. Verhofstadt úgy fogalmazott, hogy az új magyar felsőoktatási törvény bezárásra kényszeríti az egyetemet, továbbá beszédében elhangzottak a szabadság, tolerancia, európai értékek, kutatási és oktatási szabadság kifejezések is, amelyekből a liberális politikai oldal bármikor tetszőleges mondatokat képes faragni.

Soros György burkolt utasításai

Michael Ignatieff nyitása nem kicsit emlékeztetett Mogamed, a csecsen modorára, ahogy elővezette a „kötelezően ajánlott” teendőket. A rektor úgy fogalmazott:

Nem azért vagyok itt, hogy megmondjam, mit tegyen Európa, hanem hogy elmondjam, mi történik.

Ignatieff nem utasít, csak mesél. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

A rektor elbüszkélkedett azzal, hogy a Magyarországon töltött 25 év alatt majdnem 15 ezer diák diplomázott a CEU-n, akik megtanulták a civil és a demokratikus értékeket. Különös egyébként, hogy az eredetileg a rendszerváltás és a demokratikus átalakulás előmozdítására létrejött CEU (valamint Soros György „civil” szervezetei) még negyedszázad múltán is demokráciából és szabadságból akarja oktatni a közép-kelet-európai demokráciákat, állandóan a sérülő szabadságjogokról, populizmusról és a tolerancia hiányáról kinyilatkoztatva.

Ignatieff azt is sérelmezte, hogy

egy nacionalista kormány azt kéri tőlem, hogy New Yorkban, egy ottani campuson képezzek magyar diákokat.

Néhány mondattal később viszont már azt ecsetelte, hogy százhúsz országból jönnek tanulni Budapestre a CEU-ra. Talán sosem derül már ki az illetékesektől, hogy akkor tulajdonképpen magyar vagy inkább külföldi diákok számára létezik a CEU, mindenesetre az egyetem honlapján megtalálható szakdolgozatok alapján a külföldi kontingens tűnik izmosabbnak.

A DK-s Niedermüller Péterrel is nagy az elvtársiasság. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

Az egyetem megfelel a magyar törvényeknek, a gond az, hogy megváltoztatják a törvényeket

– mondta még a rektor. A meghallgatás után szerettük volna megkérdezni tőle, hogy az nem volt-e gond, amikor 2004-ben, a Gyurcsány-kormány kimondottan a CEU-nak kedvezve változtatta meg a felsőoktatási törvényt, ezzel jogosulatlan előnyökhöz juttatva a többi egyetemmel szemben. Hiába jelentkeztünk be azonban, az utolsó pillanatban Ignatieff egyik asszisztense szólt, hogy nincs idő több kérdésre, mert találkozóra siet a rektor úr, és ígéretük ellenére emailben sem jeleztek vissza azóta, így egyelőre ez a rejtély sem derült ki.

Ideológiai harc bármilyen köntösbe rejtve

A meghallgatáson azonban nem fukarkodott az erős mondatokkal Michael Ignatieff, és a lezárás is gyémántkeményre sikeredett.

Nem a politikai ideológiánk, hanem a szabadságunk forog kockán. Nem liberalizmust, hanem tudományt tanítok, nem NGO, nem politikai szervezet vagyunk, hanem egyetem. Szeretnék visszamenni, és tenni a dolgom, amit egész életemben büszkén tettem, mint egyetemi professzor

– jelentette ki az ember, aki 2006-ban hajszál híján a kanadai Liberális Párt (Justin Trudeau jelenlegi kormányfő pártja) elnöke lett.

Gianni Pitella energikusan küzd az illiberalizmus megállításáért. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

A rektor felszólalása után, a többi résztvevő képviselő hozzászólásával kerekedett ki a liberális safezone, több veretes mondat elhangzott. Philippe Lamberts belga zöldpárti képviselő nem igazán tudott belehelyezkedni a toleráns, mindig a kompromisszumra törekvő európéer szerepébe, és bemutatta valódi fekete-fehér látásmódját azzal a kijelentésével, hogy a magyar miniszterelnök nem Brüsszel, hanem Moszkva értékeit követi. Mint elmondta, nem a nacionalista populista pártoktól fél, hanem attól, hogy a politikájuk – név szerint említette Orbán Viktort és Robert Fico szlovák miniszterelnököt – bejut a nagy pártokba is.

Gabriele Zimmer német baloldali képviselő azzal indokolta szabadságpártiságát, hogy ő közelről látta a szocializmus működését. Olyannyira közelről látta, hogy 1981-től tagja volt az NDK kommunista állampártjának, csak ezt elfelejti közölni az Európai Egyesült Baloldal EP-frakciójának honlapján. Ráadásul azóta is A Baloldal névre átkeresztelt utódpártban tevékenykedik. Ő azzal kezdte felszólalását, hogy szereti Magyarországot, majd azzal folytatta, hogy a magyarok egy globalizált világban szeretnének élni. Itt kezdett gyanússá válni, hogy a képviselőasszony valójában egy elképzelt Magyarországot szeret(ne).

Orbán, a római?

Ott volt a meghallgatáson kedves régi ismerősünk, a holland liberális Sophie in’t Veld, aki igazából nem is a CEU-ról érdeklődött Michael Ignatieffnél. A középkort előszeretettel negatív összefüggésben felemlegető liberálisok valamiért mégis rokonszenveznek ezzel az időszakkal, ha az egyetemi autonómia kapcsán jön szóba, így in’t Veld szerint Orbán a középkor előtti időbe megy vissza ennek megnyirbálásával. Ez kizárásos alapon csak a Római Birodalom kora lehet, bár nem értjük, hogy jön ez ide.

Sophie in’t Veld agyonpénzelné az Európába érkező migránsokat, Orbánt pedig leginkább megbukva szeretné látni. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

Az elfogultságáról hírhedt holland képviselőnő szerint az egyetemi szabadság megnyirbálása és minden ellenzéki hang elhallgattatása, az egyetemi támogatások elapasztása(sic!) mind-mind egy hosszabb folyamat tünete. Végül reménykedve kérdezte meg Michael Ignatiefftől, hogy mivé teljesedhetnek ki a tüntetések. Ignatieff azonban – Sophie feltételezhető bánatára – nem jelentette ki, hogy Orbán Viktort elsöpri a népharag, csak azt hangsúlyozta, hogy az egyetemeknek joguk van önmagukat kormányozni. Csakhogy ezt nem is vitatta senki, hangulatkeltésre viszont kétségkívül alkalmas mondat. Végezetül Gianni Pitella, a szociáldemokraták EP-frakcióvezetője aggódott még egy utolsót a szabadságért és a demokráciáért, nyomatékosítva, hogy meg kell állítani az illiberalizmust, és noha a magyar oktatás magyar belügy, azért „nem szabad alábecsülni, ami Budapesten történik”.

Az európai parlamenti meghallgatáson készült képgaléria. (fotók: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

A CEU versenyelőnyétől nem féltik a tanszabadságot

A meghallgatás után a német néppárti képviselővel, Sabine Verheyennel csevegtünk a CEU-ügyről. Kíváncsiak voltunk rá, hogy a CEU akadémiai szabadságáért aggódók miért nem aggódnak amiatt, hogy a magyar mellett amerikai oklevelet is kiadni jogosult CEU eddig versenyelőnyt élvezett a többi magyar egyetemmel szemben. Válasza szerint nem szabad megfosztani a diákokat attól a lehetőségtől, amit ezáltal a CEU nyújt nekik, és a többi magyar egyetem előtt is nyitott az út, hogy a kritériumok teljesítése után más országokban is akkreditált diplomát adhassanak ki. A CEU abban a tekintetben is előnyt élvez a többi magyarországi egyetemhez képest, hogy magánkézben van, ezért nem vonatkozik rá az egyetemi tanárok bérezését szabályozó törvény. Azaz a CEU akkora bért ígérhet a legjobb oktatóknak, hogy azzal magához csábíthatja őket a többi egyetemtől, amelyek csak tehetetlenül nézhetik a folyamatot. Verheyen ezt a magyarországi és a multinacionális cégek bérezési lehetőségeihez hasonlította, azzal érvelve, hogy verseny mindig lesz.

Sabine Verheyen a tanszabadságot félti, a CEU versenyelőnyét viszont természetesnek tartja. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

A felvetésre, hogy miért részesíti az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker államfőnek kijáró fogadtatásban és figyelemben Soros Györgyöt csütörtökön, Sabine Verheyen úgy reagált, hogy az Európai Bizottság, Juncker és az EP-képviselők is mindenkire figyelnek, így az emberek hangját is meghallják. Verheyen egyébként szkeptikusan tekint arra, hogy Soros György lobbija képes lenne megvenni bármelyik EP-képvielőt, ami pikáns, hiszen éppen pár napja derült ki az Open Society Foundations-től kiszivárgott iratból, hogy az Európai Parlament 750 képviselőjéből 226 Soros György „szövetségese”.

Magyarország nemrég jött ki egy olyan helyzetből, és élénken emlékszik rá, milyen az, amikor egy idegen nagyhatalom informális befolyással bír a hétköznapi életében. Nyugat-Európa és főleg Németország viszont meghozta azt a kompromisszumot a második világháború után, hogy teret enged az amerikai informális befolyásnak, csak éppen náluk sokkal kifinomultabb modorban történik mindez, mint ahogy az egykori szovjet blokkban ment. Ezáltal viszont a nyugati globális nagyvállalati szféra ezer szálon összekötődött a nyugati politikai elittel, és a kettő között jelentős átjárás van. Nyugat-Európában azonban ezt nemzedékek óta az élet természetes velejárójának tekintik a nem hivatalos amerikai befolyással együtt, és senki sem kiált emiatt korrupciót, senki sem oligarcházik, sőt nem is értik, hogy a folyton korrupcióval vádolt Magyarországnak mi ezzel a baja.