Magabiztosan győztük le az amerikaiakat férfi vízilabdában
Második igazán éles meccsére készülhetett férfi pólóválogatottunk a velünk azonos pontszámmal álló amerikaiak ellen. A magyar válogatott magabiztos, talán a vártnál egyértelműbb győzelmet aratott, és ezzel tovább tapad a csoport első két helyén tanyázó olaszokra és görögökre. A meccs reményteli újdonsága, hogy a magyar védelem, élén Nagy Viktor kapussal végre jól, sőt, helyenként kiválóan állta a sarat.
Góllal indítottuk a meccset, az amerikaiak viszont a gól mellé emberelőnyöket is kaptak, ám ezekkel nem tudtak élni. Az egyenlítést Bowen messziről eleresztett lökete hozta meg nekik. A támadójátékunk akadozott, de legalább a védelmünk végre úgy a helyén volt, ahogy annak lennie kell. Emberelőnyből újra megszereztük a vezetést is, utána már csak egy-egy kimaradt emberelőny fért bele az első negyedbe mindkét oldalon. Az egy negyed alatt bekapott egyetlen gól az eddig gyengébb védekezést hozó meccsek után azért biztató volt.
A második negyed első támadásábban azonnal kihasználtak egy emberelőnyt az amerikaiak, majd hosszú percekig a védelmeké volt a főszerep, blokkok és védések következtek. A negyed közepének kellemetlen meglepetése volt, hogy az amerikaiak magukhoz ragadták az előnyt, és Varga Dénes hiába egyenlített precíz lövéssel, egy ügyes centergóllal ismét az USA ment 4:3-ra. Szerencsére nem hagytuk őket sokáig örülni, Vámos szép lövéssel egyemlített, majd Hárai svédcsavarral oktatta az amerikai védelmet, így egygólos előnnyel mehettünk nagyszünetre.
A harmadik negyedben tovább javultunk védekezésben, aminek leghangsúlyosabb eleme volt, hogy Nagy Viktor úgy döntött, neki most már inkább ne lőjenek gólt. A magyar kapus védőhatékonysága a 60 százalékot is elérte egyszer, ami elég komoly kihívás lehetett az ellenfél szemszögéből. Eközben elöl is termett némi babér nekünk; Manhercz használta ki, hogy kicsit őrizetlenül hagyták, majd Vámos fejezett be tökéletesen egy támadást. A negyed vége felé Manhercz ismét kicsit magára maradt, és magányát enyhítve, parádésan emelte át az amerikai kapust. Egy menettel a vége előtt néggyel vezettünk, úgyhogy nyugalommal várhattuk a befejező negyedet.
Az pedig a mi gyors gólunkkal kezdődött, ám úgy tűnik, a megnyugtató 9:4-nél túlságosan is megnyugodtunk. A bírókban is felderenghetett, hogy némi izgalmat csempésznek a teljesen simának tűnő meccsbe, többször is kontrát ítéltek ellenünk, illetve elmaradt egy-egy megtorlás, amikor a mi centerünket eltüntették a vízszint alatt az amerikai védők. Így két gólra felzárkózhatott az ellenfél, amin Manhercz igazított egyet szűk három perccel a vége előtt, ezzel eldöntve a nyitott kérdéseket. Bowen hiába lőtt bombagólt a sokadik magyar kiállítást kihasználva, ez már nem változtatott azon, hogy mindkét pont a miénk lett. Főleg, hogy az utolsó pillanatban Hosnyánszky is a kapuba bombázott, így visszaállt a háromgólos előnyünk, ami reálisan tükrözi a két csapat teljesítménye közti különbséget.
Egyesült Államok – Magyarország 8:11 (1:2, 3:3, 0:3, 4:3) gól emberelőnyből: 5/16, ill. 3/10 gól ötméteresből: -/-, ill. 1/1
