Magyar kormánypénzből szerveztek ellenzéki nyári tábort a felvidéki Gombaszögön
Ha a Gombaszögi Nyári Tábort Magyarországon szerveznék, bárki csak legyintene, hogy még egy ellenzéki fesztivál, amelyben legfeljebb az lenne érdekes, hogy konkurenciát jelent a Bánkitónak és Ozorának (a Momentum Nyitás fesztiváljának immár nem, mert nem lett meg az öt százalék). Arra viszont már sokan felhúznák a szemüket, ha kiderülne, hogy a Gombaszögi Nyári Tábor, ilyen programmal, magyar kormányzati támogatásból működik, és Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nyitotta meg. Nem először kell feltennünk a kérdést, hogy ebből a támogatásból miért nem a felvidéki magyar fiatalság javára szervezik a programokat egy nagy múltú nyári táborban. Ehelyett a nyári tábor legfontosabb támogatójának számító magyar kormány ellenzékét vonultatja fel a rendezvényre rátelepedett szélsőliberális társaság. A szervezők pedig semmit sem tesznek ennek megakadályozására, sőt talán nem is zavarja őket.
Nem új keletűek a Gombaszögi tábor programjában fellelhető furcsaságok, hosszú évek óta a liberális értékrendet tükrözi az előadások túlnyomó része. Ennek elsősorban személyi átfedési okai vannak. Az idei táborban már a magyarországi politikai történéseket például Schilling Árpáddal kitárgyaló Pátria Rádió felelt a legfontosabb közéleti beszélgetések lebonyolításáért. Ki tudja, talán óvatosságból szervezték ki a magyar kormány szellemi ellenzékének színe-virágát felvonultató beszélgetéseket a Pátria Rádióhoz. A kormányt rendszeresen és egyoldalúan bíráló rádiónak végülis mindegy, hiszen amúgy sem kötődik Magyarországhoz. Nem úgy a gombaszögi szervezőknek! Nekik ugyanis olyan szervezetek a legfontosabb támogatóik, mint a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a jegybank PADOC alapítványa, a Balassi Intézet vagy a Rákóczi Szövetség. Ezekkel a szponzorokkal szemben ugyanis nem árt egy-két jó kifogás, ha rákérdeznek, mit keresnek a programban a magyarországi balliberális világ jeles képviselői. Ilyen kifogás lehet például, hogy ezeket a programokat a rádió hozta. Igen ám, de ahogy az elején is jeleztük, hosszú ideje hasonló programok uralják a gombaszögi felhozatalt, igencsak hasonló vendégekkel.
Szinte mindenki ott volt, aki gyűlöli a rendezvény főtámogatóját
Érdemes néhány pillantást vetni rá, idén kik tették tiszteletüket Gömörben, ezúttal már nem a tábor szervezőinek közvetlen meghívására, hanem tőlük minden bizonnyal elképesztően függetlenül, a Pátria Rádiónak köszönhetően. A médiaszabályozás tárgykörében Lovász Attilától, az RTVS (Szlovák Rádió és Televízió) nemzetiségi adásainak az igazgatójától, s ezen belül a Pátria Rádió vezetőjétől tájékozódhattak az érdeklődők. Az ő jelenléte persze még a súlyos balliberális elfogultságát ismerve is természetes a Pátria sátorban; az általa irányított rádió végletes politikai elfogultsága az, ami nem természetes. Az újságírás szakmaiságát – különös tekintettel az álhírekre és a propagandára – megvitató beszélgetésre szlovák lapoknál dolgozó, egy az egyben a magyarországi ellenzék politikai üzeneteit hirdető felvidéki újságírók mellett Parászka Borókát és Széky Jánost, az Élet és Irodalom szerzőjét sikerült asztalhoz ültetni. Nem maradhatott ki a sajtószabadság és a cenzúra kérdésköre sem, ezekről Veiszer Alinda kapott lehetőséget megosztani építő gondolatait a felvidéki fiatalokkal, míg a tömeghisztériáról és gyűlöletről Závada Pál beszélt nekik. Alföldi Róbert és Eszenyi Enikő biztos épp nem ért rá.
A magyar kormány álcivil ellenzékének gyerekpajzsa, a népképviseletet mímelő Független Diákparlament két képviselőt is küldhetett Gombaszögre: Tarnay Kristóf Ábel és Kormos Krisztián igazán kényelmes safe zone-ban mondhatta el a véleményét oktatásügyről és politikáról, hiszen az ellenvéleményeket senki sem képviselte a beszélgetésen. Vallás tárgykörében a hazai haladók kedvenc papja, a katolicizmust is előszeretettel relativizáló Beer Miklós, nyugdíjazás előtt álló váci megyéspüspök volt vendég Gombaszögön. Fociról és más dolgokról a megszűnő Népszabadságtól a Népszavához átigazoló Csepelyi Adriennel beszélgetett a magyar kormány legkitartóbb Pátria rádiós gyűlölője, Gazdag József. És persze otthonosan mozog Gombaszögön a genderlobbi is: ott volt a Pátria sátorban Krsják Attila Noé melegjogi aktivista is.
Barátairól ismerszik meg a gombaszögi szervező
A fesztivál rendszeres visszatérő társszervezője a vérfeminista Phoenix nevű NGO, amely mindig szívesen agitál a patriarcha bántalmazónak kikiáltott fehér férfiak ellen, és ehhez meg is találja a partnereit. A nem meglepő módon a Soros-féle OSF pénzéből üzemelő szervezet bejutott már a felvidéki magyar civil szervezeteket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztalába, a Nyitrai Egyetem magyar tanszékére és persze a Gombaszögi Nyári Táborba is terjeszteni a genderelmélet tudománytalan fantazmagóriáit. Nem először hozták el magukkal a fesztiválra Mészáros András filozófust sem, aki tavaly azzal tette ismertté a nevét, hogy kommunista pártállami hangnemben utasította rendre azokat a felvidéki tudósokat, akik az ideológiai szempontból másik oldallal is szóba merészeltek állni, vagyis órát tartottak az Esterházy Akadémián.
Korábban megírtuk, hogy a szlovákiai Soros-hálózat miként telepedett rá Ján Kuciak meggyilkolásának ügyére, a szimbiózis pedig láthatóan azóta is virágzik. Ezt tanúsítja a Trafik.sk, a gombaszögi szervezőkhöz személyi átfedéseken keresztül szorosan kötődő portál is, amely a néhai szlovák újságíró kollégája mellé a közismerten Soros-pénzből működő oknyomozó portál, a Direkt36 munkatársát, Zöldi Blankát ültette be egy kis csevejre a tényfeltáró újságírók sorsáról. Ugyancsak befértek a gombaszögi beszélgetések műsorába a Pozsonyi Magyar Szakkollégium jóvoltából a Tisztességes Szlovákiáért (Za slušné Slovensko) nevű, ugyancsak a Soros-hálózathoz köthető mozgalom aktivistái.
Meg lehet-e menteni Gombaszöget a balliberális gyarmatosítástól?
A felsorolt programok ahhoz is kiváló alapanyagot nyújthatnak a későbbiekben, hogy a felvidéki magyar haladó média is mutogathassa a kormányellenes véleményeket és figurákat széles sugárban adagoló Gombaszöget mint a sajtó- és véleményszabadság ékes példáját. Ezzel a leheletfinom megoldással tud a fesztivál mindkét térfélre játszani, immár azzal kiegészítve, hogy ki is szervezte a leghúzósabb témákat.
Mindez viszont a magyar kormány, illetve magyarországi szervezetek támogatásaiból történik, amelyek célja a felvidéki magyarság épülése. A pénzügyi támogatókat is meg lehet érteni, hiszen a felvidéki népművelési táborok 90 éves és az egyetemista tábor 30 éves hagyománya mögé álltak be. Emellett ott vannak a rendezvény értékes kísérőprogramjai és nem utolsó sorban az elfeledett középkori pálos kolostor, amelynek a feltárását a közelmúltban kezdték meg. Az viszont igencsak kétes, hogy a fentebb felsorolt személyek üzeneteire van szükségük a felvidéki fiataloknak, ahogy az is kétes, hogy a magyarországi támogatók erre gondoltak a közpénz-csapok megnyitásakor.
A legfontosabb kérdés pedig, hogy a fesztivál főszervezője, Orosz Örs elég bátor-e ahhoz, hogy ne adjon teret a támogatóit folyamatosan becsmérlőknek és lejáratóknak. A cikkben szereplők ugyanis egytől egyig a budapesti kormány megveszekedett ellenségei, márpedig ez a kormány és szövetségesei nélkül megrendezni se lenne miből a Gombaszögi Nyári Tábort. A jövő zenéje, hogy mit tesz a fesztivál jövője érdekében a főszervező, aki nem mellesleg a magyar kormánnyal szövetségesi viszonyt ápoló MKP Nyitrai kerületi önkormányzati képviselője.
