A Reáltanoda utcai ház titkai (Pesti Mese)

Ahogy a Múzeum körútról átvágunk a hajdani Unger ház fakockákkal díszített átjárórészén, egyből szemünk elé tárul a Reáltanoda utca. Mindkét oldalán felújított épületek, kivéve egy, a 12-es számú. Bedeszkázott ablakok, zárt kapu fogadja a járókelőt, az emeleti nyílászárók némelyike tárva-nyitva. Nem kétséges, a ház szakadatlan pusztul, pedig nem akármilyen épület ez.

BARTA ZSOLT- PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport

Báró Blaskovich színre lép

A mai Reáltanoda utca helyén hajdanán hatalmas kert terpeszkedett, ám miután a XVIII. század közepén itt is megkezdődtek a parcellázások, hamarosan csak a gyorsan kialakuló utca neve, „Zöldkert“ emlékeztetett az egykori paradicsomra. Száz évvel később már a mai neve díszelgett az utcatáblákon, s a Reáltanoda első híres, vagy inkább hírhedt ismertebb épülete a Városi Közkórház lett. Egy erre őgyelgő angol utazó meg is írta visszaemlékezéseiben, hogy a pesti Közkórháznál borzasztóbb helyet sehol a világon nem látott, pedig bejárta a sárgolyóbis minden, rémületet okozó pontját. Talán emlékíratainak hatására az épületet lebontották, a telket pedig báró Blaskovich Ernő vásárolta meg. A bárónak két szenvedélye volt csupán, a lovak és a nők. Kis termetű ember lévén szeretett lóháton mutatkozni, hölgyismerősei pedig rendszerint jóval magasabbak voltak nála.

A Reáltanoda utcai telekre 1878-ban építtetett kétemeletes palotát, hatalmas, kétszárnyú ajtóval, az udvarán kocsiszínnel, s egy titokzatos istállóval. Ebben az istállóban élt minden idők legeredményesebb magyar versenylova, Kincsem.

Ló-macska barátság

Kincsem 1874-ben született Kisbéren, a Blaskovich család ősi birtokán. Két éves korától kezdték versenyeztetni, s a lóversenykedvelő család már az első versenyeken látta, hogy jó lóra tett. Kincsem összesen 54 versenyen indult, s mindet meg is nyerte. Kissé bogaras és fölöttébb kényes jószág volt, gyakran megesett vele, hogy inkább napokon át szomjazott, de addig nem ivott, amíg olyan ivóvizet nem kerítettek a számára, ami ízlett neki.

Kincsem legkedvesebb barátja egy Csalogány nevű, fekete-fehér nősténymacska volt, aki nélkül még az istállóból sem volt hajlandó kimenni. A macskát természetesen minden versenyre magukkal vitték Blaskovichék, így történt meg, hogy az egyik nagy, nemzetközi viadal előtt rémülten konstatálták, hogy a kis barát eltűnt. Csalogányt a teljes istállószemélyzet órákon át kereste, míg végre a kikötőben akadtak rá a szökevényre. Kincsem megnyugodott s fölényesen megnyerte a versenyt.

A híres csodakanca többek között a nem kevésbé hírneves Kugler Henrik cukrászmestert is megihlette, aki csokoládéból formázta meg a paripát, amit a Gerbeaud kirakatában lehetett hosszú időn keresztül megtekinteni.

Kincsem sikeres évei után tenyészkanca lett, s számos utóda vált legendássá a magyar lovassport berkeiben. Csontváza ma a budapesti Mezőgazdasági Múzeum egyik ékessége, s egy, a Nap körül keringő kisbolygót is róla nevezték el.

A Blaskovich ház másik titka

Mondtuk már, hogy báró Blaskovich másik szenvedélye a női nem, vagy inkább igen volt. Bár, egész életében nőtlen maradt, számos hölgy nézett epekedve a báró után. Kevesen, csak nagyon kevesen tudták, hogy Blaskovich Ernő szíve, hódításai ellenére, már jóideje foglalt. A szerencsés hölgyet Szabó Karolának hívták, eredetileg segédszínészként dolgozott, de aztán találkozott a báróval. Hatalmas termetű, teltidomú hölgy volt, épp olyan, akire Blaskovich egész életében vágyakozott, de valahogy mégis kitört az ármány: nem mert vele soha társaságban mutatkozni.

Így aztán Karola életét a Reáltanoda utcai épület földszintjén lévő, titkos lakásban élte le. Létezéséről csak kevesen tudtak, s maga a báró is a pincén keresztül, egy rejtekajtón át látogatta titkos aráját. A hajdani segédszínésznő mégsem volt elégedetlen sorsával, igaz, Blakovich elhalmozta őt minden földi jóval.

Mi történt az épülettel?

Blaskovich életében a ház valódi fénykorát élte. Falai között több, koronás fő is megfordult, járt itt VII. Edward, II. Vilmos, valamint XIII. Alfonz is. A báró halála után azonban az örökösök nem törődtek igazán az épülettel, a hatalmas termeket több, kisebb lakássá alakították, és bérbeadták. A II. Világháború után már csak egy lakóház a sok közül, 1950-től pedig a frissen alapított Úttörőáruház raktáraként szolgál mind az udvar, mind a hajdani Kincsem-istálló. A ház lakói az átkos alatt költöznek ki a gyorsan pusztuló épületből, s mire 1991-ben az Úttörőáruház végleg bezár, a hajdani Blaskovich-ház sem több egy romos épületnél.

A belvárosiak úgy tartják, hogy amikor a lemenő Nap sugarai egy másodpercre bevilágítanak a Reáltanoda utcába, egy ló pompás árnyéka látható, amint poroszkálás közben szeretettel néz a mellette kocogó macskára.