"Ha lesz még emberi arcuk, csókolom őket" - 56-os hősökkel beszélgettünk
Élete küldetésének tartja az 1956-ban elesett bajtársainak felkutatását - mondta a PestiSrácok.hu-nak Dózsa László, miután pénteken átvette a Budapest díszpolgára címet. Mint mondja nem szabad elfeledni őket, ezért is csodálja Stefka Istvánt és Jobbágyi Gábort, mert arra tették fel az életüket, hogy felkutassák a szabadságharc során elesett áldozatokat. A kitüntettek közt van Hegedűs Csaba olimpikon is, az egykori birkózó szerint kell, hogy legyen hitünk, mert a történelem során a magyar népet mindenen ez segítettet át.
Keveseknek adatik meg egy második lehetőség az életre, de Dózsa László azok közé tartozik, aki ezt elmondhatja magáról. A színész, rendező és érdemes művészt társaival együtt állítottak kivégző osztag elé az 1956-os szabadságharcban való részvételért, ő volt az egyetlen, aki túlélte a szovjet katonák sortüzét. Kórházba szállították, majd amikor kihallgatható állapotba került, úgy megverték és megkínozták az ÁVH-ás tisztek, hogy a klinikai halál állapotába került. Ezután a Fiumei úti temetőbe szállították, ahol a sírásónak köszönheti életét. Ő vette észre, hogy a Dózsa még él, és nem volt hajlandó testét mésszel leönteni. A szabadságharcos életét végül a Szabolcs utcai kórházban mentették meg, 8 órás koponyaműtét hajtottak végre rajta.
Azóta "egészen máshogy nézi a világot", mondja Dózsa László visszaemlékezve a múltra, a kínokra és az újjászületésére. Ami vele történt az "előre elrendelt volt", teszi hozzá. Az, hogy akkor túlélte a szörnyűségeket, fájdalmat és legyőzte a halált, miközben ismerősök és ismeretlenek haltak meg, élete küldetésévé tette, hogy soha ne merüljön feledésbe áldozatuk Budapestért, a hazáért és a szabadságért. Ezért ajánlotta fel nekik, a most megkapott Budapest díszpolgára címet.
Fel kell kutatni azokat az idegeneket, akik 1956-ban életüket adták a hazáért, és nekik ugyanolyan hálásnak kell lenni, mint nekem!
- mondta.
Csodálja Stefka István és Jobbágyi Gábor kutatásait, akik arra tették fel az életüket, hogy minden 1956-ban elesett szabadságharcost megismerjen a történelem, a magyar nép és a világ.
Számára, Budapest díszpolgára címe a legnagyobb kitüntetés, "felemelő érzés." Pár száz méterre harcolt a fővárosért attól a helytől, ahol pénteken elismerték. Sokkal értékesebbnek tartja a díszpolgári kitüntetést például a Kossuth-díjnál, nem csak azért, mert korábban olyanok kapták meg, mint József Attila vagy Liszt Ferenc, hanem azért is, mert ehhez nem fűződnek politikai érdekek.
Dózsa László idén október közepén a filmvászonról is visszaköszön majd. Hogy mit gondol a PestiSrácok.hu rendezésében, róla készülő filmről? Azt, reméli, hogy tanítja majd a mai fiatalokat, hogy nem szobrok voltak, hanem emberek, érző, lüktető fiatalok.
Nagy László szavaival válaszolt utolsó kérdésemre, hogy mit üzen a most felnövő generációnak. A költő ugyanerre a kérdésre a következőket mondta,
Ha lesz még emberi arcuk, csókolom őket.
"Egész életét a hazához fűződő viszonya határozta meg" – fogalmaz Hegedűs Csaba. Az olimpiai bajnok, birkózó még csak 8 éves volt 1956-ban, amikor édesapjának el kellett hagynia az országot, mert a Toldi Miklós Sporttanárképző Ludovikát végezte, és az elmúlt rendszerben ez bűnnek számított. Később ő is rengeteg meghívást kapott külföldre, de úgy érezte, hogy az életét Magyarországon kell leélni. A sárvári születésű olimpikon 18 évesen költözött Budapestre, tanulmányai miatt.
Sok Európa, világ-és olimpiai bajnokot nevelt már, beleértve önmagát is, és több mint 20 világversenyt szervezett, de mégis arra a legbüszkébb, hogy miközben aktív sportolóként, majd később edzőként bejárva a világot, megtanította a környezetét arra, hogy Magyarország hol van milyen értékes emberek lakják, és, hogy munkáján keresztül különbséget tudnak tenni Bukarest és Budapest között.
Azt, hogy ma itt lehet és átvehette a Budapest díszpolgára címet, Magyarországnak és Budapestnek köszönheti. Utólag visszagondolva, elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy egy 10 milliós ország gyerekeként le tudja győzni a világot, majd a müncheni olimpiai faluba megérkezve jött rá, hogy valójában csak egy porszem a homokórában, és nem mindegy az hogy elsőként vagy hátulról elsőként hagyja el azt a bizonyos homokórát. Sokszor érezte elbizonytalanodva magát, hogy egyedül van, hogy nincs több energiája, de mindezen a "megfulladt állapoton", "a magyarság, Magyarország, a történelmünk, Budapest csodája segítette át." Ezért nem tud elég hálás lenni.
Nyolc évesen döntötte el a csillagos eget kémlelve, hogy a "világ bajnoka" lesz. Ma visszagondolva elképzelhetetlen gondolat és vágy volt, de a gyerekek legfantasztikusabb tulajdonsága a vágyakozás és az álmodozás, illetve az, hogy nem ismerik a lehetetlent - mondja. Ezzel azt szeretné üzenni a mai fiataloknak, hogy az ő példája a bizonyíték arra, hogy nem létezik lehetetlen, csak akarni kell. Ehhez persze tenni is kell. Apró lépésekben kell haladni, hogy észre se vegyük, mégis minden nappal egy kicsit közelebb kerülünk a célunkhoz – teszi hozzá.
Hegedűs a politikának is üzent:
Tanítsák meg pozitívan gondolkodni az embereket, mert igenis szükséges. Ahhoz, hogy az ember az éhes farkasokhoz puska nélkül kimenjen, olyan önbizalom kell, hogy a farkasok hátat fordítsanak és elmenjenek, mert tudják, hogy nem győzhetnek. Ezt mi magyarok nagyon sokszor, a sportban, a különböző művészetekben bebizonyítottuk. Ha valamit hiszünk, és akarunk azt meg tudjuk valósítani. Talán egy picit az én példám is ez. Van jelene, van jövője ennek a nemzetnek, de ahhoz nagy összetartás és hit kell. És ha hitünk van, jöhet a farkashorda, és jöhet bármi, mindent túlélhetünk. Ezzel a hittel harcoljuk meg a jövőt a gyermekeinknek és az unokáinknak.
Pénteken adták át Budapest díszpolgári címeit a Fővárosi Közgyűlés ünnepi ülésén, az elismerő címmel a kulturális, a tudományos és a sportélet nyolc kiemelkedő képviselőjét tüntették ki. Díszpolgári címet kapott Bogányi Gergely zongoraművész, Dózsa László színművész, rendező, Freund Tamás neurobiológus, agykutató, Hegedűs Csaba olimpiai bajnok birkózó, Polgár Judit nemzetközi sakknagymester és Varga Péter Pál, az Országos Gerincgyógyászati Központ főigazgatója. Az elismerésben posztumusz részesült Szabó Miklós operaénekes és Török Bódog kézilabdaedző, volt szövetségi kapitány. A Szabó Miklósnak járó elismerést unokája, Szabó Erik, a Török Bódognak járót pedig felesége, Török Bódogné Molnár Edit vette át.
A szabadság napja, június 19-e alkalmából tartott ünnepi ülésen, a kitüntetések átadása előtt Tarlós István főpolgármester azt mondta: ma egyszerre ünnepeljük szabadságunkat, városunkat és annak legkiválóbb polgárait.
Mi, magyarok tudjuk, hogy milyen nehéz küzdelemmel jár a szabadság megszerzése és megtartása. A rendszerváltást követő zavaros évtizedekben azt is megtanultuk, hogy a szabadság nem önmagáért van, hanem felelősséggel kell társulnia.
- fogalmazott Tarlós István, hozzátéve:
a szabadság nem egyenlő a zavart ultraliberalizmus hirdetésével, az anarchiával és a káosszal, azzal, hogy bárki bárhol azt tesz, amit csak akar.
"Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz" - idézte Széchenyi Istvánt a főpolgármester. Kiemelte, a 2010-ben hivatalba lépett - az "elődeitől jelentősen eltérően gondolkodó" - városvezetésnek az volt az egyik legfőbb feladta, hogy helyreállítsa a rendet, két évtizednyi rendetlenség, "átláthatatlanság, szervezetlenség és pazarlás után". Arra volt szükség, hogy biztonságot teremtsünk a működésben, a pénzügyekben, az intézményekben és a köztereken - mondta Tarlós István, majd hozzátette: mindezt azért, hogy Budapest élhetőbb, biztonságosabb, kényelmesebb, kellemesebb várossá váljék. Hangsúlyozta: az elmúlt hat évben számos területen jelentős előrelépést sikerült elérni. Mára több olyan beruházás is elkészült, amelyet az elődeik évekig, évtizedekig csak ígérgettek, halogattak - mondta a főpolgármester. Közölte: a rend megteremtésének nemcsak pénzügyi háttér, józan gondolkodás és tisztességes kommunikáció a feltétele, szükség van a közösségnek irányt mutató, erőt, biztonságot adó és értékes, áldozatos munkát végző példaképekre. Ma különösen, amikor a tradicionális értékek megkérdőjeleződnek, az összetartó kötelékek lazulnak, értelmezhetetlen felfogások értékelődnek fel, városunkat, nemzetünket és kontinensünket olyan kihívások érik, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak - tette hozzá. Tarlós István szerint ilyen helyzetben "szükségünk van egészséges lelkű és valódi példaképekre, akiket lehet és érdemes követni, mert értékteremtő tevékenységükkel és erkölcsi normáikkal taníthatják, összetarthatják a közösséget, a várost, nemzetet". Budapest mindig úgy fejlődhetett, hogy kimagasló egyéniségek, hazafias elkötelezettségű emberek a közösség javára alkottak - jegyezte meg. A főpolgármester kiemelte: a ma kitüntetettek hosszú éveken, évtizedek át kitartó munkával közösséget teremtettek és erősítettek szakmailag, erkölcsileg és emberileg maradandót alkotva.
Az Országgyűlés 2001-ben nyilvánította június 19-ét az utolsó szovjet katona távozásának emlékére nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává.
Forrás: PestiSrácok.hu
