Az LMP-s Sallai Róbert Benedek téves adatokkal támadja a kormány birtokpolitikáját és visszasírja az államszocializmust

Sokadszor ment neki a kormány birtokpolitikájának Sallai Róbert Benedek LMP-s képviselő a szerdai sajtótájékoztatóján. Bírálta a 300 hektáros felső birtokhatárt és a kormány birtok-, illetve agrárpolitikáját, azonban több összefüggést homályban hagyott, és a PestiSrácok.hu kérdésére nem adott megnyugtató magyarázatot az állami földértékesítési program ellen benyújtott népszavazási petícióban felbukkant 20 ezer azonosíthatatlan emberre sem. Sallai ma hitet tett az államszocializmus birtokszerkezete mellett.

Az ellenzéki képviselő, aki egyébként maga is gazdálkodik, az állami földértékesítési programot bírálta, mondván átgondolatlan, és káros következményekkel jár. Kijelentette, hogy a földhasználók kevesebb, mint 5 százaléka vette meg az eladott földek 60 százalékát, ráadásul a vásárlók nagyrészt városlakók. Sallai kifogásolta a nagybirtok 300 hektárban megállapított felső határát, arra hivatkozva, hogy Svájcban és Hollandiában ez sokkal alacsonyabb, de még Lengyelországban is valamivel a magyarországi alatt van, valójában azonban nem a nagybirtokok megengedett legnagyobb területét közölte, hanem az adott országok nagybirtokainak átlagos méretét. Arra sem tért ki Sallai, hogy Svájc népsűrűsége csaknem a kétszerese, Hollandiáé pedig négyszerese Magyarországénak, de még Lengyelország népsűrűsége is nagyobb, tehát mindhárom országban értelemszerűen kevesebb föld jut egy gazdálkodóra.

Az LMP képviselője szerint a földtörvény és a 300 hektáros felső birtokhatár sem akadályozza meg, hogy gazdasági társaságok akár több ezer hektáron gazdálkodjanak, és felvegyék az állami támogatások jelentős részét. A kormányzat felelősségének nevezte, hogy „a Nemzeti Földalap a jogszabállyal visszaélve, alacsony áron ügyvédeknek és milliárdosoknak adta a magyarországi földeket”. Úgy vélekedett, hogy a kormány teljesen elhibázott birtokpolitikát és társadalomellenes agrárpolitikát folytat. Az LMP álláspontja szerint ennek egy része helyrehozható, hiszen „a jogtalanul értékesített földek esetében visszaállítható az eredeti állapot”.

Sallai javaslattal is élt, mely szerint családi gazdaságok esetében 150 hektáros, egyéni gazdaságok esetében pedig 50 hektáros birtok fölött előbb részlegesen, majd fokozatosan teljesen el kéne vonni az állami támogatásokat. Véleménye szerint a kormány jelenlegi birtokpolitikája „bebetonozza a 2004 utáni Gyurcsány-kormányok által létrehozott nagybirtokrendszert”, hiszen saját kormányzása idején az MSZP adta ki baráti áron a földeket bizonyos kedvezményezetteknek. A kormány agrárpolitikájával kapcsolatban úgy vélekedett az LMP-s képviselő, hogy újból meg kéne teremteni azokat a termelőegységeket és a hozzájuk tartozó feldolgozóegységeket, amelyek az államszocializmus, illetve előtte a feudalizmus idején léteztek és működtek. Az államszocializmus óriásszövetkezeteinek, valamint a feudális nagybirtokoknak és ezek feldolgozóegységeinek a visszavágyása azonban elég különös olyasvalakitől, aki éppen a nagybirtokok ellen szólal fel...

A PestiSrácok.hu megkérdezte a képviselőt, hogy miért nem tudtak kellő aláírást felsorakoztatni a földértékesítési program elleni népszavazáshoz, ha az ennyire elhibázott és társadalomellenes. Válaszában elmondta, hogy az elégtelen számú összegyűlt aláírás a „magyarok demokráciaindikátora”. Mint fogalmazott: „Az embereket nem érdekli, ha a szemüket lopják ki, nem foglalkoznak vele, mert megszokták, hogy minden kormány lop, és nem hisznek benne, hogy ezen lehet változtatni”.

– tette fel a kérdést.

Portálunk azt is megkérdezte, hogy mi lehetett a 44 ezer érvénytelen aláírás oka, illetve Sallai nem érzi-e felelősnek magát, amiért az aláírásokkal kapcsolatos csalás is felmerülhet egy olyan dologban, amihez a nevét adta. Válaszában elismerte, hogy az LMP csak tízezres nagyságrendben tudott hozzájárulni az aláírásgyűjtéshez, amelyben rajtuk kívül az MSZP, valamint több gazda- és civil szervezet is részt vett, így sok volt az átfedés, illetve sokan csak a kormánnyal szembeni ellenszenvből, de hiányos adatokkal írták alá. Valójában azonban mindezek csak mintegy 24 ezer érvénytelen aláírást eredményeztek, a többi 20 ezer esetében ugyanis azonosíthatatlan volt a választópolgár, azaz nem létező emberek aláírásai szerepeltek ott. Ennek ellenére Sallai visszautasította a feltételezést, hogy csalás történt volna, és kijelentette, hogy „azt a pofont, amit a magyar kormány elkerült a népszavazás elmaradásával, előbb-utóbb kiosztjuk”.