Pesti Srácok

Szerencsére már a „nyócker” sem a régi

Szerencsére már a „nyócker” sem a régi

Az ellenzék ostobaságai, ahogy Juncker alkoholizmusa vagy az „integráció” „sikerei” már rég nem szolgáltatnak beszédtémát jobboldali körökben. Az ellenzék budapesti jelentéktelenedése sem izgat fel bennünket túlságosan, de a nyolcadik kerületi polgármester választásnak vannak olyan tanulságai is, amelyek kívül esnek az ellenzék nevetségességén.

Természetesen az ellenzéki pártok azért nem merték felvállalni az egyenkénti indulást, mert akkor világossá vált volna az eredményből, hogy egyenként mindannyian jelentéktelen szereplők még Budapesten is. Valamint egy olyan embert is nehezen találtak, aki a biztos bukta tudatában városi kampányolással tölti a júniust. Ugyanis a bukás borítékolható volt, olyan egyértelmű okokból, amelyek nyilvánvalóságát a liberális város- és kerületi vezetések tucatjai bizonyították be szerte az országban.

Budapestet és kerületeinek nagy részét húsz évig liberális elvek alapján vezették. Liberálison ebben az esetben nem a korrupció és az ambiciózus alkalmatlanság elegyét értem, hanem azt, hogy a szabadrablás után megmaradó aprót a liberális ideológia helyi elterjesztésére költötték. A belpesti liberálisok szerint ugyanis a nagyvárost a kutyakaki, a húgyszag, a hajléktalan, a drogos és a gazdasági migráns teszi, valamint olyan kulturális rendezvények, amelyeken mindenki felháborítónak találja bármelyik előző probléma felszámolásának bármilyen ötletét.

A nyolcadik kerület egy ocsmány hely volt évtizedekig, éppen a vezetésük alatt, amelynek identitását a sokszínűségének ünneplése és önkormányzatának kiváló sajtója adta. Annyi mindent köszönhetünk Gyurcsány Ferenc politikai zsenijének, többek között azt, hogy még a teljesen elvakult pesti liberális és baloldali szavazókat is fel tudta annyira dühíteni és el tudta annyira idegeníteni, hogy egy történelmi pillanatban még a Fideszre is képesek voltak szavazni. Revelatív élmény lehetett a lakosság számára, amikor ennek következtében kiderült, hogy mégsem lesznek kénytelenek életük végéig egy pöcegödör-szeméttelep kombóban élni.

PestiSracok facebook image

A lassú, de mégis látványos javulás évei következtek, egy ambiciózus polgármester és egy liberálisokat nem tartalmazó testületi többség kellett hozzá, hogy a kerület a továbbiakban ne adjon örömmel otthont magassági falrapisilési versenyeknek.

A helyi Fidesz ugyanis nem csak ideológiai, hanem a mindennapi élet problémái felől is megtekintette a kerületben élők előtt álló kihívásokat. Majd radikális döntést hozott. Úgy döntött, hogy néhányat segít megoldani, eltakarítani, megkönnyíteni, a többiről meg legalább elismeri, hogy tényleg pocsék ügy. Iróniamentesen ezt nevezhetjük lokális politizálásnak is.

Ez volt Kocsis Mátéék titka. A valódi, problémaorientált helyi politizálás. Annak a felismerése, hogy ha az önkormányzat tudja, mit akar, akkor akarhat olyasmit is, ami működik, meg olyat is, amiről évtizedekig azt mondták a libsik, hogy lehetetlen. A multikulturalizmust is lehet akarni, ahogy az örökmozgót is, de azok az istennek se fognak működni. De a közbiztonság az javítható, ha az ember például kedveli a rendőrséget és hagyja dolgozni. És nem áll mindig azoknak a pártjára, akik valakin segíteni akarnak vagy akin segíteni kell, hanem azoknak az érdekeivel foglalkozik, akiknek nem kell segítség. Mert az egész ostoba liberalizmus lényege ez volt a „nyóckerben”, hogy hagyni kell tobzódni a másságot. Addig, amíg minden normális ember meg nem unja azt, hogy bátorság, sőt merészség kell az utcára történő kilépéshez.

A liberálisoknak hála, a nyolcadik kerületnek voltak a legnyilvánvalóbb és bizonyos értelemben a legkönnyebben megoldható problémái, már amennyiben persze az éppen nem lehetetlent könnyűnek minősítjük. Ez az elv megszívlelendő általánosan is a Fidesz számára. Közbiztonság, köztisztaság, javuló közhangulat, érzékelhető gazdasági fejlődés, és a liberális hülyeségek egyből a helyükre kerülnek. Országosan is a javuló hangulat lehet a legnagyobb fegyverünk.

Budapest is nyerhető a Fidesz számára, ami a liberális szubkultúrák további visszaszorulását és a liberalizmus teljes magyarországi térvesztését vetítheti előre. Jó nyaralást!

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)