Pesti Srácok

Szerencsére már a „nyócker” sem a régi

Szerencsére már a „nyócker” sem a régi

Az ellenzék ostobaságai, ahogy Juncker alkoholizmusa vagy az „integráció” „sikerei” már rég nem szolgáltatnak beszédtémát jobboldali körökben. Az ellenzék budapesti jelentéktelenedése sem izgat fel bennünket túlságosan, de a nyolcadik kerületi polgármester választásnak vannak olyan tanulságai is, amelyek kívül esnek az ellenzék nevetségességén.

Természetesen az ellenzéki pártok azért nem merték felvállalni az egyenkénti indulást, mert akkor világossá vált volna az eredményből, hogy egyenként mindannyian jelentéktelen szereplők még Budapesten is. Valamint egy olyan embert is nehezen találtak, aki a biztos bukta tudatában városi kampányolással tölti a júniust. Ugyanis a bukás borítékolható volt, olyan egyértelmű okokból, amelyek nyilvánvalóságát a liberális város- és kerületi vezetések tucatjai bizonyították be szerte az országban.

Budapestet és kerületeinek nagy részét húsz évig liberális elvek alapján vezették. Liberálison ebben az esetben nem a korrupció és az ambiciózus alkalmatlanság elegyét értem, hanem azt, hogy a szabadrablás után megmaradó aprót a liberális ideológia helyi elterjesztésére költötték. A belpesti liberálisok szerint ugyanis a nagyvárost a kutyakaki, a húgyszag, a hajléktalan, a drogos és a gazdasági migráns teszi, valamint olyan kulturális rendezvények, amelyeken mindenki felháborítónak találja bármelyik előző probléma felszámolásának bármilyen ötletét.

A nyolcadik kerület egy ocsmány hely volt évtizedekig, éppen a vezetésük alatt, amelynek identitását a sokszínűségének ünneplése és önkormányzatának kiváló sajtója adta. Annyi mindent köszönhetünk Gyurcsány Ferenc politikai zsenijének, többek között azt, hogy még a teljesen elvakult pesti liberális és baloldali szavazókat is fel tudta annyira dühíteni és el tudta annyira idegeníteni, hogy egy történelmi pillanatban még a Fideszre is képesek voltak szavazni. Revelatív élmény lehetett a lakosság számára, amikor ennek következtében kiderült, hogy mégsem lesznek kénytelenek életük végéig egy pöcegödör-szeméttelep kombóban élni.

PestiSracok facebook image

A lassú, de mégis látványos javulás évei következtek, egy ambiciózus polgármester és egy liberálisokat nem tartalmazó testületi többség kellett hozzá, hogy a kerület a továbbiakban ne adjon örömmel otthont magassági falrapisilési versenyeknek.

A helyi Fidesz ugyanis nem csak ideológiai, hanem a mindennapi élet problémái felől is megtekintette a kerületben élők előtt álló kihívásokat. Majd radikális döntést hozott. Úgy döntött, hogy néhányat segít megoldani, eltakarítani, megkönnyíteni, a többiről meg legalább elismeri, hogy tényleg pocsék ügy. Iróniamentesen ezt nevezhetjük lokális politizálásnak is.

Ez volt Kocsis Mátéék titka. A valódi, problémaorientált helyi politizálás. Annak a felismerése, hogy ha az önkormányzat tudja, mit akar, akkor akarhat olyasmit is, ami működik, meg olyat is, amiről évtizedekig azt mondták a libsik, hogy lehetetlen. A multikulturalizmust is lehet akarni, ahogy az örökmozgót is, de azok az istennek se fognak működni. De a közbiztonság az javítható, ha az ember például kedveli a rendőrséget és hagyja dolgozni. És nem áll mindig azoknak a pártjára, akik valakin segíteni akarnak vagy akin segíteni kell, hanem azoknak az érdekeivel foglalkozik, akiknek nem kell segítség. Mert az egész ostoba liberalizmus lényege ez volt a „nyóckerben”, hogy hagyni kell tobzódni a másságot. Addig, amíg minden normális ember meg nem unja azt, hogy bátorság, sőt merészség kell az utcára történő kilépéshez.

A liberálisoknak hála, a nyolcadik kerületnek voltak a legnyilvánvalóbb és bizonyos értelemben a legkönnyebben megoldható problémái, már amennyiben persze az éppen nem lehetetlent könnyűnek minősítjük. Ez az elv megszívlelendő általánosan is a Fidesz számára. Közbiztonság, köztisztaság, javuló közhangulat, érzékelhető gazdasági fejlődés, és a liberális hülyeségek egyből a helyükre kerülnek. Országosan is a javuló hangulat lehet a legnagyobb fegyverünk.

Budapest is nyerhető a Fidesz számára, ami a liberális szubkultúrák további visszaszorulását és a liberalizmus teljes magyarországi térvesztését vetítheti előre. Jó nyaralást!

Ajánljuk még

Rabok legyünk vagy szabadok? - Halkó Petrával, az új könyvéről beszélgetünk a csütörtöki Polbeat-felvételen

‎Polbeat 2025 június 11.
A szabadságelvűségünk magyar? Volt-e valaha szabad a magyar nemzet, vagy mindig is a nemzetközi ideológiák társadalomátalakító kísérleteinek terepeként szolgált? A rendszerváltoztatás idején, 1989–1990-ben valóban visszaszereztük a szabadságunkat vagy csak egy illúziónak, esetleg egy átverésnek estünk áldozatul? Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Rabok legyünk vagy szabadok? című könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ, Stefka István és Huth Gergely pedig ezeket a témákat feszegeti majd a Polbeat következő, június 12-i, csütörtöki nyilvános felvételén, melyre ezúttal is az R56 Gasztrosörözőben kerítünk sort. Természetesen nem némi, hanem sok aktualitással fűszerezve, mert a szabadságharcosok és hazaárulók vetélkedése - sajnálatosan - örök!