Pesti Srácok

Szerencsére már a „nyócker” sem a régi

Szerencsére már a „nyócker” sem a régi

Az ellenzék ostobaságai, ahogy Juncker alkoholizmusa vagy az „integráció” „sikerei” már rég nem szolgáltatnak beszédtémát jobboldali körökben. Az ellenzék budapesti jelentéktelenedése sem izgat fel bennünket túlságosan, de a nyolcadik kerületi polgármester választásnak vannak olyan tanulságai is, amelyek kívül esnek az ellenzék nevetségességén.

Természetesen az ellenzéki pártok azért nem merték felvállalni az egyenkénti indulást, mert akkor világossá vált volna az eredményből, hogy egyenként mindannyian jelentéktelen szereplők még Budapesten is. Valamint egy olyan embert is nehezen találtak, aki a biztos bukta tudatában városi kampányolással tölti a júniust. Ugyanis a bukás borítékolható volt, olyan egyértelmű okokból, amelyek nyilvánvalóságát a liberális város- és kerületi vezetések tucatjai bizonyították be szerte az országban.

Budapestet és kerületeinek nagy részét húsz évig liberális elvek alapján vezették. Liberálison ebben az esetben nem a korrupció és az ambiciózus alkalmatlanság elegyét értem, hanem azt, hogy a szabadrablás után megmaradó aprót a liberális ideológia helyi elterjesztésére költötték. A belpesti liberálisok szerint ugyanis a nagyvárost a kutyakaki, a húgyszag, a hajléktalan, a drogos és a gazdasági migráns teszi, valamint olyan kulturális rendezvények, amelyeken mindenki felháborítónak találja bármelyik előző probléma felszámolásának bármilyen ötletét.

A nyolcadik kerület egy ocsmány hely volt évtizedekig, éppen a vezetésük alatt, amelynek identitását a sokszínűségének ünneplése és önkormányzatának kiváló sajtója adta. Annyi mindent köszönhetünk Gyurcsány Ferenc politikai zsenijének, többek között azt, hogy még a teljesen elvakult pesti liberális és baloldali szavazókat is fel tudta annyira dühíteni és el tudta annyira idegeníteni, hogy egy történelmi pillanatban még a Fideszre is képesek voltak szavazni. Revelatív élmény lehetett a lakosság számára, amikor ennek következtében kiderült, hogy mégsem lesznek kénytelenek életük végéig egy pöcegödör-szeméttelep kombóban élni.

PestiSracok facebook image

A lassú, de mégis látványos javulás évei következtek, egy ambiciózus polgármester és egy liberálisokat nem tartalmazó testületi többség kellett hozzá, hogy a kerület a továbbiakban ne adjon örömmel otthont magassági falrapisilési versenyeknek.

A helyi Fidesz ugyanis nem csak ideológiai, hanem a mindennapi élet problémái felől is megtekintette a kerületben élők előtt álló kihívásokat. Majd radikális döntést hozott. Úgy döntött, hogy néhányat segít megoldani, eltakarítani, megkönnyíteni, a többiről meg legalább elismeri, hogy tényleg pocsék ügy. Iróniamentesen ezt nevezhetjük lokális politizálásnak is.

Ez volt Kocsis Mátéék titka. A valódi, problémaorientált helyi politizálás. Annak a felismerése, hogy ha az önkormányzat tudja, mit akar, akkor akarhat olyasmit is, ami működik, meg olyat is, amiről évtizedekig azt mondták a libsik, hogy lehetetlen. A multikulturalizmust is lehet akarni, ahogy az örökmozgót is, de azok az istennek se fognak működni. De a közbiztonság az javítható, ha az ember például kedveli a rendőrséget és hagyja dolgozni. És nem áll mindig azoknak a pártjára, akik valakin segíteni akarnak vagy akin segíteni kell, hanem azoknak az érdekeivel foglalkozik, akiknek nem kell segítség. Mert az egész ostoba liberalizmus lényege ez volt a „nyóckerben”, hogy hagyni kell tobzódni a másságot. Addig, amíg minden normális ember meg nem unja azt, hogy bátorság, sőt merészség kell az utcára történő kilépéshez.

A liberálisoknak hála, a nyolcadik kerületnek voltak a legnyilvánvalóbb és bizonyos értelemben a legkönnyebben megoldható problémái, már amennyiben persze az éppen nem lehetetlent könnyűnek minősítjük. Ez az elv megszívlelendő általánosan is a Fidesz számára. Közbiztonság, köztisztaság, javuló közhangulat, érzékelhető gazdasági fejlődés, és a liberális hülyeségek egyből a helyükre kerülnek. Országosan is a javuló hangulat lehet a legnagyobb fegyverünk.

Budapest is nyerhető a Fidesz számára, ami a liberális szubkultúrák további visszaszorulását és a liberalizmus teljes magyarországi térvesztését vetítheti előre. Jó nyaralást!

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.