Pesti Srácok

Szerencsére már a „nyócker” sem a régi

Szerencsére már a „nyócker” sem a régi

Az ellenzék ostobaságai, ahogy Juncker alkoholizmusa vagy az „integráció” „sikerei” már rég nem szolgáltatnak beszédtémát jobboldali körökben. Az ellenzék budapesti jelentéktelenedése sem izgat fel bennünket túlságosan, de a nyolcadik kerületi polgármester választásnak vannak olyan tanulságai is, amelyek kívül esnek az ellenzék nevetségességén.

Természetesen az ellenzéki pártok azért nem merték felvállalni az egyenkénti indulást, mert akkor világossá vált volna az eredményből, hogy egyenként mindannyian jelentéktelen szereplők még Budapesten is. Valamint egy olyan embert is nehezen találtak, aki a biztos bukta tudatában városi kampányolással tölti a júniust. Ugyanis a bukás borítékolható volt, olyan egyértelmű okokból, amelyek nyilvánvalóságát a liberális város- és kerületi vezetések tucatjai bizonyították be szerte az országban.

Budapestet és kerületeinek nagy részét húsz évig liberális elvek alapján vezették. Liberálison ebben az esetben nem a korrupció és az ambiciózus alkalmatlanság elegyét értem, hanem azt, hogy a szabadrablás után megmaradó aprót a liberális ideológia helyi elterjesztésére költötték. A belpesti liberálisok szerint ugyanis a nagyvárost a kutyakaki, a húgyszag, a hajléktalan, a drogos és a gazdasági migráns teszi, valamint olyan kulturális rendezvények, amelyeken mindenki felháborítónak találja bármelyik előző probléma felszámolásának bármilyen ötletét.

A nyolcadik kerület egy ocsmány hely volt évtizedekig, éppen a vezetésük alatt, amelynek identitását a sokszínűségének ünneplése és önkormányzatának kiváló sajtója adta. Annyi mindent köszönhetünk Gyurcsány Ferenc politikai zsenijének, többek között azt, hogy még a teljesen elvakult pesti liberális és baloldali szavazókat is fel tudta annyira dühíteni és el tudta annyira idegeníteni, hogy egy történelmi pillanatban még a Fideszre is képesek voltak szavazni. Revelatív élmény lehetett a lakosság számára, amikor ennek következtében kiderült, hogy mégsem lesznek kénytelenek életük végéig egy pöcegödör-szeméttelep kombóban élni.

PestiSracok facebook image

A lassú, de mégis látványos javulás évei következtek, egy ambiciózus polgármester és egy liberálisokat nem tartalmazó testületi többség kellett hozzá, hogy a kerület a továbbiakban ne adjon örömmel otthont magassági falrapisilési versenyeknek.

A helyi Fidesz ugyanis nem csak ideológiai, hanem a mindennapi élet problémái felől is megtekintette a kerületben élők előtt álló kihívásokat. Majd radikális döntést hozott. Úgy döntött, hogy néhányat segít megoldani, eltakarítani, megkönnyíteni, a többiről meg legalább elismeri, hogy tényleg pocsék ügy. Iróniamentesen ezt nevezhetjük lokális politizálásnak is.

Ez volt Kocsis Mátéék titka. A valódi, problémaorientált helyi politizálás. Annak a felismerése, hogy ha az önkormányzat tudja, mit akar, akkor akarhat olyasmit is, ami működik, meg olyat is, amiről évtizedekig azt mondták a libsik, hogy lehetetlen. A multikulturalizmust is lehet akarni, ahogy az örökmozgót is, de azok az istennek se fognak működni. De a közbiztonság az javítható, ha az ember például kedveli a rendőrséget és hagyja dolgozni. És nem áll mindig azoknak a pártjára, akik valakin segíteni akarnak vagy akin segíteni kell, hanem azoknak az érdekeivel foglalkozik, akiknek nem kell segítség. Mert az egész ostoba liberalizmus lényege ez volt a „nyóckerben”, hogy hagyni kell tobzódni a másságot. Addig, amíg minden normális ember meg nem unja azt, hogy bátorság, sőt merészség kell az utcára történő kilépéshez.

A liberálisoknak hála, a nyolcadik kerületnek voltak a legnyilvánvalóbb és bizonyos értelemben a legkönnyebben megoldható problémái, már amennyiben persze az éppen nem lehetetlent könnyűnek minősítjük. Ez az elv megszívlelendő általánosan is a Fidesz számára. Közbiztonság, köztisztaság, javuló közhangulat, érzékelhető gazdasági fejlődés, és a liberális hülyeségek egyből a helyükre kerülnek. Országosan is a javuló hangulat lehet a legnagyobb fegyverünk.

Budapest is nyerhető a Fidesz számára, ami a liberális szubkultúrák további visszaszorulását és a liberalizmus teljes magyarországi térvesztését vetítheti előre. Jó nyaralást!

Ajánljuk még

Boros Lajos, az "erkölcsi nulla", a "tégla" – Így lett a KISZ dalnokából a Hanglemezgyár cenzora

A Hálózat 2020 június 14.
Boros Lajos, a ma is népszerű "Lali király" a Danubius Rádiónál, Bochkor Gábor társaként lett igazán ismert. A hetvenes években még politikai csasztuskákat énekelt, olyan gyengén, hogy azt még az akkori sajtó is kritizálta. A KISZ egyik kedvence eredetileg mérnök volt, de olyan jól helyezkedett, hogy 1973-ban már ő is kimehetett a berlini VIT-fesztiválra. Egy másik rendszerkedvenc duó szerint Boros feljegyzéseket írt róluk, ők ezért nem mehettek a következő VIT-re, Kubába, holott Fidel Castro öccse is rajongott értük. Ők egyszerűen "téglának" nevezték Borost. Tény, hogy Boros jól helyezkedett, mert a Hanglemezgyárnál folytatta, ahol Bors Jenő és Erdős Péter befolyásos munkatársa lett. Galla Miklós szerint Boros "erkölcsi nulla" volt, és szándékosan gyereklemezként adta ki az albumukat. A ma már kevéssé ismert, de akkor nagyon népszerű Névtelen Nulla szerint nekik is Boros tartott be, legnagyobb sikereik idején nem adta ki a lemezüket, és később is C kategóriásak lettek. Boros Lajos ismeretlen története.

Háromgyermekes postáskisasszonnyal, a pártklub kalandos múltú sztárjával bukott le Jakab Péter

Exkluzív 2021 november 24.
Háromgyermekes édesanya Molnár Enikő, Jakab Péter kabinetfőnöke, akivel lebukott a Jobbik elnöke – tudta meg a PestiSrácok.hu. Hétfőn a Bors hozott hozott nyilvánosságra egy videofelvételt, amelyen az látható, hogy Jakab egy budapesti lakásnál várja a nőt, majd széttárt karokkal rohan elé, másnap reggel pedig nagy körültekintéssel, együtt is távoztak a lakásból. Az azóta megjelent cikkek szerint Jakab autója többször is ennél a lakásnál parkolt és olyan fotó is nyilvánosságra került, amelyen a Jobbik elnöke egy bőrönddel érkezik a lakáshoz. Kedden pedig arról írt a Bors, hogy bár Molnár Enikő letagadta, hogy Jakab ezúttal is nála töltötte az éjszakát, később úgy menekítették ki a politikust a lakásból. Jakab Péter persze tagad és perrel fenyeget mindenkit, azt próbálja elhitetni, hogy csak munkakapcsolat fűzi a kabinetfőnökéhez, és egész éjszakákon át csak dolgoznak.