Pesti Srácok

Az Ügy – Elcsúszott normák, törvény és igazság, avagy Dezső bácsi története

Egy szabadossá vált társadalomról, az elcsúszott normákról, de a lelkünk mélyén normalitásért kiáltó igazságérzetünkről szólt a Pesti TV Az Ügy című műsorának szombat esti riportja. És egy pécsi tanárról, Dezső bácsiról, aki nem tett mást, mint fegyelmezni akarta az iskola területén jogtalanul tartózkodó, a kisebbeket veszélyeztető tinédzsereket. Végül őt ítélte el a bíróság. A fenyegetőző fiataloktól annyit kért, hogy ne dohányozzanak az iskola területén, majd megfogta az egyik fiú táskáját, hogy az igazgatóiba kísérje. Állítólag ezzel megsértette a fiatal személyi szabadságát. A pénzbüntetésre ítélt tanárért több mint ezren vonultak utcára Pécsett, hogy megmutassák: nincs ez rendben így. Ami jogszerű, az nem mindig igazságos! Sajnos Dezső bácsi esete bármennyire egyedinek is tűnik, valójában nagyon nem az.

A tanárok által elszenvedett iskolai erőszak olyannyira elhatalmasodott, hogy évente több olyan eset is van, ami nyilvánosságra kerül. Mennyi lehet akkor valójában? Elcsúsztak a normák – ez lehet a kulcsa a problémának, a megoldás pedig az, ha megmutatjuk a visszautat a fiataloknak egy normális világba, amelyben még nemcsak jogaik voltak, ahol még volt súlya egy pedagógus szavának, és létezett a tisztelet és engedelmesség.

Fegyelmezésből szemtelen fenyegetés, a szájalásból verekedés lett

Pontosan egy évvel ezelőtt, 2020 szeptemberében pécsi tizenéves fiatalok egy csoportja gyűlt össze az egyik helyi iskolánál, az úgynevezett "Nevkónál". Ugyan nem zárt udvaron, de egyértelműen az iskolához tartozó területen csoportosultak, cigarettáztak és ahogy Dezső bácsi – Jancsula Dezső – mondja: provokáltak. Őt is, és az iskolában akkor nem régóta dolgozó takarítót is, akit már napok óta piszkáltak. A fiatalok és a tanár között szóváltás alakult ki. Dezső bácsi figyelmeztette a tinédzsereket, hogy egy iskola területén vannak, ahol nem lehet dohányozni. A válasz szidalmazás és fenyegetés volt, amire már a takarító is közbelépett. A konfliktusról valaki videót készített, ami kikerült az internetre. A felvételt a mai napig ezrek látták, rengetegen megosztották – ezért indult büntetőeljárás is az esetből, ami sajnos nem egyedi. A végkimenetele viszont annál inkább az. Hiába tudjuk, kinek van igaza, a jog és törvény nem elvekről, morálról és érzelmekről szól. A jog útvesztőiből viszont ezúttal mindenki áldozatként, vesztesként kerülhet ki.

PestiSracok facebook image

Mindenki mást mond arról, ki ütött először

Dezső bácsi egy ujjal sem ért a fiúkhoz. Egyikük táskájának a pántját fogta meg, azzal a megjegyzéssel, hogy most felviszi az igazgatóhoz. Azt mondta, azért járt el így, mert a fiú korábban iskolájuk tanulója volt és az igazgató szót értett vele, tudta kezelni. Talán ez még nem jutott volna el a bíróságig, megmaradhatott volna az iskola falain belül, ahová azonban az eset torkollt, abból országos ügy, botrány lett. Mivel a fiúk durva fenyegetőzésbe és a tanár szidalmazásába kezdtek, közbelépett a takarító. Dezső bácsi és az iskola volt alkalmazottja is állítja, hogy az egyik tini ütött először, de a takarító nem hagyta annyiban. Azt, hogy ez így volt-e, nem tudhatjuk biztosan, hiszen erről nem készült videofelvétel. Az viszont, ha nem is tisztán, de jól kivehető a videón, hogy a takarító, egy ötvenes éveiben járó felnőtt üti, rúgja a fiút.

Megfogni a fenyegetőző kamasz táskájának pántját a bíróság szerint személyi szabadság megsértése

Az, hogy a verekedésből ügy lett, még akár érthető is lenne, amit azonban nemcsak a pécsiek nyelnek le nehezen, az az, hogy egy évvel később az ellen a tanár ellen emeltek vádat, majd ítélték el tárgyalás mellőzésével személyi szabadság megsértése miatt, aki az iskola tanulóit védte és aki semmi olyan kirívót sem tett, ami józan paraszti ésszel ne férne bele egy fegyelmezés keretébe.

Két hete, miután kiderült, hogy Dezső bácsit elítélték és ezért az állását is elveszítheti, több mint ezren gyűltek össze a Nevkónál – szülők, pécsiek –, akik szerint nincs ez rendben így, hogy a tanároknak semmilyen eszköze nincs önmaguk, az intézmény és a gyermekek megóvásához. Már szóvá sem tehetik, ha valami nem normális, nem elfogadható, mert ez lesz a vége, hogy ők kerülnek céltáblára. A Dezső bácsi melletti szimpátiatüntetés szervezője azt mondja: meg akarták mutatni, hogy nem mindig igazságos, ami lehet, hogy jogszerű, és azt, hogy Pécsen most súlyosan sérült a társadalom igazságérzete.

Évente több tanárverés kerül nyilvánosságra ennél jóval több is lehet a pedagógusok által elszenvedett erőszakos esetek száma

A történet – illetve, ami abból nyilvánosságra került – csak a felszín, amelynek a mélyén mindenki áldozat. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a valami ellen lázadó tizenévesek, a kamaszok sem eredendően rosszak; ők sem akarták, ahová ez az ügy fajult és ha most őket bélyegezzük meg egy életre, az minden csak kiút az alapproblémából.

Sajnos Dezső bácsi esete bármennyire egyedinek is tűnik, valójában nagyon nem az. A tanárok által elszenvedett iskolai erőszak olyannyira elhatalmasodott, hogy évente több olyan eset is van, ami nyilvánosságra kerül. Mennyi lehet akkor valójában... Csak néhány példa a közelmúltból:

  • Mezőtúron az orsztályteremben estek neki a diákok a tanárnőjüknek, lökdösték, kinevették, ütögették, míg a többiek hangosan nevettek.
  • Nagykátán fenyegetés közepette még le is köpték a tanulók a tanárt.
  • Heves megyében pedig már a szülők is kezükbe vették a dolgokat: egy buszmegállóban várták meg és agyba-főbe vertek egy tanárt.

Mindenki áldozat a szemtelen, talajt veszett kamaszokat nem megbélyegezni kell és lemondani róluk, hanem visszaterelni őket a megfelelő normákhoz

Elcsúsztak a normák – ez lehet a kulcsa a problémának, a megoldás pedig az, ha megmutatjuk a visszautat a fiataloknak egy normális világba, amelyben még nemcsak jogaik voltak, ahol még volt súlya egy pedagógus szavának, és létezett a tisztelet és engedelmesség. Ebben az óriási harcban veszi fel a kesztyűt a nemrégiben megalakult Védett Társadalom Alapítvány.

A Védett Társadalom Alapítvány több munkacsoportot hozott létre, amelyek egy-egy veszélyeztetett területre fókuszálnak. Az egyik terület éppen a gyermekvédelem, amit Földi-Kovács Andrea szerint új alapokra kell helyezni. Földi-Kovács Andrea Az Ügynek azt mondta: ha a célokban nincsenek kompromisszumok, és ha csak egy fiatalt sikerült visszafordítani ezen az úton, már volt értelme a munkának.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.