Azok élvezik a birodalmiba hajló liberalizmust, akik a kommunizmusban is feltalálták volna magukat
Az ideológia nagy úr, és teljes mértékben összekapcsolható a jól átélt gyűlölettel. Minden ideológia, szinte mindegyik valakiknek a gyűlöletére alapoz, hiszen gyűlölni úgy látszik jó. És ez az őrület újra és újra kitör a mi civilizációnkban.
A nyolcvanas évek végén egy ideológia teljes bukása rendezte át Európát. Fontos kiemelni, hogy hangsúlyozottan nem a világot rendezte át. A kommunisták látszólagos eltűnése sehol nem eredményezett jobb világot. Kína sem előtte, sem utána nem volt európai értelemben vett kommunista állam, de talán Kína felemelkedését azért a Szovjetunió eltűnése is segítette. Úgy tűnt akkor, hogy a globális kapitalizmus egyensúlyt tud teremteni, a globalizáció és a felfoghatatlan technikai fejlődés képes lesz stabilizálni a sok pontján a széthullás szélén álló világot.
De nem így lett, megdöbbentően sokan cserélték a kommunista ideológiát liberálisra, és elképesztő módon tűrte el, hogy az eredetileg minimalista ideológiája pontosan ugyanolyan totálissá váljon, mint a kommunizmus. 1990 után nálunk például úgy vezették be a liberális jogállamot, hogy a nép csak a jogállam bevezetéséről lett tájékoztatva, a liberalizmus automatikusan járt a gazdaságpolitikához és a jogrendszerhez. Senki sem gondolta, hogy a jogász kaszt például ilyen erősen igényel ideológiai sorvezetőt azokhoz a jogelvekhez, amelyet a józan ész kínál.
A liberális jogállam pedig bemutatta, tulajdonképpen már a kilencvenes években is, hogy egy kellően általánosan megfogalmazott alkotmányból (mindegyik ilyen, nem is írható más) bármilyen újabb emberi jog levezethető, annak racionális voltától függetlenül. A liberálisok szerint ezeknek a költségeit mind a társadalomnak kell kifizetnie, illetve tűrnie kell ezek nyilvánosságba erőltetését. Minden lehetséges jogilag, bármi, amikor a bármi még a mindennél is több.
Rosszmájú szakemberek mindig is azt mondták, hogy a kapitalizmus csak később omlik össze majd, mint a kommunizmus, így bánjunk óvatosan ezzel a győzelemmel. Mások pedig azt mondták, hogy bármiből lehet ideológia és a birodalmi törekvések képviselői majd úgy hajlítják a régi fogalmakat, hogy azokból bármiféle imperializmus levezethető legyen.
Nem áltathatjuk magunkat, voltak elegen, akik óvták például a kelet-európai országokat az EU-ba történő belépéstől, mert már akkor látták, hogy ez végül egy birodalomba történő belépés lesz. És ezt a birodalmat nem egy tehetséges uralkodó, sikeres hadvezér vagy egy kiváló politikus csinálja majd, hanem egy bürokrácia. Lehet, hogy volt már ilyen a történelemben, hogy a bürokrácia épített birodalmat, de olyan még nem volt, hogy azt ennyire politikailag értelmezhető vezető nélkül tegye.
Orbán Viktor nemcsak a birodalmi bürokrácia tökéletes ellenpontja sikeres politikai vezetőként, aki egy kis ország élén képes európai folyamatokat befolyásolni, hanem őt nézve mindegyik másik EU-s tagország vezetője is csak szürke bürokrata, aki csak egy fizetési osztállyal feljebb akar lépni.
Hihetetlen erő lakozik ebben a szürke tömegben, amely mindig ideológiát igényel és az uralja, aki azt megadja neki. Ha megvan az ideológia és az ahhoz járó jó fizetés, akkor ezek a bürokraták elképesztő erővel ragaszkodnak a törvénybe foglalt ideológia éppen aktuális értelmezéséhez. A kommunizmus gazdaságilag bukott meg, az EU-t eluraló liberalizmust is fenyegeti ez a veszély, az ideológia kicsinálja a gazdaságot is, pont úgy, ahogy a társadalmak életerejét általában. Ez az EU ideológiai téveszméinek károssága tekintetében sokkal jobban hasonlít a Szovjetunióra, mint szeretnénk.
Ez a tapasztalat arra kellene, hogy tanítson bennünket, hogy van egy olyan embercsoport, emberfajta, amely ezt a szerepet minden rendszerben, ideológiában hajlamos és hajlandó betölteni. És pont ugyanennyire lettek volna eltévedve egy világpolitikai átalakulás közepén, mint mondjuk a kommunista elitek voltak az összeomlás előtti években. Viszont azt el kell ismerni, arra azért volt eszük, hogy mindent is ellopjanak. Erre a teljesítményre viszont a mi EU-s szövetségeseink is képesek lesznek majd, hiszen a kirablásunkat már egész látványosan el is kezdték már évekkel ezelőtt. Jobb ha felkészülünk erre, hiszen ez is, mint minden a magyar-nyugati kapcsolatokban a történelem során, nem szól másról, mint a kirablásunkról. Az összes jogászkodás, az jogállamozás csak és kizárólag erről szól. Nem cél, hanem eszköz a zsarolásra, végső soron az uralkodásra. Ezek tudnak egyszerre hinni az ideológiában és a pénzben.
Vezető kép: Karl Marx szobra a németországi Trierben, mely előtt Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság volt elnöke is hódolatát fejezte ki.
