Hadházy elmondta, hogy be kell mutatni a tiszás botrányokat is, majd bejelentette, hogy kormánypárti politikus lenne
Ha az ellenzéki politika tavaszi nagytakarításra készül, ez az interjú inkább emlékeztet egy ócskapiaci válogatásra, ahol mindenki próbálja elhitetni, hogy az övé nem használt – csak „kicsit előválasztott”. Hadházy Ákos a Népszavának adott interjúban olyan elánnal határolódik el az „óellenzéki” címkétől, hogy közben gyakorlatilag egy önjelölt Magyar Péterré válik: küzd a kormánnyal, kritizálja az ellenzéket, nem alapít pártot, de kampányol, és a „régi” politikai módszereket újként próbálja eladni – csomagoláscsere, tartalomban megmarad a jól ismert tüntetéssorozat. E tekintetben tényleg kiváló kiegészítője lesz Magyar Péternek. Hiszen nem kisebb Hadházy célja, mint hogy kormánypárti politikus legyen jövőre, miután nyert a Tisza Párt.
Az interjúból az is kiderült, az Erzsébet híd újfent szakrális helyszínné vált – forgalmi dugóval, ingerült autósokkal és egyre önhittebb ellenzéki hivatkozásokkal. A Fidesz reakciója? Törvénymódosítás. Az ellenzék reakciója? Még több híd. Az autósok reakciója? Leginkább dudálás, és nem a támogatás jeleként.
„Ha legközelebb beállnak mellénk, előbb vége lesz.” Ez nem politikai program, ez passzív-agresszív ultimátum. Csak épp nem mindenki akar részt venni egy reality-szerű közéleti performanszban, ahol az autóforgalmat megelőzi a politikai forgalomirányítás.
És persze nem Pride-ról van itt szó, hanem „Pride-törvényről”, ami ugyanúgy elhalkul majd a nyári szünet után, mint az eddigi ellenállások. A különbség annyi, hogy most már előre be van ígérve a „nem fogjuk abbahagyni”. Hogy meddig? Ameddig bírja a tömeg, márpedig ha valamit tudunk a magyar közéletről, az az, hogy a tömeg leginkább Facebook-kommentben tart ki.
A Tisza Párt által szervezett „A nemzet hangja” kampány sem marad kritika nélkül: az interjúalany szerint ez leginkább egy Nemzeti Konzultáció light, és különben is, az online részvétel „csak e-mail gyűjtésre jó”. Ezután következik a saját aláírásgyűjtő múltjának fényesítése, ahol kizárólag a fizikai jelenlét számít. Itt nem cselekvésről beszélünk – ez már-már szakrális aktus, egy új politikai keresztút, aláírásgyűjtéssel és gyalogos mártíromsággal.
Az önjelölt civil-politikus természetesen nem zárja ki a 2026-os indulást, különösen Zuglóban, ahol állítása szerint már mindenkit legyőzött, talán még a közműszolgáltatókat is. Hogy párt nélkül nehéz lesz? „Előbb-utóbb kellhet párt” – hangzik a félvállról odavetett válasz, mintha egy új frizuráról beszélnénk, nem politikai struktúráról.
És amikor már-már azt hinnénk, nem lehet feljebb csavarni az ellentmondások dialógusát, jön a beismerés: ha a Tisza Párt hozná az ellenzéki többséget, koalícióra lépne velük, megszavazná a miniszterelnök-jelöltjüket, sőt, még a kormány tagja is lenne.
Az interjú vége már a politikai fan fiction kategóriájába hajlik: Hadházy szerint Matolcsy tanácsokat ajánlgat ellenzékieknek, a fia „már rég nincs az országban”, és ha nem Szibériába, hát legalább Dubajba száműzik a rendszer számára kényelmetlenné váló oligarchákat.
Forrás: Népszava, Fotó: Hatlaczki Balázs/PS
