Gellérthegy- A Szent
A Kelen -hegy csaknem hatszáz éve szent. A legenda szerint 1046-ban a hegy sziklás dunai oldaláról lökték a mélybe a Vata-féle pogánylázadás résztvevői a hittérítő Gellért püspököt, későbbi nevén Szent Gellértet. A 15. századtól a hegyet Szent Gellért-hegynek nevezték. 1904-ben állították fel a hegy Duna felőli oldalában a hét méter magas Szent Gellért püspök szobrát. Ezért teljesen indokolt volt, hogy a Szabadság-szobor lábazatánál a jelenlegi kultúr-és valláspolitika egy nagy fehér kőkeresztet tegyen. Ez szimbólum, ami a több mint ezer éves keresztény, magyar hívők üldözésére emlékeztet, legyen az Koppány, vagy a Vata-féle pogánylázadás, a tatárjárás, a törökdúlás 150 esztendeje, az 1919-es Tanácsköztársaság és a csaknem negyven évig tartó szovjet megszállás és annak következménye, a véres kommunista diktatúra. Ha valami időszerű volt a világban zajló keresztényellenesség idején, pont ez a keresztállítás, mert ez nemcsak a történelmünkre emlékeztet, hanem azokra a keresztény civil-és papi áldozatok ezreire, akik életüket adták a szabadságért. Uram, bocsá' a vallásszabadságért is.
Nos, Karácsony Gergely -liberális, istentagadó, ateista, globalista, wokeista, lmbtq, gender, szivárvány hivő - ki tudja milyen hitű, lelkületű a főpolgármester, egyáltalán mi az önazonosság tudata? Hogy magyar- e nem tudom, de egyenesen gyalázatosnak tartja, hogy a gellérthegyi Szabadság szobor lábánál kereszt legyen, mert ez ikonikus jelképe, a szabadság szimbóluma Budapestnek. Először is, nekünk magyaroknak ez a szobor és mellékalakjai mindig is az elnyomás jelképei voltak, még ha ezt egy nagy szobrász készítette is, Kisfaludi Stróbl Zsigmond 1947-ben. Megjegyzem a szovjet megszálló csapatok vezénylő tábornoka, Vorosilov marsall rendelte meg ezt a szobrot, amely a szovjet katonák hősiességét, a nácizmus elleni győzelmet volt hivatott jelképezni a második világháború után. Persze magyar katonák nem voltak hősök, még csak emlékezni sem volt szabad róluk. Róluk nem is faragtak szobrot. Ennek az úgynevezett Felszabadulási emlékmű talpazatánál egy 4 méter magas, géppisztolyt (davajgitár) tartó szovjet katona szobra állt. Az elnyomást jelképező katona alakját aztán az egyetemisták az 1956-os forradalomban ledöntötték, majd készültek a pálmaágat tartó Szabadság-szobor ledöntésére is, a Sztálin szoborhoz hasonlóan. Ez aztán a két hétig tartó szabadságharc rövidsége miatt meghiúsult. Gyerekként éltem meg - mint gellérthegyi srác-, hogy 1956 november 4-e hajnalán, a kemény tűzharcok során a szovjetek elfoglalták a Gellért-hegyet. Sok egyetemista, Gellért-hegyi és Móricz Zsigmond körtéri srác, fiatal, értelmiségi, munkás forradalmár halt meg a harcokban. A házunk ablakából, a függöny mögött állva tanúja voltam, ahogyan órákig vonult sok száz tank a Kelenhegyi úton felfelé a Citadellához. Onnan aztán napokig bombázták Budapestet, a Belvárost, legértékesebb épületeink vesztek oda, több száz emberi életet kioltva. A főváros megint úgy nézett ki, mint 1944- 45-ben a szovjet, amerikai vagy német bombázás után.
Nekem ne mondja Karácsony, hogy ikonikus jelkép a Szabadság-szobor. Az én generációm mind úgy élte meg, hogy a Szabadság-szobor a rendszerváltásig a szovjet hatalom jelképe volt, a szovjet katonával együtt és 1990-ig Magyarország gyarmati függőségének, függetlensége lábbal tiprásának szimbóluma maradt a szemünkben. Karácsony Gergely változatlanul azt állítja keresztényellenességében, hogy
A kereszt nem lehet politikai furkósbot, aki Budapest megkérdezése nélkül, a szobor alkotójának örökösei ellenére a keresztet a Szabadság-szobor talapzatába erőltette, nem tiszteli, hanem használja ezt a jelképet. Vagyis megszentségteleníti ezt a sokunk számára fontos szimbólumot, és sebet ejt Budapesten is. Aki ilyet tesz, az biztosan nem lehet felelős konzervatív, legfeljebb ostoba politikai haszonleső.
Hát ostobaságért, haszonlesésért nem kell a szomszédba menni Gergő, aki megszentségtelenítésről beszél és sebekről. Nem tudom, hogy Karácsony Gergely mit tanult a történelem órán az iskolában, mire tanították a szülei? Talán most is szégyellik egykori tanárai, hogy tanítványuk, vagy szüleik édes gyermeke milyen hiányos ismeretekkel rendelkezik, vagy miért nem szorult bele egy kis hazafiság, hazaszeretet. Az ott élő Fehérgyarmat és a Nyírség környékének lakosait nem a történelmi tapasztalat hiányosságairól ismerem. A bárgyún mosolygó főpolgármesternek azért néhány történelmi leckét ajánlanék, a magam történelem tanári és személyes tapasztalásaim alapján. Hátha fog rajta. Először is Budapest ikonikus jelképei: a Lánchíd (amit lezárt), az Országház, a Pesti-és Budai rakpart (amit részlegesen szintén lezárt), a Budai Vár, a Szent István Bazilika, a Hősök-tere, az Andrássy út és sorolhatnánk tovább.
Szent Gellért élete
De beszéljünk a Gellért hegyről is és magáról a nő alakot ábrázoló Szabadság szoborról. Mert ki is volt Szent Gellért? Olaszul: Gerardo di Sagredo; latinul: Gerardusnak hívták. Velencében született 977. április 23-án. Életéről a legtöbb információt két legenda őrizte meg, melyeket jóval a halála után írták. A hagyomány szerint súlyos betegsége után ötéves korában a bencés San Giorgio-kolostorba küldték. Kiváló szerzetesi oktatásban részesült, valamint nyelvtant, zenét, filozófiát és jogot is tanult. Velencéből 1020 körül zarándokútra indult a Szentföldre, de egy vihar arra kényszerítette, hogy szakítsa meg útját Isztria közelében. Úgy döntött, hogy felkeresi a Magyar Királyságot. Mór pécsi püspök és I. István magyar király meggyőzték – hangsúlyozva, hogy Gellért prédikációi felgyorsíthatják a magyarok megtérését – hogy ne folytassa zarándokútját. Gellértet István király fia és örököse, Imre herceg nevelőjévé tette. Nem sokkal később (1023 körül) Gellért a Bakonyi-hegységben lévő bakonybéli monostor (remeteség) egyik kunyhójába húzódott és itt hét évet élt. I. István 1030 körül az újonnan létrehozott Csanádi Egyházmegye püspökévé tette. Magyarul tudó bencés szerzetesek segítettek neki prédikálni a helyi lakosok között. Szent Gellért legendájának részletei a Magyar Anjou-legendárium lapján találhatók. A lázadó pogányok megölik a papokat. Szent Gellértet letaszítják a pesti hegyről. A kocsi magától Csanádra indul a Szent testével. A nép azonnal szentként kezdte tisztelni. Vértanúságáért 1083-ban avatta szentté VII. Gergely pápa, I. László magyar király kérésére I. István és Imre herceg mellett. Szegfű László történésznek a fennmaradt források elemzése alapján kialakított álláspontja szerint augusztus 29-én a pesti révnél megtámadták a Vata-féle lázadás résztvevői, majd elfogták, kétkerekű taligán a Kelen-hegyről a mélységbe lökték, lándzsával átdöfték és megkövezték. Én még olvasmányaimból úgy tudtam, hogy szögekkel átvert hordóba tették Gellért püspököt és úgy gurították le a sziklás hegyről a Dunába. De ez már csak plusz adalék kínszenvedéseiről. Nem véletlenül lett tehát szent. Aztán további adalék.
Karácsony Gergely és a történelem valósága
Főpolgármester úr! Emlékeztetném néhány tényre, amit a kommunizmus bűneihez lehet sorolni és a magyar identitás elleni támadáshoz. A bolsevista Rákosi Mátyás és hasonló társa, Kádár János szisztematikusan üldözték a magyar keresztény egyházat, a keresztényeket. Azon túl, hogy feloszlatták a szerzetes és apáca rendeket, bezárták a keresztény iskolákat, börtönbe vetették, kínozták, gyilkolták papjainkat, tiltották, büntették a keresztény vallás gyakorlását. Biztosan tanították Önnek - még ha halkan is, hogy miért vették le a magyar szentjeinktől a szent nevet. Pedig Magyarország az egyik olyan ország, ahol a legtöbb szent előfordul, kereszttel a kezében. Gondoljon csak Szent Istvánra, Szent Lászlóra, Szent Imrére, Szent Margitra, Szent Gellértre, hosszú a sor. Ezeket a szentségeket nem a kommunisták és a liberálisok adták, hanem maga a katolikus pápa. Csak neki lett volna joga visszavonni, vagy a pápai szinódusnak a szent nevet. De még nekik sem. Ennyit a szentjeinkről. Ön ezek szerint nem ismeri a történelmünket és valószínű ezért is a főépítészén keresztül próbálta megakadályozni, hogy kereszt kerüljön a Gellérthegy tetejére. Talán tudja, a sztálinista Borisz Jofan által tervezett talapzaton korábban egy szovjet katona szobra állt. Ön ezt siratja. Én és sokan mások nem siratjuk a szovjetek elmenetelét, és a szovjet katonai emlékek eltűnését. Emlékeztetném a Gellért-hegyi szikla templomra is, az egyetlen magyar eredetű rend, a pálosok otthonára. Ezt írja a Budai Napló 1934-ben:
Másfélszázados távollét után Budán vannak a pálosok. A legmagyarabb szerzetesrend visszatérése nemcsak örömünnepe minden igaz magyarnak, de egyúttal szimbólum is, mint ahogy szimbólum az őrzésükre bízott Sziklatemplom, amelynél szilárdabb háza alig van az Úrnak. Ilyen sziklaszilárd az Istenbe, s a magyarság jövőjébe vetett hit.
A katolikus vallás lényegéhez tartozott mindig is a menekültek, a megalázottak és megnyomorítottak segítése. 1939-től a fasiszta németek elől lengyel menekültek tízezrei érkeztek Magyarországra, akik nagy számban látogatták a Sziklakolostort. Mindszenty József bíboros hercegprímás többször is járt a szentélyben. Nem sokkal a sziklatemplom bezárása előtt százezer zarándok hallgatta beszédét. A kommunisták itt sem voltak kiméletesek. 1951 húsvéthétfőjén az Államvédelmi Hatóság betört a sziklatemplomba, és begyűjtötte a pálosokat. A szerzeteseket egyetlen éjszaka alatt teherautókra rakták és elszállították. Voltak akiket kivégeztek, a többieket pedig koncepciós vádak alapján börtönbüntetésre ítéltek. A sziklatemplom elpusztult. A bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állított kivilágított fakeresztet 1951-ben ledöntötték. Karácsony úr! Önnek mi a baja a kereszttel? Ön az ávéhások, a pusztítók oldalára állt? Hazánk nagyjai mindig is karddal és kereszttel védték meg országunkat a betolakodók ellen. Gondoljon csak vitéz királyainkra Szent Istvántól Mátyás királyig. Vagy emlékeztetném Hunyadi Jánosra, Kapisztrán Jánosra Nándorfehérvár hős védőire, aztán Zrínyi Miklósra, Zrínyi Ilonára, akik Szigetvárt és Munkács várát védték az életük árán is. Mert ezek a várak a hazát, a szuverenítást jelentették. Nem beszélve Apor Vilmos püspökről, aki a harácsoló, erőszakoskodó, megszálló szovjet katonák ellen lépett fel a hazája és a magyar nők védelmében, életét feláldozva. Apor, a pap is keresztet tartotta maga előtt.
A Szabadság-szobornál ünnepelték Kádárék a kommunizmust
Ismét egy másik személyes üzenet Önnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára, 1967-ben hatalmas ünnepséget, tűzijátékot rendezett Kádár János és kormánya. A gellérthegyi Szabadság-szobor volt a fő helyszín. A szoborcsoport vörös fénnyel volt megvilágítva, miközben durrogtak a rakéták kirajzolva a 60-ik évet. Hideg október volt, akárcsak 1956 októberében. Barátaimmal, fiúkkal, lányokkal álltunk némán a pesti rakparton és néztük a megemészthetetlent. Mindannyian egyre gondoltunk: ez megint egy üzenet az 1956-os forradalom-és szabadságharc résztvevőinek, a sok millió magyarnak, hogy kussba legyél, pofa be. Arra gondoltunk, itt ők ünnepelnek, méghozzá az embertelen szovjet hatalmat, az internacionalizmust. Nem kívánom főpolgármester úr magának, hogy ugyanazt az érzést átélje, mint akkor sok millió magyar, akik nem ünnepelhették meg szabadon saját ünnepeiket, 1848. március 15-ét, vagy Szent István ünnepét, augusztus 20-át. Nem emlékezhettünk meg nemzeti gyászunkra 1849. október 6-ra, a kivégzett első magyar miniszterelnökünkre, gróf Batthyány Lajosra és a 13 aradi vértanúnkra. Mint ahogy nem emlékezhettünk meg az 1956. október 23-ai forradalomra és szabadságharcra és az újabb szovjet megszállásra, november 4-re. Felhívnám a figyelmét Karácsony Gergelynek - a pride és egyéb aberrált szabadság bajnokának-, hogy akkor 1967-ben még mindig politikai foglyok százai voltak Kádár börtöneiben és tízezreket tartottak rendőri felügyelet alatt.
Érti már, hogy kik szaggatnak fel sebeket, amikor elkezdik a keresztet szidalmazni és hamis ikonokat dícsérni? Kik akkor a megszentségtelenítők, amikor vörös rongyokkal takarták el a Hősök terének szobrait, a honfoglaló Árpád fejedelemmel és nagy vezéreinkkel, királyainkkal együtt 1919.ben? Kik voltak a megszentségtelenítők, amikor a kommunisták 1951-ben felrobbantották a a Városliget szélén a Regnum Marianum-templomot? - amely „hálából” épült, hogy a Tanácsköztársaság önkényétől Magyarország megszabadult.
A kereszt megmaradása tehát itt is, ott is, minden településen nemzeti ügy, nemzeti szimbólum - még a címerünkben is benne van-, mert Magyarország, államisága óta mindig is keresztény ország volt, akár tiltották, akár nem, és mindig az is marad.