Tarr Zoltán a lengyel-magyar barátság jegyében már Donald Tuskékat nyaldossa körbe
Tarr Zoltán a nők vegzálása és egyéb tiszás "titkok" elárulása helyett most fellépett a nemzetközi politika színpadára, hogy megcsillantsa aprócska intellektuális képességét, pontosabban szólva, hogy kifejtse azt, amit az Orbán-kormány már régóta nemcsak mond, ha tesz is, valamint hogy további ostobaságokkal és ferdítésekkel tömje tele követői fejét. Nyilván a "rejtett" intellektualitás az oka, hogy nem ismerjük fel a tiszások elméjének és lényegre látásának csodás jellegét, pedig szerencsétlenek mindig próbálkoznak, de a betanult szavak és mondatok, az összefüggéseket felismerő logika és tehetség nélkül még nem jelenti azt, hogy az ember értelmes is. Nos, a tiszás politikusok többsége márpedig ennek az embertípusnak a jegyeit mutatja, amely körbe maga Tarr Zoltán is beletartozik, aki most a lengyel-magyar barátság és a lengyelekkel történő együttműködés fontosságát emelti ki. Mindezt tudatlanságból vagy szándékosságból eredő ferdítésekkel fűszerezve.
Ahogy látjuk, a lengyel-magyar kapcsolatok az elmúlt években a magyar-amerikai kapcsolatokkal ellentétben nem élik éppen sem az arany-, sem fénykorukat, amelynek oka elsősorban a lengyelekre vezethető vissza. Tarr Zoltán pedig ezt a kapcsolatot javítaná meg a magyar-lengyel barátság jegyében bizonyos geopolitikai okokra hivatkozva. A tiszás politikus pedig csak előre tekint, olyannyira, hogy a bejegyzésében "elmulasztja" közölni, hogy hogyan is jutottak a fenti kapcsolatok zátonyra.
Tarr szerint ők majd képesek lesznek rendet tenni a V4-ek között
Tarr Zoltán vette a bátorságot és közölte, hogy "a magyar külpolitika megújítása nem várhat tovább. Magyarországnak vissza kell szereznie megbecsült helyét a régióban". Nem világos, hogy itt pontosan milyen megbecsülésre gondolt a költő, ahogy sem, hogy miért veszítettük volna el a régióban betöltött szerepünket, amikor még Brüsszel csapjaiból is sokszor Orbán Viktor neve folyik. De aztán Tarr felhomályosít bennünket és tudomásunkra hozza, hogy ma a magyar állam igazi feladata
újraépíteni a bizalmat Varsóval, mert egy erős közép-európai tengely nélkül Magyarország érdekérvényesítő képessége is gyengül Brüsszelben.
Mert
az elmúlt években a magyar diplomácia sokszor a konfliktuskeresés és a sértődöttség útját választotta. Ez zsákutca. Kormányon az lesz a dolgunk, hogy a szomszédainkkal és a V4-es partnereinkkel a közös pontokat keressük.
Majd kifejti, hogy mit jelent ez a gyakorlatban:
- Higgadtságot: A hangos üzengetés helyett a csendes, de hatékony diplomáciát.
- Tiszteletet: Elfogadjuk partnereink szuverén döntéseit, és cserébe mi is elvárjuk a tiszteletet.
- Közös érdekeket: Az energiabiztonság, az infrastruktúra-fejlesztés és a regionális védelem területén nincs helye az ideológiai csatáknak.
Az egy dolog, hogy Tarr Zoltánnak úgy tűnik nincs túl sok tapasztalata a diplomácia és a nemzetközi politika terén, de ilyen tapasztalatok nélkül is, a fentebb említett kellő logika és tehetség esetén is könnyen levonható lenne az a következtetés, hogy a politika világa távolról sem ilyen egyszerűen működik. Jobban mondva, csak akkor működhet így, ha az egyik fél rokonszenvezik a másik állam kormányának politikai irányvonalával és ideológiájával, vagy még inkább, képes azonosulni vele.
A tiszás külpolitikai önjelölt "szakértő" egy jó kis látszat "brüsszelezés" után a magyar kormányt tette felelőssé a Varsóval kialakult kapcsolatok megromlásáért, amely a "konfliktuskeresés és a sértődöttség útját választotta". Tarr tiszás módra leegyszerűsíti és ferdítésekkel tűzdeli meg bejegyzését, a tényeket - Magyar Péterhez hasonlóan - jó messzire száműzi, hogy írása minél nagyobb hasznot hajtson és egyben mutassa, hogy a látszattal ellentétben neki van ám esze. De hiába minden erőlködés, mert Varsó és Budapest kevésbé jó viszonyának valójában a lengyel kormány az oka, konkrétan Donald Tusk lengyel miniszterelnök. Az az ember, aki a Fidesz hatalomra kerülése után, egyet nem értve Orbánék politikai irányvonalával (!) elkezdte vegzálni a magyar a kormányt. A lengyel politikus csőrét nyilván az is piszkálta, hogy Orbánék a Polgári Platform (PO) helyett inkább a PiS-hez közeledtek, akikkel az évek során egyre szorosabbra fűzték a kapcsolatokat, amelyek végül 2015-ben, a PiS hatalomra kerülésével még jobban elmélyültek.
Bár Tusk a Fidesz "illiberális" irányvonalát kritizálta, mégis, ez a kritika egy személyes gyűlöletbe csapott át, ami végül teljesen megmérgezte a két személy közötti kapcsolatot. Azért azt tegyük hozzá, hogy Tuskban az irigység is teljes gőzzel dolgozott, mivel a lengyel politikus jól láthatóan nehezen tudta elviselni, hogy Orbánnak olyan tulajdonságai vannak, ami neki sosem lesz: bátorság, kitartás, következetesség és patriotizmus.
Tarr bejegyzése egy újabb nagy nyalás Tuskék felé, akik ugyancsak kiszolgáltatták hazájukat az Európai Uniót teljesen átszövő liberális érdekeknek, gondoljunk csak a migrációra vagy a keresztény hit háttérbe szorítására és a liberális vonal előre tolására. Bár a magyar-lengyel kapcsolatok történelmi jelentőségűek, mégis szembetűnő, hogy Tarr ahhoz a Lengyelországhoz való közeledéséről beszél, amelynek vezetője éppen Orbán-gyűlölő és emellett még az EU egyik nagy kiszolgálója. Nem akarják ők, mármint a Tisza, erősíteni Magyarország érdekérvényesítő képességét Brüsszel szemben, hanem éppen őket akarják az együttműködés révén kiszolgálni.
Tarr írása tökéletesen mutatja azt az irányt, amelyet a Tisza Párt választana egy győzelem esetén: a nemzeti érdekek alávetése a brüsszeli központban diktált vonalnak.
