Richard Sulík kezét már vissza is varrták, mire megérkeztek a szlovák választási eredmények. Összejött egy olyan parlament, amilyenre senki nem számított, és amivel nem is igazán tudnak kezdeni semmi értelmeset. Akárhogyan forgatjuk, párosítjuk a nyolc pártot, egyszerűen nem jön ki olyan összeállítás, amely kormánytöbbséget adna valamelyik oldalon, kivéve, ha valakik feladják az elveiket. A Magyar Közösség Pártja eközben harmadszor is fennakadt az 5 százalékos küszöbön.
VÉSEY KOVÁCS LÁSZLÓ/Felvidék – PestiSrácok.hu
A minden lehetséges szempontból papírformát borító szlovákiai választás eredményét már sejteni lehetett az urnazáráskor nyilvánosságra hozott exit poll felmérésből. Ez azonban köszönőviszonyban sem volt a legutóbbi felmérésekkel, de a nagy vesztesnek ígérkezők – volt egypár – ekkor még reménykedtek. Különben is volt más gondjuk a pártoknak, hiszen a 22 órakor végződött szavazás után egy órán belül már érkezniük kellett volna az első eredményeknek, de műszaki gondok miatt, csaknem éjjel 1 óráig meg sem mozdult a feldolgozottságot jelző grafikon. 2010-ben, az éjszakába nyúló választás miatt amúgy a magyarokon röhögött Európa – legalábbis a kárörvendők szerint. Ők most felidézhetik magukban a szombat éjjelt, hogy kórusban röhögtek-e Európával a szlovákokon, mert ha nem, akkor elképzelhető, hogy Európa nem szokott éjszaka ilyesmiért ébren maradni. Éjjel 3-4 óra körül már nagyjából látszott, hogy mi lesz a végeredmény, és az exit poll bizony aránylag pontos volt. Annyira használhatatlan az új parlament, hogy máris mindenki az előrehozott választást várja.
Fico mosolya nem éppen őszinte. Foto: SITA/Diana Èernáková
Robert Fico miniszterelnök, aki a belpolitikai retorikától a külpolitikai irányvonalig mindenben Orbán Viktor tanítványa, rosszul vizsgázott. Az az alázat és körültekintés hiányzott, amelyet például nyolc kemény ellenzéki év alatt lehet megtanulni. Fico a négyéves kormányzása után még ki sem heverte a vereséget, bő egy év múltán máris visszatérhetett a hatalomba, nagyobb támogatottsággal, mint valaha. Most aztán a kampányra időzítve az ellenségei ráuszították az egészségügyi dolgozókat és a tanítókat is, ám ő ösztönös módon, flegmán reagált, és végül pártja, az Irány (Smer) rajtavesztett. Ez intő jel lehet Magyarország számára is, ahol a belpolitikában fel-felütik a fejüket hasonló gondok, amíg Orbán Viktor az európai színtéren játszik. Fico a választás nyerteseként holnap kormányalakítási megbízást kap, állítása szerint az összes parlamenti párttal le fog ülni, de a 49 képviselőjével (a 150-ből) egyáltalán nem biztos, hogy élni is fog tudni a megbízással.
Szablya és pezsgő
Nem jött be a sugalmazásunk a Szabadság és Szolidaritás párttal (SaS) kapcsolatban, amelynek csökkenőben volt a népszerűsége egészen idáig, most viszont annyira túlnyerte magát, hogy azon ők maguk is meglepődtek. Sűrűn törtek a poharak a fékevesztett ünneplés hevében, Richard Sulík pártelnök meg örömében szablyával akart felnyitni egy pezsgőt, de úgy elvágta a kezét, hogy a sürgősségin kellett összevarratni. Jelentjük: túlélte, olyannyira, hogy máris miniszterelnöki ambíciókat dédelget, Fico kormányalakítási kudarcára számítva. Ebben partnere lesz Igor Matovič és pártja, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek pártja (OĽaNO), amely sokkal inkább egy Fico korrupciós ügyeit kiteregető dokumentum-performansz, mint igazi párt. Kérdés, hogy nekik milyen céljuk marad, ha sikerül leváltani Ficót, mert erről még sosem beszéltek. Ez a két párt végzett a második és a harmadik helyen (SaS: 21 képviselő, OĽaNO: 19 képviselő), és ők adják a lehetséges kormányváltó magot, a maradék öt párt pedig a két erőtér körül kering.
Sulíkék kicsit túltolták az ünneplést Fotó: sme.sk
A Ján Slota vezetése alatt vállalhatatlan és elég hullámzó teljesítményt nyújtó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) legutóbb a küszöb alatt ragadt, így onnan hajtotta végre a Jobbikéhoz hasonló megkomolyodást – már Andrej Danko elnökletével. Középre tolta a pártot, megszűntek a magyarellenes kirohanások, a balhés viselkedés, és ez – na meg a koalíciós kényszer – azt eredményezte, hogy nemcsak Fico tekint koalíciós partnerként a 15 képviselőjükre, de Sulík is. Mivel nélkülük egyik oldalon sem alakítható kormánytöbbség, ők lesznek a mérleg nyelve.
A nácik már a szekrényben vannak
Bejutott ugyanakkor, és 14 mandátumot szerzett a neonáci Szlovák Testvériség (Slovenská Pospolitosť) mozgalomból kinőtt Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS), a hírhedt Marián Kotleba vezetésével. Ő az, akit a cigánykérdés kérlelhetetlen meglovagolása nyomán 2014-ben, a cigányok problémáival vastagon érintett Besztercebányai kerület elnökévé választottak a polgárok. Azóta a kerület hivatalos lapjában antiszemita karikatúra jelent meg, az önmagát Szlovákia felszabadítójának tartó párt februárban a tolvaj politikusok munkatáborba zárásával kampányolt, a választási sikert értékelő elnöki beszédben pedig rögtön elhangzott a Tel Aviv–Washington tengely kifejezés. Az elsőválasztók körében máris az ĽSNS a legnépszerűbb, ám ez a párt a hasonlóságok ellenére sem olyan, mint a Jobbik, hanem jobbról előzi azt az irányzatot. Aki szerint a Jobbik náci, az figyelje Kotlebáékat! Egyébként is érdemes lesz szemmel tartani őket, mert – noha ők lesznek a parlament mindenki által elkerült leprásai – alighanem lubickolni fognak a rájuk irányuló figyelemben. Egyúttal kíváncsian várjuk az európai aggódásokat a szélsőségek előretörése miatt és a szlovák demokrácia állapotáért. Ironikus, hogy erre ezúttal tényleg lenne ok, hiszen a neonáci és a nemzeti radikális párt mellett két protestpárt is a parlamentben van, együttesen a képviselői helyek 40 százalékát birtokolva, ami így együtt jelzi a szlovák demokrácia csődjét.
Az előzetes felméréseken rendszerint 12-15 százalékra mért Hálózat (Sieť) párt pofára esése is váratlan fordulat. A 2014-es elnökválasztáson felbukkant, és azóta a leendő jobboldali miniszterelnökként viselkedő Radoslav Procházka nehezen fogja megemészteni, hogy pártja éppen csak becsusszant a parlamentbe, és a kormányfői cím helyett legfeljebb valami marginális miniszteri hely jöhet össze neki. Még nagyobb meglepetés a Család Vagyunk (Sme rodina) párt bejutása a parlamentbe, amelyet a nyolc különböző nőtől kilencszeres apuka Boris Kollár, a síközpontokat, repülőgéptársaságot és rádiót üzemeltető milliárdos hozott létre három hónapja. Azzal kampányolt, hogy ő nem politikus, ezért hihetnek neki. Az emberek hittek. A siker után higgadtan nyilatkozott, ám annak ellenére, hogy csak jobboldali kormányban gondolkodik, elmondása szerint nem lépne be a koalícióba, inkább kívülről támogatná. Talán csak kéreti magát, hogy feljebb srófolja az árat, de lehet, hogy tényleg abból akar további politikai tőkét kovácsolni, hogy ő nem politikus. Ez sem lenne egyszerű mutatvány.
Nagy a Kollár család Fotó: markiza.sk
A Most-Híd magyar-szlovák vegyespárt rontott a legutóbbi eredményén, feltűnően elpártoltak tőle a magyarok, és csak részben volt képes szlovákokkal feltölteni a táborát. Most eggyel kevesebb, tizenegy képviselője lesz, és abból is csak hét magyar. Ők azok, akik megalakulásuk óta a mindenkinek megfelelés behízelgő politikáját folytatják, így eleve egyaránt szóba jöhetnek a baloldal és a jobboldal koalíciós kisegítőjeként. Bugár Béláék mindenkivel tárgyalni fognak, de a kormányváltó jobboldali koalíció felé hajlanak, mert a Smerrel kötött szövetség arcvesztést eredményezne a magyar szavazóik között. Az arcvesztést viszont így sem tudják elkerülni, ha a kormányba vágynak, hiszen a legutóbbi időkig élesen magyarellenes, nemzeti radikális SNS nélkül ugye nincs kormány. Ezért leginkább az előrehozott választásban bíznak, hiszen az alapértelmezett ellenségükként kezelt MKP ismételt bukásával (és a romjai esetleges beolvasztásával) jobb eredményre számítanak a csalódott magyar szavazók körében.
A magyarok kiábrándultak a magyar pártokból
Két olyan kieső párt van, amelyeknek nem hiányzott sok. A Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) emberemlékezet óta 8 százalékot teljesített, most azonban századokkal ugyan, de lecsúszott az ötről. A párt fölött úgy látszik, eljárt az idő, számukra nem valószínű a visszatérés. Ahogy nem valószínű a zsinórban harmadik választást elbukó MKP-nak sem. Ezúttal sem volt messze a küszöb, de már közel sem: a 4,04% az eddigi leggyengébb eredmény, és innen, ennyi kudarc után aligha van felállás csupán személyi változtatásokkal, és azzal, hogy az azóta lemondott pártelnök, Berényi József helyett júniusban más veszi át a vezetést. Az állandó acsarkodást a Most-Híd és az MKP is megszenvedte, hiszen a déli járásokban kirívóan alacsony volt a részvétel, mindkettejüktől elpártoltak a kiábrándult magyarok. A Most-Híd szlovákokkal tudta részben pótolni a hiányt (nélkülük szintén nem jutott volna be a parlamentbe), az MKP pedig a lista erőteljes fiatalításával próbálkozott. Az MKP listáján induló Via Nova ifjúsági szervezet jelöltjei több, mint 43 ezer preferenciaszavazatot és országos lefedettséget tudtak felmutatni, ezzel a legerősebb partnerszervezetté váltak, de a bejutáshoz ez is kevés volt.
A parlamenti mandátumok eloszlása (PS-grafikon)
Hogy miként lesz ebből kormány, azt vasárnap még senki sem tudta, azóta viszont körvonalazódnak a lehetőségek. Fico elvileg maga mellé állíthatja az SNS-t, a Most-Hidat és Sieť-et is, csak nem együtt, hiszen az első kettő kizárja egymást, kormánytöbbséget viszont csak négyesben tudnának alkotni. A jobboldal könnyebb helyzetben van, amióta sebtében beletörődött, hogy a korábban figyelmen kívül hagyott SNS bizony mindenképpen tagja lesz az új kormánynak. Procházka, a jobboldali Sieť vezetője így gyorsan meggondolta magát, és most már nem hajlandó Ficóval tárgyalni a kormányról, majd utána elzárkózott ettől Bugár Béla is, akinek a magyar-szlovák vegyespártja szintén beletörődik, hogy egy koalícióban lesz a magyargyűlölet korábbi megtestesítőjével. Így a 150 fős parlamentben ellehetetlenülni látszik a négypárti, 76 fős baloldali koalíció, helyette ötpárti, 76 fős jobboldali koalíció a valószínűbb, amelyet további 11 képviselő támogathat kívülről. Akárhogy is lesz, július 1-től Szlovákia veszi át az Európai Unió soros elnökségét, így addigra működőképes kormánynak kell felállnia. Az egy fős kormánytöbbség pedig tojáshéjon fog lépkedni, hiszen ha az EU-elnökséget kormányválság vagy előrehozott választás zavarja meg, azt nehéz lesz kimagyarázni – és ez nem rossz zsarolási potenciál a koalíció tagjainak.
Vezető kép: Kotleba (középen) személyesen vezeti harcba az egyenruhásait/sme.sk
Facebook
Twitter
YouTube
RSS