Pesti Srácok

Ki lesz Soros helytartója?

Ki lesz Soros helytartója?

Olyan jókat derülök néha a politikai elemzőkön. Most is jönnek, és állítják, hogy azért szállnak páros lábbal egymásba és most már a Momentum Mozgalomba is a libnyaf törpepártok vezetői, mert cicaharcot folytatnak a hasonló gondolkodású szavazókért. Vicces, mert tulajdonképpen nincsenek is szavazóik, és ami nincs, azért nem is lehet marakodni. Soros zsetonjáért viszont lehet...

Most komolyan gondolja valaki, hogy az Együtt, a Liberálisok, vagy a PM az 1-2 százalékos szavazótáborát félti a Momentum Mozgalomtól? Amely ráadásul hibahatáron belül mozog. Vagy a Momentum rárepült Szigetvári népszerűségére? Esetleg a Momentum ki akarja túrni a PM-t? Na ne.

Szigetvári Viktor a fészen oktatta ki Fekete-Győr Andrást a Momentum Mozgalom elnökét azért, mert az többször állította mostanság, hogy az ellenzéki pártok mind “elárulták a választóikat”. Szigetvári pedig azt sérelmezte leginkább, hogy megengedve ugyan, hogy Gyuriferi és a szocik lehetséges, de az Együtt szabadságharcosai biztos nem.

PestiSracok facebook image

- tette helyre a huszonhét éves ifjú titánt a vén róka szerepébe bújó alig negyvenes Szigetvári.

Persze Fekete-Győr András is finoman visszapiszkált. Nem először ugyan, de a mandiner.hu-nak adott interjújában már nyíltan fogalmazott úgy, hogy az Együtt csupán “one-man-show”, utalva Juhász Péterre... Mintha Szigetvári már nem is létezne. (Egyébként nincs is... Ebben momentán igaza volt a momentumosnak.) Bár azután kissé cizellálta véleményét, de maradt elég ironikus az Együtt szereplőivel szemben:

És ennyi...

De ez az interjú csupán szépen összegyűjtötte azt a fajta kissé túlzó önképet, amit a Momentum és annak ifjú elnöke kialakított magáról. Mintha az olimpiaellenes aláírás gyűjtés sikere kissé elvette volna az eszét, vagy a realitás érzékelését. Erre mutatott rá egyébként igen jó időzítéssel, még az interjú előtt Tóta W. egy HVG online-on megjelent

publiban

, amelyben nagy mellénnyel vádolta meg a momentumos skacokat.:

Szóval izzik a gyűlölet a baloldal mellet egyre csak zsugorodó libnyaf közösségben is.

És ez bizony nem generációs feszültség, mint azt sokan láttatni próbálják. Nem arról van szó, hogy az SZDSZ romjain tovább folyik a marakodás, illetve nem is arról, hogy a liberális szavazótáborért menne jelenleg a küzdelem - hisz ilyen, az SZDSZ eltűnésével elillant valahol a baloldal és a politikai űr között.

Annál inkább maradtak a külföldi támogatások. A Soros hálózat által kiválasztott liberális köröknek szánt százmilliók.

Nos, azért már érdemes egymás torkának esni, igaz?

Ne felejtsük el, hogy Juhász Péter is

Soros támogatott közösségekből

indult világmegváltó, majd botrányossá váló, lassan már vállalhatatlan politikai kalandorútjára. De Szigetváriék is kaptak nem keveset még 2014 előtt a párt környékén működő mindenféle alapítványokon keresztül. Az akkor még Bajnai fémjelezte Haza és Haladás Alapítvány “2011-ben 209 ezer eurót, 2012-ben pedig 228 771 dollárt, összességében mintegy 110 millió forintot kapott a CAP-tól” - írta meg még a G nap előtti Magyar Nemzet... (Kíváncsi vagyok, hogy ma megírnák-e?)

Sorosék pedig nagyban játszanak, legalább hatvan civil szervezetet és alapítvány támogatnak Magyarországon, amelyek közül jó néhány pártokhoz van becsatornázva. Válogatnak, majd akit arra alkalmasnak vélnek, azt megtolják egy kis zsetonnal.

A Momentum feltűnésével viszont veszélybe került az elmúlt évek status quo-ja. Az eddigiek, akik hiába kaptak zsét, szart sem tudtak felmutatni, most meg jönnek ezek az ifjú liberálisok telis-tele Soroséknak tetsző elvekkel, radikális lendülettel, nagy reményekkel.

Szóval, kedves politikai elemzők! Néha érdemes az érem másik oldalát is megnézni. Mert ez a cicaharc nem egyirányú célokról, nem csupán a liberális szavazó megszerzéséről szól. Hanem bizony Soros kegyeinek megszerzéséért is.

És érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy miért pont Majtényi László az egyetlen olyan ellenzéki szereplő az országban, aki mögött nem csupán az összes eddigi liberális törpepárt, hanem a szocik és a déká is fel tudott sorakozni. Miért pont egy olyan liberális ember mögé álltak be a több sebből vérző, egymást a Fidesznél is jobban gyűlölő politikai szereplők, akinek a fillérekből is megszervezhető konferenciáit, vagy a nulla forintos közleményeit a Soros alapítvány

145 millióval támogatta meg

az elmúlt években?

Talán nem is a ballib pártok, hanem Soros jelöltje lenne Majtényi? Jó kérdés, ugye? Jobb, mint az, hogy hány százaléka van az Együttnek, vagy a Momentumnak, vagy hogy milyen népszerű Juhász Péter a közvélemény-kutatások szerint.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.