Szarvas Szilveszter megöli Botka Lászlót egy nyilvános vécében, majd elpusztítja a világegyetemet
Szarvas Szilveszter arcán már akkor látszott, hogy készül valamire, amikor megvette Szegedig szóló InterCity menetjegyét, ami igaz is volt, mivel Szegedre készült menni. Éppen ott volt dolga.
Szarvas Szilveszter alapvetően jobban szeretett vezetni, családjával is inkább az autós kirándulásokat választották, ahol nemcsak a tájban lehet gyönyörködni, de meg is lehet állni, megcsodálni, megízlelni mindent, amivel a vidék szolgálhat. Igaz, hogy vonatozás közben lehet élelmiszert fogyasztani, és az is előnyös, hogy bármikor az utazás során föl lehet állni, megmozgatni a tagjainkat, sőt, ha a szükség úgy hozza, még az illemhelyet is meg lehet látogatni, természetesen csak akkor, ha annak tisztasága megüti a kellő mércét. Szarvas Szilveszter csak nézett kifelé az ablakon, miközben elsuhant a táj, és eszébe jutott, hogy van nála egy szendvics, amelyet még felesége csomagolt a számára. Szalámis. Elővette hát, hogy elfogyassza. Nagy meglepetésére táskájában még egy fél literes körtés üdítőitalra is rálelt, a kedvencére, amelyet szintén kedveskedő felesége csempészhetett be a csomagjába. A szendvics elfogyasztása után így azt is megitta. Ezzel, és az ablakon kibámulással úgy elment az idő, hogy Szegedre ért. A szegedi vasútállomás forgalmas, de nem kifejezetten bizalomgerjesztő intézmény. Ez azért jutott eszébe Szarvas Szilveszternek, mert a vasúti utazás során elfogyasztott körtés gyümölcslevet időközben feldolgozta a szervezete. Szarvas Szilveszter úgy döntött, nem a szegedi vasútállomás illemhelyét választja, hanem keres egy tisztább kávézót a közelben, legalább egyúttal meg is kávézik. Szarvas Szilveszternek egészen a belvárosig kellett villamosoznia, hogy egy megfelelő kávézót találjon, a számára megfelelő illemhellyel. Mondanunk sem kell, hogy ekkorra már Szarvas Szilveszternek nagyon sürgős volt. A kávézóban sietve kikérte a kávét, majd a csomagját hátrahagyva sietett is az illemhely csempetiszta magányába. Már éppen kényelmesen elhelyezkedett a piszoár előtt, amikor benyitott az illemhelyre egy másik ember, egy óriási, és Szarvas Szilveszter mellé furakodott a szomszédos piszoárhoz.
Ez a nagydarab ember Botka László, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök jelöltje volt.
Ha valamit Szarvas Szilveszter nem szeretett az az, ha az illemhelyhasználat közben megzavarják, és különösen nem állhatta, ha valaki hozzáér a vállával az övéhez. Ezt nagyon indiszkrét, sőt modortalan lépésnek gondolta. Ráadásul Botka Lászlót, a Magyar Szocialisza Párt miniszterelnök-jelöltjét láthatóan nem zavarta saját indiszkréciója, még vidáman fütyörészett is. Ezért Szarvas Szilveszter odafordult Botka Lászlóhoz, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjéhez, és a lehető leg-érzelemmentesebben azt mondta neki: - Bárcsak ne lenne Ön itt! És abban a szempillantásban pukk! Botka László kipukkant. Szarvas Szilveszter kicsit kényelmetlenül érezte magát, hogy akaratlanul is kipukkantotta a szocialisták miniszterelnök-jelöltjét, de már nem volt mit tenni. Nem lehetett megragasztani. Szarvas Szilveszter kézmosás közben csak csóválta a fejét, és a tükörben hitetlenkedő képmásának meg is mondta: - Bárcsak ne lennék ebben a hülye történetben. És pukk. Erre kipukkant a világegyetem.
