A végén tényleg csak Gyurcsány marad – ezen a héten az LMP-től vehetünk könnyes búcsút
Egészen megkapó látvány, legalábbis a tragikomédia műfaja iránt érdeklődők számára, ahogy az ellenzék pártjai egy-egy hangos „mi vagyunk a többség kiáltással” ráugranak az önmegsemmisítő gombra. Ezen a héten az LMP gyilkolta meg magát, pusztán abból a megfontolásból, hogy 4 évnyi agóniájukra kicsivel több pénz jusson.
Legalább történik valami abban a térben, ami a 178. Márki-Zay interjú és egy Lukácsi Katalin meglepetés-vendégeskedésével díszített kislétszámúköztéri diszkó között húzódik. A Jobbik átveszi a parlamenti mandátumait, majd bejelenti, hogy kordon bontással akadályozza meg az alakuló ülést, mindeközben a háttérben a Demokratikus Koalíció megpróbál kijózanodni. Az MSZP-P pedig Franklin-expedíciósat játszik, nem a sorozatosat, hanem a valódit. Őket nem egy titokzatos, illiberális, idegengyűlölő sámánjegesmedve irtja, hanem önnön butaságuk és önteltségük, ahogy 170 évvel ezelőtt a brit felfedezők az álmélkodó eszkimók között voltak képesek éhen halni, mert túlságosan büszkék voltak vacsorát kérni tőlük. Inkább húzták magukat után a mérgezett konzervjeiket. Erre a tragédiagombra vart most kabátot az LMP azzal, hogy sikeresen elüldözték alapítójukat és egyetlen hiteles arcukat, Schiffer Andrást azzal, hogy némi plusz frakciópénzért cserébe befogadták Szabó Szabolcsot, az Együtt nevű kamupárt egyetlen, a visszalépések miatt egyéni mandátumot nyert képviselőjét. Az antagonistájukat. Azt, aki pont az ellenkezőjét képviselte mindennek, ami valaha lehetett (volna) más.
Az LMP valaha rendszerkritikus, antiglobalista, a zöldgondolatot középpontba állító pártként indult. Amikor éppen nem napelemekkel kardoztak a megújuló energiáért, akkor a nemzetközi szabadkereskedelmet és a multinacionális cégek adóelkerülését nevezték meg, mint az átlagemberek mindennapjainak legfőbb nyomorítóját. Nyilván ezért is maradtak rétegpárt itthon, mert míg nyugaton az általános elhülyülésnek köszönhetően tömegeket lehet a tiszta atomenergiától a barnakőszén égetésig bolondítani, addig a környezetvédelem itthon, az elmaradt keleten, kimerül a vizeink, erdőink és földjeink tisztaságának megőrzésén túl a bánáti bazsarózsáért való aggódásban. Mondjuk eredendően ez is volna a feladata, csak hát a haladás nem állhat meg…
Ennek ellenére létezett egy LMP nevű párt, ami mindig, és a budapesti szavazóknak köszönhetően magabiztosan megugrotta a parlamenti küszöböt.
Ettől a párttól búcsúzunk ma. Mert ez a párt nem azzal gyűjtötte a szavazatokat, hogy aggódott a bazsarózsákért és néha felháborodott a paksi erőműépítés miatt, hanem a függetlenségének köszönhetően. Harmadik, illetve a Jobbik létezése alatt negyedik politikai pólusként működött azon szavazók számára, akik nem akartak sem jobbra, sem balra, sem a nemzeti agyhalottakra szavazni. Működőképes konstrukció volt, ahogy azzal nem fenyegette őket a választói szeszély, hogy valaha kományra jutnak, úgy azzal sem, hogy a parlamenten kívül maradt pártok kegyelemkenyerét kell annyi részre tépni, ahány társelnökük van éppen. Szerény, de biztos alapokat adott annak a pár embernek, akinek volt véleménye, és akiket érdemes volt meghallgatni. Nem csak a szavazólapon volt képes alternatívát teremteni.
Schiffer szépen leadta az LMP tagkönyvét 2018. év májusában, egy hónappal a választások után.
Schiffer nem feladta, Schiffert szabályosan elüldözték az általa (is) alapított pártból. Az új vezetők nem a nagy öreget, az alapítót látták benne, amikor néha megjelent a székházukban kéretlen jótanácsaival, hanem azt a személyt, aki állandóan szembesíti őket azzal, hova tud süllyedni valaki. Szél Bernadett és Hadházy Ákos mindent feladott azért, hogy nevetséges kis segéderőként tagjai lehessenek a posztorbáni világ hatalmasainak. Hogy e tervüket mennyire nem reális alapokra építették, arra a harmadik kétharmadnál több szót nem érdemes vesztegetni.
Mindent feladtak a semmiért.
Az LMP még döglődhet egy kicsit. A frakcióból kényelmes haldokolni, egész jó az ellátás, de jövőkép nélkül a háttér szép lassan úgy kezd majd elszivárogni, mint a ki nem fizetett zsoldosok a kilátástalan háborúban. Mert miért is maradjanak? A 2022-es 4,9 százalékért? A 2026-os 3,5-ért?
Egy pártnak akkor van vége, amikor már egymással verekednek – állapították meg bölcsen a Kisgazdák nevezetes mellékhelységbeli bunyója után. Az LMP lehet más, nekik az kellett, hogy az alapító undorodva forduljon el tőlük.
Mi csak gratulálni tudunk, mert a végén tényleg csak Gyurcsány marad…
