Közhelygyűjtemény az EP-választások elé (segédanyag politikai elemzőknek)

A politikai elemző nehéz szakma, főleg, ha éppen senki nem fizeti meg azt a függetlenobjektíven kialakított véleményt, és az Atv-be se hívják elemezni tavaly óta, amikor csak bambán nézte a végeredményeket és azt ismételgette, hogy „én ezt nem értem”. Ingyen senki nem szívesen végez nehéz szellemi munkát, nem gyárt le stúdióban és interjúhelyzetben bármikor felmondható paneleket, nekünk viszont áldott jó szívünk van, ezért megírjuk azokat a toposzokat, amit saját gondolatként előadhatnak adott esetben a 444-től a Magyar Narancsig terjedő buborékuniverzumban.

Elemzői ideáltípusok következnek, mindennemű hasonlóság csak a véletlen műve. :)

A távolságtartó elemző

Egyrészt ugye megjósolhatatlan az eredmény, mivel rengeteg változós az egyenlet, másrészt viszont az biztos, hogy május 26-a után okosabbak leszünk. A Fidesz ugyan jól szerepel a közvélemény-kutatásokban, de közvélemény-kutatásokban, mint műfajban, egyrészt benne van a hiba lehetősége, másrészt a pártszimpátiát mérik, nem figyelnek a speciális körülményekre. Egy EP-választásban mindig benne van a meglepetés, hiszen a megszokott belpolitikai logika kevéssé érvényes, ugyanakkor nagy meglepetésre nem számítok. Megfontolandó felvetés, hogy az ellenzék egyfajta tisztulási folyamatként tekint az európai megmérettetésre, végre eldőlhetne, ki is az ellenzék vezető ereje, de az is elképzelhető, hogy az összefogást jutalmazó választói magatartás miatt a szövetségi politikát szorgalmazók lépnek előre, a függetlenséget hangoztatók kárára. A részvétel alacsony lesz, de az is elképzelhető, hogy – tekintettel a tétre – magasabb. Abban biztos vagyok, hogy minden szereplő érzi, ezen a választáson nemcsak nyerhet, hanem veszíthet is. Izgalmas heteknek nézünk elébe!

Az önmagát függetlennek tartó elemző

A Fidesz az oroszokkal karöltve minden bizonnyal elcsalja a választást, beavatkozik az informatikai rendszerbe, aminek a főpróbáját 2018 áprilisában meg is tartották, mikor az ellenzéki előnyből az informatikai rendszer elérhetetlenné válása után kétharmados kormánypárti győzelem lett. Trumpra is kevesebben szavaztak, mint Clintonnéra, de az oroszok és az aránytalan választási rendszer miatt mégis a szélsőjobboldali, antiszemita jelölt győzhetett a fehér felsőbbrendűségbe kapaszkodó veszteseknek köszönhetően. Sosem lehet alábecsülni a kormányzati gyűlöletkeltő politika erejét, láthattuk, tömegekre képest hatást gyakorolni a valóságban nem is létező menekültek ellen izgató plakátrengeteg. A magyarságból kiirthatatlan antiszemitizmusra építő propaganda elképesztő szakadást okozott a társadalomban és a törésvonalakra építve a Fidesz képes lesz behúzni az EP-választásokat is, de ezzel csak az agóniáját nyújtja el, mert illegitim, elcsalt választásokra nem lehet tartósan berendezni a hatalmat. Az olcsó pénz és a német tőke csak ideig-órákig tartja fenn Orbán uralmát, de a repedések már látszanak, csak ki kell várni.

Az önmagát még függetlennek és objektívnak tartó elemző

Az EP-választásoknak van tétje, ez mindenki előtt világos, hiszen Orbán nyilvánvalóvá tette, hogy kivezetné az országot Európából és orosz gyarmattá tenné, ami a paksi szerződéssel már el is kezdődött. A háborús logika a közeljövőben tényleges háborúvá válhat, Orbán elszigetelődött és az erőszakra tesz fel mindent. A szerényen a saját vezetéknevemről elnevezett közvéleménykutató is megmérte, hogy a magyar társadalom az oroszoktól fél a legjobban, amit csalafinta kérdésfeltevéssel 89%-ra ki tudok hozni, ha fizetnek érte. A Baltikumban nem véletlenül fegyverkeznek, a zsarnoki orosz medve újra be akarja kebelezni őket, ehhez pedig a felcsúti epigonjának szövetségét használja, mint beépített ügynököt Európa testében és a NATO-ban. Persze a nyugatiak sem teljesen hülyék, látják, érzik, hogy Orbán a másik oldalra focizik, nem véletlenül kezdődött el a kiszorítása az uniós intézményekből és kb. Észak-Korea áll már vele csak szóba. A társadalomban hihetetlen indulatok munkálnak, aminek jeleit a hatalom is láthatta a rabszolgatörvény ellenes felkelések során, nem véletlenül retteg Orbán a Várban, miközben magányosan tépi az intarziát.

Az önmagát legfüggetlenebbnek tartó elemző, aki egyúttal a lehető legobjektívebb is

Jelen pillanatban nem vagyok meggyőződve róla, hogy egyáltalán lesznek választások, hiszen Orbán hibrid rezsimjét centiméterek választják el a nyílt diktatúrától, ahova már nem kellenek szörnyű valóságot Patyomkin faluként eltakaró a demokratikus díszletek. Az ellenzékieket valószínűleg májusra már internálják Orbán legjobb barátjához, Putyinhoz, de az is lehet, hogy a kommunista Kína iszlamofób gyűjtőtáboraiba szállítják a rendszerrel nem szimpatizáló demokratákat. A választások helyett az ellenzéknek a parlamenten kívüli politikára kellene koncentrálnia, amiből december-január folyamán kaptunk is egy kis ízelítőt, és amit én nagyon sikeresnek tartok, hiszen a pártok elmozdultak a mélypontról, a 10 százalékos MSZP-t 15-re mértem mérés nélkül. A Fidesz rendszerében nincsenek demokratikus választások, a Fidesz túlhatalmát legitimálják azok a pártok, akik elindulnak bármilyen megmérettetésen, ezért őket egy demokratikus forradalom után az új alaptörvény rendelkezései alapján a fideszesek mellé zárjuk a börtönbe.