Május közepén hazánkban járt az Európai Parlament Költségvetés Ellenőrző Bizottságának küldöttsége, alig egy héttel később pedig vizsgálódásaik egyes megállapításaira a Magyarországról szóló 2023. évi európai szemeszter országjelentés már tényként hivatkozik – írja a XXI. Század Intézet legújabb, „Magyarország az uniós jelentések célkeresztjében” című elemzésében.
A jelenség több szempontból is számos kérdést vet fel: milyen felhatalmazás alapján utazik hazánkba egy európai parlamenti küldöttség, hogy olyan kérdéseket vizsgáljon, amelyekre az Európai Parlamentnek nincs hatásköre és miként alakult át a gazdasági kormányzás egyik puha eszköze politikai zsarolásra is alkalmazható kötelező jogállamisági verdiktté? Sőt felvetődik a kérdés, hogy hová tart az unió, amikor saját tagállamai és polgárai ellen cselekszik?
Petri Bernadett jogász, a Szabad Európa Munkacsoport tagja, a XXI. Század Intézet kutatója az elmúlt hetek Magyarországot érintő európai uniós jelentéseit tekintette át.
Igencsak abszurd, hogy Magyarország a helyreállítási forrásokhoz a jóváhagyott nemzeti terv ellenére máig nem jutott hozzá, így abból nyilvánvalóan nem tudott mit elkölteni.
A Költségvetési Ellenőrzési Bizottság európai parlamenti küldöttségét Monika Hohlmeier, a CSU politikusa vezette, aki bajor oktatási miniszteri tisztségéről annak idején a müncheni CSU választási csalási botrányban betöltött tisztázatlan szerepe miatt mondott le. Így került az európai politikába, ahol lassan már 15 éve jelen van.
A teljes elemzés ITT olvasható.
Forrás: XXI. Század Intézet; Fotó: Hatlaczki Balázs/PS
lesi
2023-05-31 at 18:49
no annak a köcsög buzinak maradna ferdén a feje őrökre
Orientál
2023-05-31 at 14:37
Ennek a csu-s Monika Hohlmelernek az apjának pénzgyi korruptsága miatt miatt kellet lemondania csu-s posztjáról.
Hesslerezredes
2023-05-31 at 13:09
Amíg nem tesszük kötelezővé a buzizmust, a genderideológiát, a transzneműséget, a woke-ot, a migránsbefogadást, a totális pénzuralmat, nem fokozzuk a külső eladósodottságunkat, nem állunk be teljes mellszélességgel az ukránok oldalán a háborúba – nos, addig tehetünk mi bármit, mindig feketeseggűek leszünk és szocskát fogunk kapni nem pénzt az EU-ból.
Lehet ezen rugózni, nyavalyogni, keseregni, öklöt rázni, deklamálni – teljesen fölöslegesen: NEM KAPUNK PÉNZT ÉS NEM LESZÜNK “””JÓ”””” EMBEREK.
Úgyhogy minden siránkozás, hogy hogy kibasznak velünk és ez hú de milyen igazságtalan!!! – teljesen feleslegesen elpazarolt energia, idő, munka, fáradság.
Azon kéne gondolkodni, hogy hogy lehetne ebből a bandából kiszállni, vagy legalább távolságot tartani tőlük.
Én már sokszor leírtam, hogy ezt meg lehetne tenni úgy, hogy egészen egyszerűen kimazsolázzuk a szerződésekből a nekünk betartható és az általunk betarthatatlan passzusokat és közöljük, hogy sajna, de mink most eztet-meg-eztet a stipulációt kurvára nem bírjuk tartani, oszt’ lehet utána oda menni, ahova akarnak, indíthatják a kötelezettségszegési eljárásokat doszt, meg mehetnek az Európai Bírósághoz perelni – basszák meg a jó kurva édesanyjukat! Pénzt úgysem adnak, úgysem kapunk – kvittek vagyunk.