Az elmúlt években jelentősen nőtt a klímaváltozás témájának szerepe az európai politikában és közbeszédben. A túlzó érzékenyítés és a politikai polarizáció az emberek egyre nagyobb tömegét két szélsőség – az éghajlatváltozás tagadása és a jelenség következményeitől való rettegés – irányába orientálja. Az Európai Tanács a héten tárgyalja a közösség 2030-as, az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó célkitűzésének emelését, így a téma rendkívül aktuális. A Századvég az Európa Projekt című kutatása alapján megvizsgálta az Európai Unió 27 tagállamában és az Egyesült Királyságban lakó emberek klímaváltozással kapcsolatos attitűdjét. Az eredmények alapján a vizsgált országok közül a magyarok a legkevésbé fogékonyak a szélsőségekre.
A következő évtizedben várhatóan valamennyi európai uniós tagállamnak fokoznia kell éghajlatvédelmi erőfeszítéseit, ami az embereknek és a kormányoknak egyaránt jelentős többletterhet okoz majd. A koronavírus-járvány kezeléséhez hasonlóan – ahol a legnagyobb kihívást az egészségügyi és gazdaságvédelmi célok közötti egyensúlyozás jelenti – a döntéshozók a klímapolitikai tervezéskor is egy nehéz dilemmával szembesülnek. Az Európai Unió számára olyan jövőbeli pályát kell kijelölni, amelyben a közösség úgy képes fejlődni és (legalább) megőrizni globális gazdasági erejét, hogy mellette elég forrást fordítson a természet megőrzésére és a következő generációk életszínvonalának fenntartására.
Klímaszkepszis és a klímaváltozástól való szélsőséges félelem
Európában a klímaváltozás a korábbi, szakpolitikai pozíciójából fokozatosan elkezdett átszivárogni a nagypolitikába, ami az ésszerű, szakmai döntésekre nézve komoly kockázatot jelent. Az emberek félelmeire építő, apokaliptikus víziókkal mozgósító, politikai jellegű kommunikáció irracionális mértékű szorongáshoz és túlzottan érzelmi töltetű egyéni döntésekhez vezet, ami könnyen eltérítheti az embereket a környezeti szempontból racionális cselekvéstől. A jelenségre adott szélsőséges reakcióként pedig megjelenik a klímaváltozás jelenségének tagadása, ami csökkenti a környezetpolitikai erőfeszítések elfogadottságát. A kutatás a két szélsőség – a klímaszkepszis és a klímaváltozástól való szélsőséges félelem – megjelenését vizsgálta az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban.
Hazánkban az egyik legalacsonyabb a klímatagadók aránya
A klímaváltozással kapcsolatban két típusú bizalmatlansági kategória azonosítható, aminek képviselőit a közbeszéd többnyire egyaránt klímaszkeptikusnak nyilvánítja. Egyfelől, az embereknek egy csoportja az éghajlatváltozás jelenségét, azaz a globális átlaghőmérséklet közelmúltbeli emelkedését tagadja; ezt trendszkepszisnek is nevezik. Másfelől vannak, akik szerint létezik klímaváltozás, de arra az emberi tevékenység nincs hatással, ezt hozzájárulási szkepszisnek hívják. A hozzájárulási szkepszis esetében egy másik – tudományos szempontból szintén megkérdőjelezhető – szélsőséges álláspont is felmerül: vannak, akik szerint az éghajlatváltozás kizárólag az emberi tevékenység következménye, arra a természetes folyamatoknak egyáltalán nincs hatása.
Magyarországon igen alacsony a klímatagadók aránya. Fotó: Századvég
A felmérés eredményei alapján a trendszkeptikusok száma Európa-szerte igen alacsony. Azoknak az európai válaszadóknak az aránya, akik szerint a klíma valószínűleg, vagy egyértelműen nem változik, összesen 8 százalék. Gyakran elhangzó érv a visegrádi országokkal szemben, hogy óvatosabb éghajlat-politikájuk hátterében a klímaszkeptikusok nagy aránya áll. A kutatás eredményei nem támasztják alá az állítást: a négy ország közül mindössze Csehországban haladja meg 1 százalékkal a szkeptikusok aránya a közösségi átlagot, a további három országban a klímatagadók aránya alacsonyabb az európainál. A klímaváltozás jelenségét egyértelműként azonosítók aránya a máltai és portugál válaszadók (97-97 százalék), valamint a magyarok (96 százalék) körében a legmagasabb.
A klímaváltozást kizárólag emberi tevékenység következményeként azonosítók aránya hazánkban 8 százalék. Fotó: Századvég
A trendszkepszishez hasonlóan a hozzájárulási szkepszis sem jellemző az európai közösségre. Az európai válaszadók mindössze 4 százaléka gondolja úgy, hogy a klímaváltozás kizárólag természeti folyamatok következménye és csak 1 százalék tagadja a jelenséget. Az éghajlati problémákat kizárólag emberi tevékenységként azonosítók aránya magasabb: 11 százalék. A visegrádi országokban összességében mindkét szélsőség aránya alacsonyabb: mindössze 3 és 8 százalék (egyedül Szlovákia, kizárólag emberi tevékenységre vonatkozó 15 százalékos válaszadói aránya haladja meg az európai átlagot). Magyarországon azok aránya, akik szerint kizárólag természeti folyamatok okozzák a klímaváltozást – Máltával és Portugáliával holtversenyben – a legalacsonyabb, mindössze 1 százalék. A klímaváltozást kizárólag emberi tevékenység következményeként azonosítók aránya 8 százalék, amivel a magyarok az unió alsó harmadához tartoznak. A hozzájárulási szkepszisre vonatkozó eredmények alapján a klímatagadók alacsony arányának több ország esetében az az “ára”, hogy egyre többek véleménye tolódik a másik, emberi tevékenység hatását túlbecslő, szélsőséges kategóriába. Ez önmagában nem jelent problémát – hiszen a környezetpolitikai intézkedések elfogadottságát nem fenyegeti –, viszont potenciálisan felerősítheti az emberek negatív érzelmeit saját cselekvéseik hatásaival és a teljes társadalommal szemben, ami általános elégedetlenséghez és túlzott félelemhez vezethet.
A magyarok pragmatikusan viszonyulnak a klímaváltozáshoz
Az éghajlatváltozás jelenségével, valamint az emberi és természeti hozzájárulás arányával szemben a klímaváltozás várható hatásairól a tudomány nem szolgál pontos, megbízható előrejelzésekkel, így az emberek csak egymásnak ellentmondó, gyakran nehezen megragadható információk alapján tudnak véleményt formálni. Az érzelmekre ható, figyelemfelkeltő, negatív információk könnyebben terjednek a médiában, ezért a fogyasztók nagyobb arányban szembesülnek ilyen típusú hírekkel. Azzal, hogy az éghajlatváltozás az európai nagypolitika fókuszába került, megjelentek azok a politikai erők, véleményvezérek, akik a tendenciát gerjesztve igyekeznek az emberek félelmét felkorbácsolni és az érzelmileg kiszolgáltatottá válókat saját narratívájuk szerint radikalizálni.
A magyarok pragmatikusan gondolkodnak a klímaváltozásról. Fotó: Századvég
A kutatás eredményei rámutatnak, hogy az európaiak fele rendkívül, vagy nagyon tart a klímaváltozástól, ami igen magas arány. A klímaváltozástól nem félők aránya mindössze 17 százalék. A szélsőséges félelem megjelenése valamennyi visegrádi országban alacsonyabb. Magyarországon a félelem szintje alacsonyabb az átlagnál (35 százalék), a magyarok pragmatikusan gondolkodnak a klímaváltozásról. Ezt jól mutatja, hogy majdnem minden második magyar válaszadó (45 százalék) mérsékelt véleményt fogalmazott meg a klímaváltozással kapcsolatban.
A magyarok a legellenállóbbak
A kutatás fontos eredménye, hogy a klímatagadók aránya és a félelem szintje között fordított arányosság azonosítható. Azokban az országokban (Portugália, Málta, Ciprus, Románia) jelenik meg legszélsőségesebben a klímaváltozástól való félelem, ahol a legalacsonyabb a klímaszkeptikusok száma, azaz úgy tűnik, hogy a politikai polarizációval az országok az egyik vagy másik szélsőség irányába tolódnak. A megfigyelés alól Magyarország jelenti a legerősebb kivételt, mert anélkül alacsony az ország szkeptikusainak aránya, hogy jellemzővé válna a jelenségtől való rettegés. Egyelőre tehát az Európai Unióban a magyarok a legellenállóbbak a klímaváltozással kapcsolatos politikai érzékenyítésnek és az arra adott túlzó reakcióknak.
Forrás: Századvég Alapítvány; Fotó: illusztráció
SzL
2020-12-09 at 18:46
Tájékozódjanak a klimarealista.hu honlapon.
A dekarbonizációnak semmi kapcsolata a klímaváltozáshoz, felesleges, gazdaságilag káros törekvés. Alkalmazkodásra kell pénzt fordítani.
sanyi
2020-12-09 at 16:40
Klímaváltozás: mégegy szó pontos definíció nélkül. Ilyenek még az élet, pénz, jogállam. Senki sem tudja a definíciójukat, de mindenki azt hiszi tudja mi az. Mondjuk a klímaváltozást pont lehetne definiálni közös megállapodással, de szándék sincs rá. Az erre épülő – adófizetőket szipolyozó – iparnak nagyon nem érdeke, hogy egy definiált anyagi veszteség függvényében fizessék őket. Így viszont csak egy Isten nélküli vallás, mint a kommunizmus is volt. A belső logikátlanságai miatt és az alapdogmák definiálatlansága miatt nem sokáig fog létezni. További veszély: a változó klíma hozhat lehűlést is, akkor majd egyre nehezebb lesz globális felmelegedésről beszélni.
bl
2020-12-09 at 16:31
A kommunistáskodás kiváló terepe a klíma. Mert vannak rá vonatkozó bizonyítékok, a belőle eredő bajok a “távolabbi” jövőben jönnek elő, és kiválóan lehet vele riogatni, politikai zsarolásra használni. Minden együtt van ami alkalmassá teszi egy boszorkányüldözésre. Ettől függetlenül ez valóban nagy probléma, de ahogy az már lenni szokott, az önjelölt problémamegoldók még nagyobbak. Hehehe. Sajnos.
Magyar György
2020-12-09 at 15:14
Ez egy nagyon fontos téma, de szerintem a cikk szerzője még nemigen mélyedt el a témában (“klímatagadó” – olyan nincs, hacsak nem én, aki környezetvédelmi okokból nem veszek légkondit stb.)
Javaslom, hogy mindannyian tanulmányozzuk a kérdést, mert még fogunk róla hallani a következő időszakban.
Hesslerezredes
2020-12-09 at 15:13
KHm!
Én hajszálhíján programozó matematikus lettem volna még az átkosban a Nagy Földön…, ha az apám nem mondja azt, hogy te ugyan fiam nem fogsz ide hazahozni egy szláv qrvát, úgyhogy nem mégy ki tanulni, válassz itthon vmi mást.
Ezért lettem először jogász (és azon belül még egy féltucat jogi szakosító oklevéllel rendelkező jogász), meg közgazdász, meg külkereskedő, meg mára már a programozáshoz is vmit konyító fickó, merő önszorgalomból (úgy látszik a vér mégsem válik vízzé). És ráadásul a feleségem családja eredetileg egyik ágon lengyel, a másikon szlovák és mindkét ágon persze magyar is.
Így vagyunk mi mai magyarok összevisszaba…va mindenfajta környékbeli nációból. Csekély, de mégiscsak vigasz, hogy a többi drágalátos szomszéd népben meg magyar vér is csörgedez mindenkiben. Úgyhogy itt mindenki testvér, ergo nincs is szebb a testvérháborúnál! :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
khm
2020-12-09 at 14:21
Nem gondoltam volna. 🙂
khm
2020-12-09 at 14:20
Ön ismeri a halmaz elméletet?
Hesslerezredes
2020-12-09 at 13:34
” De strigis vero quae non sunt – nulla questio fiat!” – mondotta volt Kálmán királyunk a striga boszorkányokról, nagyon bölcsen.
“Mivel pedig EMBEROKOZTA klímaváltozás nincs – ezért arról említés ne tétessék!” – mondom ezt én, Hesslerezredes, most 2020. decemberében plusz 3 fokcelsius mellett, szerencsére jól fűtött szobámban, fotelforradalmárként és fotelhadügyérként, valamint fotelmindenhezértőként, aki az egyedül normális 1 %-ba tartozom. Megjegyzem egy népesség zsenijeinek aránya is átlag 1% az adott népességen belül…és most a kettő egymást fedő halmaz! :))))))))))))))))))))))))))))))))))))
khm
2020-12-09 at 13:08
Ja?
Trópusi éghajlata alkalmából,nem az EGYENLÍTŐN tartózkodott!
khm
2020-12-09 at 13:05
A klímát nem tagadom,de őseink feljegyzéseiből ismerünk olyant,amikor kétszer kaszáltak,és olyant is,amikor kiszáradt minden.
Zrini Nikola téli hadjárata alkalmából,meg törökszopató TÉL volt!
Ami valóban látható,hogy azóta állandósult a felmelegedés. De már akkoriban sem a CO2 hiánya,vagy túltengése okozhatta az akkori kiemelkedő fagyokat,illetve az azóta tartó felmelegedést.
Mindenkinek ajánlom a figyelmébe,hogy ÁNGLIA egy trópusi sziget volt. Erről fosszíliák adnak bizonyosságot.
Most,pont nem az. Aprószemű eső,szinte köd,és a hozzá járó csontig ható szél. Szinte egész éveben.
hehe
2020-12-09 at 13:01
https://szazadveg.hu/hu/kutatasok/az-alapitvany-kutatasai/piackutatas-kozvelemeny-kutatas/a-baloldali-szavazok-is-tarlos-gyozelmet-varjak-karacsony-eselytelen
“klímatagadó”
Elvileg jobboldaliak vagyunk, de hazug, szélsőbaloldali szavakkal játszunk.
Kinézek az ablakon, 3 fok van, fázom. A december eleji átlaghőmérséklet 4 fok szokott lenni. Tehát ha 4 helyett 3 fok van most, akkor globális felmelegedés van én pedig klímatagadó vagyok. Köszi!
Politikai koszfészek
2020-12-09 at 12:49
“klímaváltozást kizárólag emberi tevékenység következményeként azonosítók aránya 8 százalék, amivel a magyarok az unió alsó harmadához tartoznak.” Ennyi idióta lenne szép hazánkban?
És csak ennyi normális:
“Magyarországon azok aránya, akik szerint kizárólag természeti folyamatok okozzák a klímaváltozást – Máltával és Portugáliával holtversenyben – a legalacsonyabb, mindössze 1 százalék.”
Tudományos libsizmus
2020-12-09 at 12:39
A vicc az egészben az, hogy Európa a legkisebb szennyező, ehhez képest Európán ugrál mindenki.