Magyarország Finom – Gasztroangyal a Millenárison (Pesti Mese)

Szép szombati reggel virradt, így program hiányában úgy döntöttünk meglátogatjuk a Millenárison a Gasztroangyalos kiállítást. Ha már Borbás Marcsi szoknyája olyan szépen lebeg mindig a tévében, miközben bambiszemekkel szökell adásról adásra, akkor nézzük meg milyen a nevével fémjelzett kiállítás, ahol a műsoraiban szereplő termelőkkel, és az általuk közvetített gasztronómiai értékekkel lehet megismerkedni.

HENGER DÁNIEL – PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport

SERES TIBOR – Fotók

Kicsit borsosnak tűnő 1500 Ft-os belépőt harangoztak be a zinterneten, de a kiállítók mennyiségét látva bizony bőven megéri az árát. Ráadásul ugye Budán van, így az asztalról mindent rögtön zacskóba söprő gyűjtögetők jó eséllyel elkerülik a rendezvényt, és nem csak látni, hanem kóstolnivaló is marad.

A 11-es kezdés ellenére már 10:30-kor nyugodtan be lehetett menni. Egyszerű beléptetés, bankkártyás fizetés, kiváló szervezés! És nem mellesleg nem Mikiegér bábu mászkált a gyerekek között, hanem Süsü a sárkány. Ugye ő kicsit zöld, kicsit régi, de legalább a miénk.

Jobbra elindulván rögtön húsmentes ételeket találtunk, ami – hogy őszinte legyek – nem a mi világunk, de azért kapott esélyt, és meglepően jó volt. Nagy adag zöld cucc volt egy turmixgépben, melyből előbb ittunk aztán kérdeztünk. Alma-banán Spenót turmix. Némi vodkával akár long drink is lehetne. Reméljük másnak is eszébe jut!

Továbbmenve megismerhettük a Magyarországon honos növényeket még mag-formában, hogy ne csak együnk, hanem tanuljunk is valamit. Lehetett szagolgatni, tapogatni, ahogy a 21. században a nagyvárosi felnőtteket korrepetálni illik alapvető mezőgazdasági ismeretekből.

Az igazán érdekes dolog – amiért tényleg megérte eljönni – ezután következett. A Batha–Porta standjánál felállítottak egy sajtoló üzemet, ahol az ember orra előtt gyártották le a tökmag olajat. Nyugodtan lehetett a kihelyezett kenyér darabokkal tunkolni, vagy akár a már kipréselt olajból helyben készített tökmagpogácsákat rágcsálni. Egy stadionnyi ember jól lakott volna vele…

A Szamosnál mindenféle meglepő likőrt lehetett kóstolni. A marcipános egészen kiváló volt, kis mennyiségben csak jogosítványra veszélyes, nagy mennyiségben halálos másnaposság a következménye tesztcsoportunk szerint.

Egyel odébb a Parajdi Só standjánál sikerült megállnunk, ahol nem csak sima sót, hanem füstöltet, ételízesítőket és érlelt sajtokat lehetett kóstolni. A sajt szaga simán közelített a lábszaghoz, de az íze tökéletes volt. Sajtügyben tehát kifejezetten ellenjavallt az előítéletesség.

A Kávé Házánál sikerült mindössze 400 Ft-ért inni egy – mindenfajta sznobizmus nélkül – különleges kávét. Egy speciális csepegtetős cuccal készítették, melyben jég volt elhelyezve egy kávé pogácsával az alján. 6 óra alatt csepeg át állításuk szerint a kávé. Emiatt egyébként rendkívül intenzív íze volt, de mégsem lett gyomorforgatóan erős.

Kóstoltunk még rengeteg mindent, de ami számomra különlegesebb volt a sok lekvár szörp savanyú, hústermék és egyéb között, az a Csipke és kökénybor volt. Na persze hogy az alkohol, de hát ilyet sem minden kocsmában kapni.

Összegezve az ott töltött pár órát nyugodtan kijelenthető, hogy tökéletesen sikerült, ami meglehetősen ritka a manapság szokásos fesztiváldömpingben. Noha Borbás Marcsival nem találkoztunk, a műsoraiban bemutatott 120 kiállítóval igen, és a Gasztroangyalos műsora kiváló előszűrőnek bizonyult. Rossz, stílustalan, parasztvakító termékkel egyel sem találkoztunk.

Ha a kiállítás célja az volt, hogy felhívja a figyelmünket a magyar gasztronómia értékeire, akkor esetünkben sikerrel jártak.

Magyarország Finom. És tényleg.