Magyarországon eddig alig ismert történet, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása miatti tiltakozásul Hollandia, Svájc és Spanyolország nem vett részt az 1956. november 22-én kezdődő Melbourne-i olimpián. Most a hatvanadik évfordulóra szervezett emlékév keretén belül Magyarországon látták vendégül azokat az egykori sportolókat, akik a bojkott miatt maradtak le életük egy nagy álmáról.
„Nem menni, ez lehet az egyetlen méltó döntés” – fogalmazott Johannes Linthorst Homan a Holland Olimpiai Bizottság elnöke az 1956. november 8-i közgyűlésen. A Bizottság ezen felül 100 ezer gulden segélyt is megszavazott a Magyarországról érkező menekülteknek. A hatvanfős olimpiai csapat otthon maradt, ez pedig olyan törést okozott a holland sportnak, amely még az 1960-as római olimpián is éreztette a hatását. Svájci részről negyvennégy fős csapat volt kénytelen kihagyni az olimpiát, a spanyolok pedig négyen utaztak volna. Magyar részről eddig nem történt hivatalos gesztusgyakorlás.
Hatvan év elmúltával, az olimpia megnyitójának évfordulóján, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Civil Európai Zenei és Sportdiplomáciai Magyar Intézet szervezésében, a Nemzeti Sport, a Magyar Sportújságírók Szövetsége, az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem, a Hotel Continental Budapest és az Uránia Nemzeti Filmszínház támogatásával köszönték meg az egykori gesztust a három országnak, illetve azoknak a sportolóknak, akik emiatt maradtak távol az olimpiától. A „Dank! Merci! Gracias!” elnevezésű program során díszfogadáson látták vendégül, budapesti városnézésre vitték, valamint a Terror Házában is végigvezették azt a tizenegy holland, két svájci és egy spanyol egykori sportolót, akik eljöttek, az emlékérmet pedig azoknak is elküldik, akik nem tudtak itt lenni. A vendégeket az Országházban fogadta Kövér László házelnök. A tizenegy holland között itt volt a gyeplabdacsapat hat tagja, valamint két olyan, egykori világcsúcstartó úszónő, Mary Kok és Ada den Haan, akik aranyesélyesként utazhattak volna az olimpiára.
A Melbourne-i olimpiáról a bojkott miatt lemaradt egykori sportolók a Terror Házában. (Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
Párhuzamosan konferenciát rendeztek az Andrássy Egyetemen, amely sporttörténeti szempontból elemezte, hogy milyen súlyos következményekkel jár egy ilyen bojkott a sportolókra nézve. Amire nem került sor Melbourne-ben, az most Budapesten megtörtént: felhúzták a három ország lobogóját, ezzel köszönve meg, hogy az idelátogató sportolók életük legszebb álmát adták oda egy számukra talán ismeretlen ország szabadságáért. Schmidt Mária kijelentette, hogy azoknak a kiváló sportolóknak és sportvezetőknek mondanak köszönetet, akik a magyar nép iránti szolidaritásból nem vettek részt a melbourne-i olimpián. „A holland, a svájci és a spanyol ’56-os olimpiai csapat még élő tagjainak ezzel a köszönetnyilvánítással olyan gesztust kívánunk gyakorolni, amellyel hatvan éve adósak vagyunk” – mondta az 1956-os Emlékbizottság társelnöke.
Nem felejtettük el ezt a gesztust, az ’56-os hősök között tartjuk őket számon, attól függetlenül, hogy saját akaratukból vagy más miatt maradtak le az olimpiáról. Ők testesítik meg a holland, a svájci és a spanyol társadalmi szimpátiát a magyar forradalom iránt
– nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak Rosonczy-Kovács Mihály, a Civil Európai Zenei és Sportdiplomáciai Magyar Intézet igazgatója, a kezdeményezés elindítója. Hozzátette, hogy a bojkott okaként az említett három ország olimpiai szövetségei nem voltak hajlandóak részt venni azon az olimpián, ahol felvonják a magyar vérrel szennyezett szovjet zászlót.
Schmidt Mária fogadja a vendégeket (Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
Magyarországon mostanáig nem volt ismert ez a történet, mivel a bojkott nem érte el azt a hatást, amit reméltek tőle. Emiatt csúszott hatvan évet a magyar válaszgesztus is, azonban idén az 1956-os Emlékbizottság jóvoltából megvalósulhatott. Rosonczy-Kovács elmondta, hogy az egyetemi tanulmányai során találkozott a bojkottra utaló mondattal, és ezután kezdte el felkutatni a történet hátterét. A rendszerváltásig nem lehetett beszélni erről sem, utána pedig ’56 annyi más vetületét kutatták, hogy ez elsikkadt a többi között. Tavaly novemberben kezdték el felkutatni az érintett olimpikonokat Csillag Péterrel, a Nemzeti Sport munkatársával közösen.
Ha nem mehettek el Melbourne-be, megszerveztük, hogy jöhessenek el Magyarországra, és emlékezzünk meg az akkor történtekről. Sportpolitikai szempontból a bojkott nem megoldás, a sportolókat így bevonni a politikába káros, mégis értékeljük, hogy ez a három társadalom ilyen természetességgel kiállt Magyarország mellett. A legdrámaibb történet azé az Eef Kamerbeek tízpróbázóé, aki már Melbourne-ben volt, amikor közölték vele, hogy nem vehet részt az olimpián. Ő hazautazásakor a repülőgép ablakából látta, hogy már megy a megnyitóünnepség
– mondta Rosonczy-Kovács.
Mary Kok mindössze 16 éves volt akkor, de már több számban is világcsúcsot úszott korábban.
Pontosan emlékszem, amikor megkaptam a hírt, hogy nem utazhatok. Édesanyám hallgatta a rádiót, így ő tudta meg hamarabb. »Mary, gyere, ezt hallgasd!« – kiáltott. Nem tudtam elhinni, hogy itthon kell maradnunk. A bőröndöm már egy hete össze volt csomagolva, rajta a repülőjeggyel
– mesélte el. Arról is beszélt, hogy a holland úszócsapatban komoly törést okozott a bojkott, sokan abbahagyták emiatt a sportolást. Négy héttel később meghívást kaptak az úszók Dél-Afrikába egy turnéra, ahol ő két világcsúcsot ért el.
Mary Kok a Terror Háza Múzeumban (Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
„Készen álltam, hogy felálljak a dobogóra. Az érmem ott maradt a Melbourne-i medence alján” – utalt vissza az olimpiára. Elmondása szerint a budapesti konferencián meg is siratta, pedig nem jellemző rá. A mostani látogatás segített neki feldolgozni a történteket, azon viszont meglepődött, hogy a magyarok sem tudtak az akkori bojkottról, amely miattuk, illetve értük történt. Megkérdeztük a véleményét magáról a bojkottról is, erre érzékeltette a csalódását, mondván: ő nem politikus, hanem sportoló volt. A meghívásnak viszont örült:
Meg akarják nekünk köszönni, amit nagyra értékelünk. Megkerestek Floridában, ahol élek, elhívtak Budapestre, minden csodálatos volt.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS