Manapság is kiválóan kamatoznak Portikék uzsorázásba forgatott olajos pénzei

Kétmillió forintos tartozásból alig kevesebb, mint negyvenmilliót kellene megfizetnie annak a hölgynek, akinek története a jelek szerint eddig nem érte el a magyar hatóságok ingerküszöbét. A csaknem húsz éve tartó ügy a hazai rablógazdálkodás kortörténeti lenyomata, amelyben nyomon követhető, hogy az olajozásból mesés vagyonokra szert tett maffiózók pénzük egy részét miképp forgatták át uzsorázásba és reménytelen helyzetbe kényszerített emberek ingatlanainak megkaparintásába. Bár az olajozás hírhedt alakja, Portik Tamás már börtönben van, titokzatosan eltűnt pénzei a jelek szerint még mindig jól kamatoznak. Kellett persze ehhez az akkori hatóságok illetékeseinek támogatása is, akik régebben aktívan részt vettek az üzletben. Ma pedig már szinte kibogozhatatlan, hogy az olajos maffiózók miképp kényszerítettek családokat olyan kölcsönügyletekbe, amelyek követelései mára szinte megfizethetetlenek, sokan nem is bírták erővel, és odaadták otthonaikat a haszonleső uzsorásoknak.

Helybenhagyta szerdán a Budapest Környéki Törvényszék a Gödöllői Járásbíróság korábbi határozatát, ezzel elutasította annak a felperesnek az indítványát, aki azért nyújtott be korábban keresetet, hogy miután budapesti lakásán már végrehajtás van érvényben, legalább az annak alapját képező – a tudomása nélkül – felvett uzsorakölcsön hatalmas kamatainak megfizetése alól mentesítse őt a bíróság. A csaknem két évtizede tartó pereskedés alapja egy kétmilliós forintos magánkölcsön, amely mára csaknem negyvenmilliós összegre rúg, és a történetben felbukkannak a kilencvenes évek olajos bűnözőinek érdekeltségei, az olajos pénzek egy részének tisztára mosása, Portik Tamás és köreinek illegális befektetései, az a mechanizmus, ahogy az olajozásból szerzett mesés összegekből miképp lettek uzsorahitelek, amelyekkel Portikék számos ingatlan tulajdonjogát szerezhették meg erőszakkal.

Portik emberei átvették az üzletet

A felperes, Steinitz Ilona és volt élettársa 1999 tavaszán vették át a kétmilliós kölcsönt egy azóta elhunyt férfitól átmeneti nehézségeik áthidalására. Az uzsorás az összeg átadását szerződéshez kötötte, majd azt felhasználva – állítva, hogy a nő élettársa korábban már csaknem tizenhárommilliót kapott – további szerződéssel, és az asszony tudta nélkül terhelte meg a nő ingatlanját. A kölcsönt adó – egyébként a fellelhető dokumentumok szerint hivatalos bevétellel alig rendelkező kisnyugdíjas – fizetési meghagyással élt a pár ellen, akiknek lakásán ekkor már jelzálogjog volt. Steinitz Ilonát ezután párja ismerősei keresték meg, és további tartozásokra hivatkozva azt ajánlották neki, hogy adja el a házát, abból kifizetheti a hiteleket, ellenkező esetben olyan emberekkel lehet konfliktusa, akik nem egyezkednek, és gyilkosok is vannak közöttük. Néhány nap múlva az ajánlattevők újra jelentkeztek, és jelezték, kiszállnak az üzletből, mert a tartozás ügyének rendezését a Portik Tamáshoz akkoriban közel álló emberek vették át, velük pedig még ők sem mernek vitába szállni.

Portik emberei terrorizálták a felperest. Velük más uzsorás körök sem mertek ujjat húzni. Fotó: PS

Korrupt földhivatalnokok, elegánsan félrenéző bíróságok

Az említett kétmillió forintos összeg hamarosan kilencmillió lett, a folyamatosan változó dokumentumokon olyan emberek nevei szerepeltek, akikkel Steinitz Ilona korábban nem találkozott, nem ismerte őket, és nem is vett fel tőlük semmilyen pénzt. Az említett, rejtélyes hátterű kisnyugdíjas bíróságra vitte az ügyet, amelyben számos alkalommal jogosnak találták a követelését, de többször is alaptalannak minősítették azt. Az uzsorás bejegyeztette jelzálogjogát a nő ingatlanára, ehhez elég volt annyi, hogy a földhivatalból eredeti dokumentumokat megszerezve és azokat felhasználva két hamis tanú segítségével azt állította: ők hallották, hogy Steinitz Ilona hozzájárult a bejegyzéshez. Jellemző, hogy a kisnyugdíjas az ehhez hasonló ügyeit mindig azzal az egykori földhivatali vezetővel intézte, akit azért tartóztattak le a történtek időszakában, mert kiderült, hogy számos alkalommal nyújtott segítséget a trükkös csalóknak, uzsorásoknak, a fiktív ügyletekhez szükséges okiratokat pedig minden szabályt áthágva szakmányban gyártotta az otthonában. A korrupt hivatalnok ügyével a hazai sajtó is sokáig foglalkozott. Steinitz Ilona és élettársa kapcsolata időközben megromlott, a férfi elköltözött a megterhelt házból, az asszony pedig félelemben élt három gyermekével, mivel Portik Tamás emberei rendszeresen zaklatták, éjszakánként felhívták, becsöngettek hozzájuk és fenyegetőztek. A nő feljelentést tett, de az akkori hatóságoktól védelmet nem kapott, kérésére, hogy a telefonját hallgassák le, nem láttak elég indokot. A fenyegetés hatására aláírt közjegyzői okirat tízmillió forintról szólt, amelyre az ingatlanja volt a fedezet. A történtek miatt később büntetőeljárás indult a IV.-XV. kerületi Bíróságon, a bíró átlátta a helyzetet, és igazságot akart szolgáltatni, ám az ítélethirdetés előtt leváltották, a per kezdődhetett elölről. Az újabb büntetőtanács Steinitz Ilona szerint már egész másképp kezelte az ügyet: a bírónőt nem érdekelte az eljárás, az ügyész nem kérdezte a vádlottakat, akik ügyvédeikkel együtt a sértettet vegzálták, amit a bíróság helyénvalónak ítélt meg. A tárgyalásokon ekkor már rendszeresen megjelent az uzsorás kisnyugdíjas, aki gyakran egyeztetett a vádlottakkal, védőkkel. Portikék erős embereinek ekkor, a 2000-es évek közepén még nem volt mitől tartaniuk, védve érezték magukat, zsebükben volt még a hatóságok számos dolgozója, így nem is lett nagy meglepetés, hogy a büntetőper vádlottjait bizonyíték hiányában felmentették. A Steinitz Ilona házának végrehajtásáról szóló pert a büntetőügy idejére a jogszabályoknak megfelelően felfüggesztették, majd az említett felmentő határozat jogerőre emelkedése után indult újra. Ebben a Gödöllői Városi Bíróság elutasította a végrehajtás megszüntetésére, korlátozására az asszony által benyújtott kereseteket, a Kúria pedig a szerződés érvénytelenségének megállapítására tett indítványt. Az öt-hat éve meghozott döntések idején az uzsorások követelése már meghaladta a harmincmillió forintot. A Gödöllőn meghozott határozat után Steinitz Ilona fellebbezése nyomán az ügy a Budapest Környéki Törvényszékre került, amely szerdán alaposnak ítélte meg a korábbi döntést, és az ügyet tárgyaló bírói tanács nem volt kíváncsi sem tárgyi bizonyítékokra, sem tanúvallomásokra, amelyek megalapozhatták volna a felperes érvelését.

A kisnyugdíjas, aki bármikor tudott kölcsönözni háromszázmilliót

Az idő pénz, ami a fenti ügyben fokozottan igaz, érdekesség azonban, hogy az alpereseknek sem érdeke sürgetni, hogy hozzájussanak követelésükhöz, mivel a fentiekből is látszik, hogy a csinos összeg döntő részét már régóta a kamatok teszik ki, amelyek az idő múlásával csak tovább gyűlnek. Az elhunyt kisnyugdíjas követelését a lánya és a felesége vette át, előbbi ügyvédként dolgozik, bár a Budapest Környéki Törvényszéken befejezett perben ügyvéd képviselte. A történetet ismerők szerint az öt éve elhunyt uzsorás 1995 és 2000 között legkevesebb háromszázmillió forintot helyezett ki a fentiekhez hasonló ügyekben, amelyekből más családok esetében is pereskedés indult, de Steinitz Ilonán kívül már mindegyikük feladta a küzdelmet, és vagy fizettek, vagy hagyták, hogy otthonaik a haszonlesőké legyenek. Az asszony véleménye szerint volt párját keményen presszionálták a történtekben, és neki kellene megfizetnie azt a pénzt, amivel az őt és gyermekeit zaklatók vezetője tartozott Portik Tamásnak. A Portik egyik keményfiújának tartott T. Tamás az olajos keresztapa büntetőpereiben is többször tanúskodott, bár vallomásai nem sokat segítették az ügyek megoldását. Tartozott viszont Portiknak, és a tartozásához hasonló összeg felvételére kellett rávennie Steinitz Ilona volt párját. Ezt a tartozást vette át a kisnyugdíjas uzsorás, így az ingatlanon már csak az ő követelései voltak. T. Tamásnak gondjai a tízmillió forint vonatkozásában megszűntek, mivel így már tudott törleszteni Portiknak. A meggyőzés eszközei közé tartozott, hogy a kiszemelt adóst, Steinitz Ilona volt párját az a H. István verte meg csúnyán, akinek perújítása jelenleg folyamatban van, a korábbi jogerős ítélet szerint ő lőtte agyon 1996-ban Prisztás Józsefet. Az olajozásból származó, mesés összegű pénzeket az ezzel foglalkozó kör számos más üzletbe forgatta át, ezek egyike volt az uzsorázás, amely a jelek szerint még manapság is busás hasznot hoz a bizniszt megöröklő köröknek.

Fotó: PS