A vártnál, az előrejelzettnél sokkal nagyobb győzelmet aratott a Fidesz a 2022-es országgyűlési választásokon. Majdnem olyan hatalmasat, amilyet szerettünk volna. A választók kétséget sem hagytak afelől, hogy teljes felhatalmazást akarnak adni Orbán Viktornak és a Fidesznek. Budapesten kívül az ellenzék gyakorlatilag sehol nem tudott győzni, a két hozott egyéni kerület csak szépségtapasz a totális bukáson. A Mi Hazánk parlamentbe kerülésével a Jobbik gyakorlatilag politikai értelemben is megszűnt (szervezeti eltűnésén már túl vagyunk), az egykori radikális párt szavazóit ez az alakulat képviseli a továbbiakban.
Nemcsak a Fidesz győzelmének mértéke, hanem az egyesült ellenzék vereségének nagysága is drámai. A tegnapi éjszaka legnagyobb bemondása az, hogy szinte ciki olyan fideszes egyéni képviselőnek lenni, aki 60 százaléknál kisebb szavazatmennyiséggel nyert. Vidéken a jelen állás szerint többé nincsenek “billegő” körzetek, vagy másképp szólva, a Fidesz az összes billegő körzetet Budapesten kívül megnyerte. Persze számszerűleg pontos és hivatalos végeredmény csak két hét múlva lesz, de az erős kétharmad gyakorlatilag bizonyosság.
Budapesten hiába maradt meg a baloldali fölény, a Fidesz a fővárosban is sokkal erősebbnek bizonyult, mint azt a mérések mutatták. A kormánypártok a 18 budapesti választókerületből kettőt meg is nyertek és csak négyben szorultak 40 százalék alá. A Fidesz a fővárosban is egy hatalmas erő. Talán most fordult először elő, hogy a Fideszt mérték alul a közvélemény-kutatók. A Medián is kisebb fideszes győzelmet jósolt, mint ami végül bekövetkezett, Budapesten is gyakorlatilag 10 százalékkal alulmérték a Fideszt. Szakági pletykák szerint a későbbi, valósnak bizonyuló kép kirajzolódott az utolsó időszak egyes méréseiből, nyers számaiból, de azt egyik cég sem merte szakmailag felvállalni, mert az annyira elképzelhetetlennek tűnt. Valljuk meg, senki sem számított 18–20 százalékos kormánypárti listás többségre, a leglelkesebb kormánypárti hívek sem. Vidéken gyakorlatilag szavazói kétharmad is van.
Mi történt?
A választói viselkedés megjóslása a szavazás napján, ismerjük be, nem egy egzakt tudomány. Közelebb áll a béljósláshoz, mint bárminek a megméréséhez. Ha feltesszük, hogy van egy aktuálisan releváns módszertanunk a közvélemény politikai monitorozására, akkor sem tudjuk figyelembe venni a már totális befolyásoló erőként működő közösségi média gyors “hírfertőzési” és hangulatbefolyásoló képességét. Arról nem is beszélve, hogy nyugaton már nagyipari módszerekkel kondicionálják a választókat a közösségi médián keresztül, olyan, az emberi psziché mélyébe nyúló eszközökkel, amelyek túlmutatnak a szokványos kampányeszközökön, propagandán. Az amerikai, a nyugati tapasztalatok alapján úgy tűnt, hogy a valóság legyőzhető, a szavazók alapvető életösztöne is felülírható, olyan álláspontok támogatására is rávehetők az emberek, amelyek közvetlenül és radikálisan fenyegetik az életformájukat és a biztonságukat. Ezeket az eszközöket az ellenzék már a 2019-es választásokon is sikerrel alkalmazta Budapesten; nem tűnt lehetetlennek, hogy erre technikailag képesek lesznek egy országgyűlési választáson is. Természetesen volt külföldi beavatkozás is, de ennyi tellett tőlük, a magyarok valóságérzékelésével nem tudtak mit kezdeni.
A valóság győzött
A magyar választók – különösen az úgynevezett bizonytalanok egy jelentős része – felül tudtak emelkedni a rájuk zúduló információtömegen és megértették, hogy ez most nem érzelmekről, propagandáról szól, hanem a valóságról, a kormányzóképességről, a legalapvetőbb létérdékeinkről. A vidéki szavazók nagyon sok helyen szavazatszámban is közel a kétharmadhoz döntöttek a már kormányzóképesnek bizonyult, kiszámítható, megbízható nemzeti oldal mellett. Az ország a járvány alatt is működőképes maradt, a migrációt és a mostani valódi menekülthullámot is kezelni tudta a kormányzat, ezt nem felejtették el a választók. A gazdaság pedig működik, ezt is hiába tagadta az ellenzék, az emberek érzékelték. A háborús helyzet pedig minden egészséges életösztönnel rendelkező ember számára világossá tette, hogy kiben kellene megbíznia inkább. Az ellenzékiek budapesti buborékját nem pukkasztotta ki a háborúba sodródás lehetősége, de a vidéki Magyarország története legerősebb nemjét mondta a liberalizmusra, a teljesen öncélú jóemberkedésre. És az átlag választó láthatólag nagyon nem akarta azt, hogy külföldről mondják meg neki, hogy hogyan éljen. Az oroszokkal sem akar háborúzni senki, viszont kereskedni igen. Ilyen egyszerű ez.
A Márki-Zay-faktor
Egyszer volt Budán kutyavásár. Futóbolonddal egyszer lehetett választást nyerni Magyarországon. A választás eredménye szempontjából lényegtelen, hogy Gyurcsányékra valakik rászabadították MZP-t vagy az ellenzéki törzsszavazók tényleg komolyan gondolták a hódmezővásárhelyi fenomént. MZP tulajdonképpen hitelesen képviselte azt a káoszt, ami az ellenzéki bázis fejében van, és azt is, amit az ellenzéki összefogás egyébként ténylegesen nyújtani tud. MZP pont annyira mutatkozott kormányzóképesnek, mint amilyen valójában az ellenzéki összefogás lett volna. Az ellenzék mögött nem tömegek állnak, hanem egymással sem kompatibilis csoportok, akiket a saját ideológiájukon kívül nem érdekel semmi, különösen nem az az átlagember, aki csak normálisan és békében akar élni a hazájában. A szavazókat – főleg vidéken – a szó szoros értelemben megrémítette az ellenzék agresszivitása és a külföld iránti gátlástalan szervilizmusa.
A népszavazás
A népszavazást viszont nem nyertük meg annyira, amennyire kellett volna. Politikailag igen, megnyertük, de a népszavazás eredménye megmutatja, hogy ennek az elmebajnak már komoly támogatottsága van Magyarországon. A téma hozott szavazatokat a kormánypártoknak, nem is keveset, de az ellenzék sok olyan embert is rávett az érvénytelenül szavazásra, akik azért pontosan tudják, hogy a genderideológia az emberi történelem egyik legnagyobb és leggonoszabb ostobasága. Ez egy olyan háború lesz továbbra is, ahol a teljes, kompromisszum nélküli győzelemre szabad csak törekednünk.
A Fidesz a valóság pártja
Az ellenzék teljesen félreérti 33 évnyi tapasztalat után is Orbán Viktort és a Fideszt. Orbán Viktor “trükkje” az, hogy oda viszi el az országot, a választóit, ahová azok menni akarnak. A jobboldal nem álmokat kínál, hanem reális célokat. A szavazók nem ideológiai célokat követnek, hanem hétköznapi jólétet, normalitást és biztonságot akarnak. És úgy tűnik, egyre többen értették meg, hogy ezt csak Orbán Viktor és a nemzeti, jobboldali kormány képes nekik megadni. A valóság győzött, de érdemes észben tartanunk, hogy ez nem volt mindig így, és sajnos a jövőben is meg kell küzdenünk azért, hogy a választók realitásérzéke megmaradjon. Köszönjük, vidéki Magyarország!
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS