A haladó véleményformálók egyik szuperképessége, hogy bármelyik orbáni sérelmükből váltás nélkül át tudnak kapcsolni egy másik orbáni sérelmükre. Bolgár György és kollégái a CEU iránti siránkozásból váltottak egy szempillantás alatt a Magyarországot elfoglaló – és nyilván 1947-hez hasonlóan azt a haladó erők kezébe adó – intervencióra. Illetve az annak elmaradása miatti siránkozásra. Bónusz ajándékként még az is kiderült, miért aggasztja a Művelt Nyugatot a magyar-orosz és a magyar-kínai gazdasági kapcsolatok erősödése.
A leghíresebb magyar pornóregény-író a Klubrádió Hetes Stúdió című műsorában hozta a tőle elvárt szintet, és ehhez hagyományosan alkalmas vendégeket is talált maga mellé. A fájdalom aktuális okozója még mindig a CEU-ügy. Bolgár (aki egyébként igazi nagypályás lenne a Ki tudja minél kevesebb mondatban minél többször kimondani, hogy európai versenyben) szerint a kormány azért tolta ki egy évvel az egyetemmel szembeni elvárások teljesítési idejét, hogy bizonytalanságban tartsa az intézményt, amely így „magától meghal”, mert nem mennek oda a diákok. A műsorvezető felismerése, hogy hiába rendelte be példátlan módon a magyar miniszterelnököt az Európai Néppárt elnöksége is, hiába az európai botrány,
az Európai Unió tehetetlen, Orbán Viktor ezt sajnos nagyon jól látja. Vagyis mindent megtehetnek.
Amikor beszélgetőtársa, a Fejér Megyei Hírlaptól az Orbán-interjú meghamisítása miatt kirúgott Klecska Ernő visszakérdezett, hogy mi védi Orbánt, elgurult Bolgár György gyógyszere, és felmelegítette a teljes szétesettségből kijönni képtelen baloldal végső vágyát, a külföldi katonai intervenciót Magyarország ellen:
Az, hogy az Európai Uniónak, ahogy a Vatikánnak sem, nincsenek hadosztályai, nincsenek tankjai. Nem fognak minket elfoglalni. […] Nincsenek eszközei. Nem tudják elvenni, és nem is akarják az Európai uniós pénztámogatásokat; nem tudnak minket kizárni, mert ezzel az Európai Unió és az európai eszme gyengülne. Magyarán: mindenki azt csinál, amit akar. […] Orbán ezt jó politikai érzékkel, ösztönnel, szaglással fölfedezte.
Bolgár György tehát azt fájlalja, hogy az Európai Unió nem buktathatja meg Orbán Viktor törvényesen választott kormányát az EU-ból való kirúgással, pénzmegvonással, horribile dictu katonai beavatkozással.
Az uniós-kínai kereskedelem üdvös, a magyar-kínai aggályos
Itt azonban még nem volt vége, hiszen nincsen klubrádiós műsor önellentmondás nélkül. A résztvevők a magyar-orosz kapcsolaton kezdtek sopánkodni. Szerencsére ott volt a műsorban Herskovits Eszter, a 168 Óra munkatársa is, akinek minderről az jutott eszébe, hogy a minapi kínai látogatás is komoly aggályokat ébresztett az uniós vezetőkben. Ebből kiindulva azon filozofált a trió: mekkora hülyeség, hogy Magyarország lesz a Kelet és Nyugat közti kapu, hiszen Kína nem fogja feláldozni a EU-s gazdasági kapcsolatrendszerét, hogy Magyarországgal kivételezzen.
Meg hát nincs is szükség kapura, hiszen Nyugaton már ott vannak [a kínaiak]
– tette hozzá harsány magabiztossággal Herskovits, nagy helyeslést bezsebelve.
Herskovits Eszter szerint aggályos, ha Magyarország Kínával üzletel, és különben sincs ránk szükség, hiszen a Nyugat nélkülünk is üzletel Kínával. Ez viszont valamiért nem aggályos. (fotó: facebook.com/Herskovits Eszter 168 Óra)
Nagyon vártuk volna, hogy elmeséljék, Kína uniós gazdasági kapcsolatai miként jöttek létre, ha nem kínai küldöttségek nyugati látogatásai révén. Ha pedig mégis, akkor ezek a nyugati látogatások is komoly aggályokat ébresztettek-e az uniós vezetőkben? Ehelyett még némi sopánkodás hangzott el, hogy a kínai gazdasági kapcsolat pont annyira aggályos, és pont annyira nem tud ellene mit tenni a Művelt Nyugat, mint az orosz kapcsolat ellen.
Persze ne játsszuk a hülyét, pontosan tudjuk, hogy ha Németország vagy Franciaország üzletel az oroszokkal és a kínaiakkal, arra nem ráncolja úgy a szemöldökét a haladó kórus, mint amikor Magyarország teszi ugyanezt. Ugyanúgy, ahogy például annak sincs következménye, ha Franciaország tíz éven át nem képes elérni a kötelező költségvetési hiánycélt, míg Magyarországnak kőkeményen elmagyarázták még 2010-ben, hogy számára ilyen opció nem is létezik. Az oroszokkal és kínaiakkal kiépített magyar gazdasági kapcsolaton pedig azért aggódik az Európai Unió, mert annyival kevesebb üzlet jut a haladó kórust eltartó gazdasági köröknek, nem beszélve a magyar mozgástér növekedéséről. Röviden szólva: sem a nagy nyugati cégeknek, sem az általuk kitartott német, francia és más nyugati politikai elitnek, sem az EU vezetőségének nem érdeke, hogy Magyarország vagy bármely más ország kimásszon a félgyarmati állapotából.
Ha pedig mégis megpróbálja, akkor a gyarmattartók helyi megbízottainál rögtön elkezd működni az alapreflex, és tekintetüket nyugat felé vetve, lázas izgalommal remélik a katonai intervenciót, amely majd helyreteszi ezt a renitens népet.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS