A nemrégiben megjelent „Németország útja az olcsó munkaerőtől a kulturális önfeladásig” című cikkünkben mutattuk be részleteiben azt, hogyan hullott le a jóemberkedés álcája az uniós bevándoroltatást erőltető államokról, különösen Németországról, amely bizony korántsem a 2015-ös menekültválság idején kezdett neki a munkaerőtoborzásnak, ráadásul az európaitól idegen kultúrájú országokból is előszeretettel válogatta le a fiatal, életerős és olcsó munkaerőt. Mint kiemeltük, Németország – amely kezdetben még kimondottan nem bevándorlóországként tekintett magára és bevándorlókként a vendégmunkásokra – az idő előrehaladtával tulajdonképpen kulturális önfeladásával fizetett az olcsó munkaerőért. Nem szabad azonban elmennünk amellett a tragikus bevándoroltatás-politikai kitérő mellett, amely épp nem a német, ezáltal az egész európai kultúra felhígulását, gyökérvesztését eredményezte, hanem súlyos mértékben beleavatkozott egyes európai országok nemzetiségi összetételébe. Ez történt ugyanis az erdélyi szászokkal, akik mára szinte teljesen eltűntek Romániából.
Ahogy korábban megírtuk, a Marshall-segélynek és a technológiai színvonalnak köszönhetően a II. világháború után ismét szárnyalásnak indult német gazdaság legnagyobb problémája a munkaerőhiány volt. Ennek orvoslása érdekében Németország előbb európai országokkal – például Spanyolországgal és Olaszországgal –, 1961-től kezdődően azonban már azon kívüliekkel (Törökország, Marokkó, Tunézia) is munkaerőpiaci szerződéseket kötött. A nagy toborzás végül 1973-ban, a bevándorlási stop kihirdetésével ért véget, az NSZK ugyanis a német magyarázat szerint ekkor döbbent rá, hogy a vendégmunkások egyre nagyobb arányban telepednek le, az NSZK pedig ekkor még mint „nem bevándorlóország” azonosította magát. Feltehetően azonban nemcsak a letelepedés kérdése jelenthetett problémát a németek esetében, hanem a kulturális különbségek és a képzettség is, amely jelentős mértékben megnehezítette a vendégmunkások munkaerőpiaci integrálását. Erre nyújthatott megoldást az a megállapodás, amely a bevándorlási stop ellenére 1978-ban megszületett az 1974 és 1982 között nyugatnémet kancellárságot betöltő Helmut Schmidt és a Kárpátok géniusza, Nicolae Ceaușescu generalisszimusz között. A bevándoroltatás-politikában ekkor állt be az a változás, hogy Németország pénzt fizetett a Romániából kivásárolt németajkú kisebbségért.
Románia legfontosabb exportcikke
De kezdjük az elején. Románia területén még a II. világháborút követően is jelentős számú német, szászok és svábok éltek. A többségében evangélikus szászok ősei mintegy 800 évvel ezelőtt a mai Luxemburg és Belgium területéről érkeztek Erdélybe, míg a katolikus svábokat a XVIII. században telepítette a Bánságba Mária Terézia. Az erdélyi németség önmaga fejére vont átka volt, hogy a II. világháború idején – kilépve a népeket egyesítő transzszilván eszmekörből – egy vélelmezett nagy germán birodalom keleti tömbjeként azonosították magukat, ezért is állapodhatott meg Ion Antonescu román diktátor Hitlerrel, hogy a romániai németeket a Wehrmacht sorozza be (ekkor összlétszámuk 800 ezerre volt tehető). Már a háború lezárultát követően sokan nem tértek vissza, a Romániában maradottakra ráadásul a kollektív bűnösség bélyegét égették, sokukat Szibériába deportálták vagy széttelepítették, kényszerlakhelyre űzték. Ennek köszönhetően már az 1950-es évekre megfeleződött a romániai németek száma, és ezt követte a Ceaușescu-féle emberkereskedelem. A Süddeutsche Zeitung egyik korabeli, a romániai németek kivásárlásáról szóló cikke részleteiben mutatta be, milyen szinten is tekintett Ceaușescu exportáruként a szászokra. A román titkosszolgálat egyik Nyugatra szökött volt vezetőjétől, Ion Pacepától tudható például, hogy Nicolae Ceaușescu kedvenc szavajárása szerint
a legfontosabb kiviteli cikkünk az olaj, a zsidók és a németek.
Márkára, vadászfegyverekre, messzelátókra cserélték a szászokat
Izrael és az Egyesült Államok elsősorban az ’50-es és a ’60-as években hatalmas fejpénzeket fizetve vásárolta, menekítette ki Románia megmaradt zsidó lakosságát, ezzel hozzájárulva a szocialista ország talpon maradásához, bár ezzel viszonylag keveset foglalkozott az európai közvélemény. A német közszolgálati rádió 2013-as összefoglalójából ugyanakkor tudható, hogy a németek kivásárlásával egy bizonyos Günther Hüsch foglalkozott, aki személyesen alkudozott a Securitatéval, azaz a román titkosszolgálattal, és mintegy 210 ezer erdélyi német kitelepítési engedélyét intézte el. Hüschtől tudható, hogy az NSZK eleinte differenciáltan fizetett a németekért. A magasan képzett, munkaerőpiaci szempontból ideálisabb személyekért 11 ezer márkát, míg az inkább a német demográfiai és kivándolási problémákat enyhítő háziasszonyokért, kiskorúakért, képesítés nélküliekért 5500-at. 1970 után képesítéstől függetlenül mindenkiért 8000 márkát fizetett a német állam, ehhez azonban még hozzájárultak a Ceaușescunak küldött különféle ajándékok is. Mint Hüsch felidézi,
vadászfegyvereket, töltényeket és messzelátókat küldtünk neki, de információt nem adtunk el a románoknak. A Securitatéval való együttműködés erre nem terjedt ki.
Az ügyvéd hozzátette: a hivatalos összegek mellett sokszor a Securitate embereinek és más közvetítőknek is kenőpénzt kellett fizetni, ráadásul maguknak a kivándorlásra váró németeknek is meg kellett vesztegetniük a hatóság embereit, ha fel akartak kerülni a listára. Eginald Schlattner író, a Szeben megyei Veresmart (Roșia, Rothmart) evangélikus lelkésze szerint a németek egyfajta valutatartalékot jelentettek Ceaușescu számára. Összességében az NSZK 1968 és 1989 között több mint egymilliárd márkát (egyes feltevések szerint másfél milliárdot) fizetett Romániának azért, hogy jóváhagyja az erdélyi szászok és a bánsági svábok kitelepedését; ennyibe került tehát, hogy Németország munkaerőpiaci és részben demográfiai céljai elérése érdekében alapvetően változtatta meg Románia kisebbségi összetételét, felszámolva a németség sok száz éves erdélyi gyökereit, és hozzájáruljon egy nemzetiségileg homogénebb Románia kialakulásához.
Burkolt nacionalizmus kommunizmusba bújtatva
Nem szabad természetesen elmennünk amellett a tény mellett sem, hogy Románia maga is ösztönözte a németek kivándorlását, és nemcsak a kollektív bűnösség elvének érvényesítésén keresztül. Maga Ceaușescu hirdeti meg ugyanis 1977-ben azt a belső programot, amely célzottan írta elő a romániai kisebbségek szétzilálását, természetesen a kommunista ideológia magyarázataiba burkolva. A hivatalos román magyarázat szerint Ceaușescu a dolgozók igazi egységét akarta megteremteni, ezért mintegy nyolcezer falut tett volna a földdel egyenlővé, hogy azok lakóit úgynevezett agráripari komplexumokba terelje. Bár ez a nagyszabású terv természetesen hivatalosan nem irányult közvetlenül a kisebbségek ellen, valójában a nemzetiségileg homogén Románia megteremtésére irányult, azaz egy nacionalista program volt. A kivándorlás természetesen Ceaușescu bukását követően sem állt le, csak ekkor már nem kellett értük Németországnak fizetnie. Míg a román diktátor kivégzésének idején még negyedmillió német élt Romániában, azt követően azonban másfél év alatt több mint 120 ezren telepedtek ki. A 2001-es népszámláláskor 60 ezren vallották magukat németnek Romániában, 2021-ben pedig már csak 23 ezren.
Unsere Heimat
Talán érdekes kitérőként ide idézhetünk egy 1997-es sajtóhírt, amely arról számolt be, hogy a romániai szászok és svábok érdekképviseleti szervezetét, a Német Demokratikus Fórumot is meglepetésként érte a fenti történet ismeretében a bejelentés, miszerint Románia visszavárja a korábbi években Németországba kitelepült szászokat és svábokat,
mert különben eltűnik az országból ez a kisebbség, amelynek hozzáértésére, tapasztalatára nagy szükség van.
A román állam akkori ígérete szerint a visszatelepülők megkaphatják korábbi vagyonukat, házaikat és földtulajdonukat. Tehát a szervezet által akkor számon tartott több mint félmillió, a kommunista kormányzat idején kitelepült Németországba kitelepült és közben feltőkésedett szász és sváb, miután egyszer már kivásárolták őket a saját hazájukból, a román állam nagyvonalúságának köszönhetően hazatelepedhetett, sőt, még a házaikat is visszakapták volna. Meglehetősen leleményes politika.
Forrás: az MTI sajtóarchívuma; Fotó: MTI (a kép illusztráció)
Klárika
2023-09-04 at 08:59
Susánszky Mátyás !
Igenis, meg lett értve a cikk, mi volt a társadalmi s a politikai háttere a H. Schmidt és Ceau közötti szerződéses “emberkereskedelemnek”. Az előbbi jól, magasan szakképzett, európai kulturával rendelkező, szorgalmas, kötelességtudó munkaerőt szerzett be, a másik pedig jelentős anyagi haszon árán építhette kedvenc és elsőszámú kormányzási tervét “egy nemzetiségileg homogénebb Románia kialakítását”.
A késöbbi vezetöség meg visszahívja öket, akik most még többet tudnak, az újabban szerzett vagyonukkal s a régi szorgalmukkal együtt.
Egyáltalán nem csoda, a politika lényege az igazságok és a tények, érdekvédö intézkedések “leleményes”, szükség esetén hazug keverése. Erre mindig is volt példa a történelem során, nem Ceasusescu és H. Schmidt voltak az elsök. Feltehetöen maguk találták ki, nem az ókor elötti idökben történt deportációkról és hazaengedésröl olvastak az Ótestamentumból. Schmidt lehet, hogy, de Ceau biztos nem. Rájöttek arra maguktól is mint vérbeli politikusok.
Meg azután “a szászok elleni alapvető ellenszenv” sem okafogyott.
Ahányszor csak alkalom adódott, annyiszor sorakoztak fel a történések magyar ellenes árnyékában.
Senki nem “sejtet” semmit s minden komment rendesen ül a lován, hiszen ök, a szászok léptek ki “a népeket egyesítő transzszilván eszmekörből”, mely a különböző nemzetek közötti ellenséges versengést hivatott eltörölni, legalábbis enyhíteni.
Aminthogy szász lett a mindenkori román miniszterelnökök legdemagógabbja IS.
Klárika
2023-09-04 at 08:48
Susánszky úr!
Nem ül egy komment sem fordítva a lován s nem is Bécsben tanultak beszélni. Olvasson többet a médiában s akkor megtudja, hogy “Magyarországon milyen hangnemben kommunikálunk.” (Itt még nem küttek el senkit melegebb éghajlatra,…)
Ott is éltem egy darabig, tudom jól, és olvastam is sokat.
Mikor a szászokat beköltöztették Erdélybe, egy halom kiváltságot is kaptak, amikhez a többi nációk nem fértek hozzá, “állam voltak az államban” teljesen saját felépítésű és önrendelkező adminisztrációval. Azonban az osztrák-magyar KuK nem hatódott meg eléggé, nyirbált is e kiváltságokon s azóta különösen megútálták a magyarokat. Útálták már azelött is, az erdélyi fejedelemségek idején is, de nem annyira.
Ön, mint szerző említi, hogy a szászok “kilépve a népeket egyesítő transzszilván eszmekörből… ” [(Az Unio Trium Nationum (Három nemzet egyesülése) 1437-ben a magyar-székely-szász nemzetek között megkötve. 1459–ben megismételve] mert már olyan is létrejött 3 náció között, de abban egyenlök voltak, kiváltságok nélkül,…
Igaz való, hogy mindenkit mindig is vastagon lenéztek s konfliktusok alkalmával mindig is a románok pártjára állottak, azok nekik nem lévén versenytársuk. De a magyarok igenis, voltak, lehettek. Alispánjaikat megválaszthatták de a főispánnak mindig kinevezett magyar arisztokratának kellett lennie.
Létezett érdemes magyar értelmiség is aki nem tojta össze magát a szászok kulturális “fölénye” elött, pedig ezt vindikálták/vindikálják maguknak egész Erdélyre vonatkozóan. Ők teremtettek ott minden maradandót avagy őket másolták a többi népségek. Pedig jócskán előnyükre szolgált a német nyelv, amely akkor kultúrnyelvnek számított, tanulhattak külföldi német földön, ahonnan átvették és hozták a tudásukat,…
Most miután majd mind kipucoltak Németo.-ba, föleg cigányok és kevés román lakják elhagyott birtokaikat, ki más?, és azon nyivákolnak folytonosan, mintha nem tudhatták volna kitelepedésükkor, hogy mi fog következni, “miféle népek fognak lakni az óriási erődtemplomok árnyékában. ”
Azonban a volt Windsor trónörökösnek is vannak Erdélyben vásárolt birtokai, egyikük a szász földön és rendelkezik is atyásan, merre mutasson a szekér rúdja.
Iohannis egész famíliája, rokonsága is rég elment, de neki maradnia kellett -akkor ö volt a szászszebeni polgármester – Merkelek parancsára, hogy érvényesülhessen a nyugati politikai befolyás. Románabb a szerencsétlen mint a születettek s olyanokat prédikál, azt hiszi a zember, nem hall jól,…Nála magyobb szarházit nem is termett a szász népesség.
Bubu
2023-08-29 at 12:05
Tudományos libsizmus
2023-08-28 at 21:09
Erröl eszembe jut a német slágerénekes Peter Maffay – Makkai Péter. Magyar apja, Makkai Péter, szász anya Brassóból. Az apához kellet költöznie az asszonynak is. Peter Maffay – Makkai Péter – ma is tisztán beszél magyarul, de román származásúnak valja magát. Az ö dolga!
Hans Landa
2023-08-29 at 09:21
Az “ubi bene ibi patria” hozzáállás véleményes.Kós(Kosch)Károly építész 1920-után ment VISSZA Erdélybe……Persze senki sem “jókedvében” emigrál,vándorol ki,ez egy nehéz ügy….Az erdélyi szászok sajnos a történelemben majd mindig a magyarok ellen fordultak kényes helyzetben,a Wehrmacht-ba való sorozásuk megpecsételte a 45″-utáni sorsukat.Sztálin szerint románnak lenni egy “foglalkozás”,evvel azt hiszem mindent elmondtunk.A németországi vendégmunkások ha ott valahogy lábra kaptak,eszük ágába nem volt hazamenni(horvátok,szerbek,szászok)A két máig meglévő trianoni fércállam románia és lengyelország.Hol is vannak a legfőbb usa-támaszpontok ukrajna mellett ?????…….
ViAM
2023-08-29 at 08:35
E “jelenség” hátteréről kevés őszinte cikket olvastam, gratulálok Susánszky Máyásnak! Ám jelenleg aggasztóbb a hívatlanúl hazánkba beáramló ingyenélő “menekültek” száma, akiknek a többsége ha nem is akar nálunk letelepedni, de letarolja az országot, mint a sáskák hada. Haszon – semmi belőlük.
angelblind652
2023-08-29 at 08:26
Sok bedzédnek sok az alja, a románoknak nincs saját kultúrájuk. A civilizációt mindig is a Regáton innen élvezték, s mint a kínaiak, megpróbálják elsajátítani, lemásolni, sikertelenül. Hiányzik nekik 900 év. Hiszen alighogy felegyenesedtek, a fa után, rögtön belepancsolhattak az európai kultúrába.
Kőmíves László
2023-08-29 at 01:20
Ez a Matyi gyerek már megint fordítva ül a lovon!
Gondolom, az elköltözött szászok azóta is verik a fejüket a falba, hogy nem maradtak a csodálatos Romániában. Ahogy az onnan eljött nemzettársainknak sem nagyon akaródzik visszamenni azóta se…
Be is rágtak Tőkés püspök úrra, mikor elkezdte pedzegetni, hogy lassan haza lehetne már költözni.
Susánszky Mátyás
2023-08-30 at 00:21
Kővmíves László! Én nem tudom, hogy magát Bécsben mihez szoktatták a németek, de Magyarországon nem ilyen hangnemben kommunikálunk. Pláne úgy, hogy láthatóan nem volt képes befogadni a cikk tartalmát. Azt a kommentelők hozzászólásaiból is jól látható, hogy van egy alapvető ellenszenv a szászok iránt egyesekben, ennek egyik főbb történelmi okára a cikkben is kitértem, bár az értékítélet nem az én dolgom meghozni az olvasó helyett. Ugyanakkor megjegyezném, hogy talán éppen az ül fordítva a lovon, aki azt sejteti, hogy tulajdonképpen Ceausescu jót tett, hogy eladogatta a szászokat. És Németország is helyesen cselekedett, hogy felvásárolta őket. Az eredmény meg az lett, bárki, aki Erdélyben, Partiumban jár saját szemével is meggyőződhet, miféle népek laknak most az óriási erődtemplomok árnyékában.
Ungarn über alles !
2023-08-28 at 22:26
DörrögZuldán
20:01
ennél lágyabban-hízelgőbben talán senki sem lenne képes fogalmazni
Tudományos libsizmus
2023-08-28 at 21:58
A németekről még annyit, hogy miután a Szentföldről menniük kellett a keresztes háborúk után, Erdélybe jött a Német Lovagrend, a Barcaságba. Semmi perc alatt önálló államot akartak ott alapítani, kivonni ezzel magukat a magyar király fennhatósága alól.
Erre II. András királyunk (akinek kedves német feleségét, nevezetesen Gertrúdiszt eltették láb alól a Bánk Bánban) katonasággal verte ki őket Magyarországról.
Ezután hamisítottak egy pápai bullát, azzal elmentek a lengyel királyhoz, aki letelepítette őket Lengyelországban és kezdték az egészet elölről. Ebből lett a Német Lovagrend, majd Poroszország, végül 1871-ben a Német Birodalom.
Tudományos libsizmus
2023-08-28 at 21:31
Aztán miután hazatakarodtak a rasszista szászok Németországba, ott ők lettek a “románok”. A balfasz lúzerek.
Tudományos libsizmus
2023-08-28 at 21:10
Meg a szargané képmutató Johannis.
Tudományos libsizmus
2023-08-28 at 21:09
Az erdélyi szászok mindig szembefordultak Magyarországgal, ha tehették.
Ősrasszista népség voltak világ életükben. Ha egy magyar lány hozzáment egy szász fiúhoz, vagy fordítva, mindig a magyar családhoz kellett menniük, mert a szász családnál nem volt maradásuk.
Ebben az egyben igaza volt a Ceausescunak: takarodjanak haza Németországba, ahonnan jöttek.
Trollyus transylvanicus
2023-08-28 at 20:43
Jo…Iohannis bezzeg maradt a rókaképű oláh asszonyával. Szerencsére nem szaporodtak…Pedig a családja kiment, ő is utánuk, de nem tudott “integrálódni” ez a szász végtermék. s visszamászott. Most rajtunk gúnyolódik a töketlen, miközben “fajtestvérei” kitömik Károly-díjakkal. Amilyen idióta , még NATO főtitkárt, vagy Bizottsági elnököt faragnak belőle.
DörrögZuldán
2023-08-28 at 20:01
Az erdélyi szászok az árulásukért megérdemelték, amit kaptak.
six.strings
2023-08-28 at 19:35
Hát igen nekem is ambivalens érzéseim vannak a oláhiai németekkel kapcsolatban. A múltban (kis túlzással) amikor csak lehetett ha bele kellett rúgniuk valakibe akkor azok mindig a magyarok voltak. Nagyon sokszor összefogtak a románokkal ellenünk. Trianon után gondolom gyorsan ráhasaltak, hogy nem az oláhokkal kellett volna összebútorozniuk ellenünk mert a bocskorosok ugyanúgy kapcának használták őket mint minket (hiába nyalták a román valagakat) Egy kicsit azért csak kikivánkozik belőlem, hogy : “kedves szászok menjetek a &’§/ł$/Đ& -ba!
A románok ösztönlénységének pedig nincs határa!!! Eladják a németeket pénzért, aztán pár évtized múlva rájönnek, hogy a saját félanalfabéta semmirekellő képességtelen románjaikkal nem tudnak országot építeni ….. aztán vissza akarják csalogatni őket, hogy legyen valaki aki két számot össze tud adni és két csavart be tud csavarni! Elképesztő ….. és mindenki tudja, hogy kikhez lehetne ezt a viselkedést hasonlítani.
Királytigris
2023-08-28 at 19:27
A kimenekült szász, vagy sváb hülye lenne visszamenni Romániába…. Ilyet csak egy idióta követne el.
TS
2023-08-28 at 18:56
Szomorú történet, de a szászok mégis a múltban is, a jelenben is a románok seggit nyalják, pedig Magyarországon 800 évig megmaradtak, Romániában 100 év alatt eltűntek!