Pesti Srácok

Szabadítsátok ki Ahmedet!

Szabadítsátok ki Ahmedet!

Orbán Viktor migráns gyerekeket eszik reggelire, uzsonnára néhány cigány lurkó jut, vacsora előtt pedig rendszerint rátör a sajtószabadságra – legalábbis ez derül ki az Amnesty International friss jelentéséből.

Roppant jó dolog lehet az Amnesty International budapesti munkatársának lenni. Ennél talán csak a liechtensteini herceg űrhajózási miniszterének és a jamaicai női úszóválogatott strandmesterének van jobb állása. Hivatali kötelezettségből nincs sok, és az is kellemes. Igazából csak az viszi el az időt, hogy az ember felettesei számára kellő indokot találjon a munkakör fenntartására.

S ebben, valljuk meg, az Amnesty International budapesti munkatársainál kevés jobb van. Itt van például kapásból a jamaicai úszómester ügye! A Kedves Olvasó balga módon azt gondolja, hogy mi köze ehhez az AI-nak, és főleg a magyar fővárosban?! Hát rengeteg! Mert kérem, itt az emberi jogok és a jogegyenlőség sárba tiprásáról van szó!

PestiSracok facebook image
Mert miért van Jamaicának női úszóválogatottja? Miért nem egyesített LMBTQ válogatottja van? Hogy ezzel az arcpirító jogsértéssel miért Pesten foglalkoznak? Hát kérem, először is egy globális világban a kérdés is sértő, a magyar AI-funkcionárius szolidáris funkcionárius, és bármikor helyszíni segítséget nyújt a jamaicai kollégának.

De nem is ez a lényeg, a budapesti AI szakértőinek a fülébe jutott, hogy valaki magát Rogán Antalt látta gumimatracot molesztálni a festői szigeten! Ha meg nem Rogán volt, akkor csak Lázár vagy Németh Szilárd lehetett ott snájdig bikinit lobogtatva. S ez bizony magyar ügy, ezzel foglalkozni kell, ezért fel kell emelniük a hangjukat a jogok megkérdőjelezhetetlen védelmezőinek!

Ki pénzeli az AI-t?

Tréfásan hangzik? Csak első blikkre, hiszen az Amnesty International tényleg foglalkozik hasonló súlyú témákkal. Van rá pénz és megfizetett emberállomány bőven. Honnan? Nos, ők természetesen elképesztően nonprofitok, a szónak következetes pénzeltüntető értelmében, haszon-forint vagy euró alig marad az új költségvetési esztendőre. Ezért a „honnan” kérdés feltétele csak krónikus előítéletekre utalhat. Azonban mivel az AI roppantul tiszta és átlátható szervezet, nincs semmi titka. Soros György látvány-alapítványától, a Nyílt Társadalomtól például csak 2013-ban kaptak pénzt, azt is nyaralásra. Az pedig, hogy az amerikai anyaszervezet kap-e dollármilliókat Soroséktól, és abból mennyi jut magyar projektekre? No de kérem, azért a beteges kíváncsiságnak is van határa!!!

Amúgy ezzel sem lenne gond, hiszen Soros úr csak jó ügyeket támogat, ők meg nagyon jó ügy, számlaszámuk is bárkinek a rendelkezésére áll. Tavaly például Norvég Civil Alaptól gurultak milliók, természetesen kizárólag emberi jogi kérdésekre. Ebben semmi célzatosság, semmi politika sincs.

Mert mi politika van abban a megállapításban, hogy „Magyarország évek óta mindent megtesz azért, hogy a háborúk és üldözés elől menekülők semmilyen védelmet ne kapjanak, az egész rendszer arra lett kitalálva, hogy távol tartsák a védelemre szoruló embereket?” Tetszik érteni? Mocskos senkiháziak vagyunk, mert megvédjük a határainkat, és csak azokat engedjük be, akikről azt gondoljuk, nem ártanak se nekünk, se Európának. El sem fogják hinni Orbánék gazságának határtalanságát: „több ezer ember ellen indult eljárás a határzár tiltott átlépése miatt”. Hol volt ehhez képest a Gestapo?

Ahmed, a hős migráns

Ott van például a legkirívóbb példa: Ahmed H. szíriai állampolgár meghurcolásának ügye. Ez a talpig becsületes ember akár diplomázhatna is menekült-tanból, ugyanis az Európai Unió jó féltucat országát megjárta már. Sőt, Cipruson bejelentett lakcímre is szert tett, családját is kihozta, de nem bírt felfedező vérével. Tavaly szeptemberben üzlettársaival együtt a szó legszorosabb értelmében megostromolta a röszkei határátkelőt. Megafon, embercsempész, utcakő – minden, amit az egyszeri határátlépő iszákjába gyűjt Európába menet.

Az Amnesty International szerint azonban a magyar hatóságok teljesen félreértették őt: Ahmed H. csak azért volt ingerültebb az átlagnál, mert híre jött, hogy Szíriában nem jutott elég gluténmentes bébitáp kedvenc kecskéjének. Ciprusi otthonában meg lakbért kellett fizetnie. Tökéletesen érthető, hogy az ember ilyenkor kétségbeesett cselekedetekre ragadtatja magát. Meg amúgy is, az egészről a magyar kormány és a magyar határvédő tehet! A rendőr miért nem tűrte barátiabban a kőzáport, és miért nem osztotta meg feleségét és lányát a kedves vendéggel?! Ezért fegyházbüntetésre ítélni a jó Ahmedet, ahelyett, hogy a magyar rendőrt vinnék Hágába? Botrányos, dübörgő diktatúra van ezen a Magyarországon!

Jogvédő étlap

Megrendelésre készült az AI jelentése? Előre meg volt írva az ítélet, és hozzá szabták a pesti szakik a tényeket? Fel sem tételezném. Demokrata ilyet nem csinál, az meg puszta véletlen, hogy az Amnesty International vizsgálatának eredménye szinte teljesen megegyezik támogatóik és pénzelőik Magyarország elleni vádjaival. Soroséval is, a Norvég Civil Alap mögött álló skandináv igazságosztókéval is. Ahhoz sincs nyilván semmi köze a politikának, hogy pont tegnap tették közzé a jelentést, amikor a magyar parlament a migránsoknak kialakítandó határ menti tranzitzónákról tárgyalt. Mondván, amíg nem derül ki a belépőről, hogy miféle, ne mászkáljon szabadon az országban, Európában. Az AI szerint ez a „menedékkérők és terroristák összemosását” jelenti, ehhez képest a náci koncentrációs táborok kedélyes üdülők voltak.

Az Amnesty International jelentése ezen kívül hozza a „szokásost”, a cigányok elleni kormányzati terrort, a civil szervezetek vegzálását és természetesen a sajtószabadság lábbal tiprását – ész fel nem foghatja, hogy akkor miképpen lehetett tegnap mindenhol hallani és olvasni az AI vádjairól? Gyönyörű, mintha étlapról olvasnák.

A jogvédő-menü természetesen országról országra változik, ott van mindenhol a helyi specialitás. Persze a kedves vendég, azaz a megrendelő szájízéhez idomítva. Az Amnesty International egyetlen anyaga sem foglalkozik komolyan a kisebbségi nyelveket de facto betiltó ukrán nyelvtörvénnyel. De Szlovákiában is a pozsonyi meleg felvonulás, és nem a magyar nyelvű felvidéki utcanév-táblák hiánya a probléma. A magyarhoz hasonló éves jelentés fő témája pedig az, hogy egy pozsonyi panzió „biztonsági okokra“ hivatkozva utasított el három törökországi diákot. Romániában meg… nos, hogy ott mi fáj igazán az Amnesty Internationalnak, azt inkább az Olvasó fantáziájára bízom. Szárnyalhat szabadon, egyet biztosan nem talál: az erdélyi magyarok amúgy törvényben és számos uniós egyezményben biztosított jogait. Pontosabban - azoknak a hiányát…

Fotó: ngowatchdog.org

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.