Tünti-bulizó fél a hidegtől!

A zord időjárásra való tekintettel a héten nem mennek utcára az ifjú demokraták, a tünti-bulikat jobb meleg közegben tartani. Addig is igyekeznek tisztába tenni a Puzsér Róbert és a „feminácik” között kialakult demokratikus viszályt.

Petőfi Sándor és Jókai Mór március 15-e ama reggelén éppen elszánt lelkesedéssel szerkesztgette a Tizenkét pontot a Pilvax-kávéházban, amikor betoppant Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula. A két újonnan érkezett ifjú feltűnően szomorú volt. Petőfi értetlenül nézett fel: mi a baj? Egy nap alatt megbukott a bécsi forradalom? Esetleg az osztrákok katonákat vezényeltek a pesti utcákra?

Vasvári és Bulyovszky összenéztek, egyikük sem mert elsőnek szólni. Vasvári szíverősítőt kért, felhajtotta, majd némi gondolkodás után megitta Bulyovszkyét is. Össze kellett szednie minden erejét, hogy közölje a rettenetes hírt: uraim, a forradalom ma elmarad, Pesten szemerkél az eső!

S a márciusi ifjak erre hátradőltek, bort rendeltek és elkezdtek arról beszélni, hogy Táncsics igazán kibír még néhány napot börtönében. A magyar szabadság is elvolt bécsi iga alatt pár száz évig, a franc sem ázik-fázik most miatta. Náthásan szavalni sem lehet a Nemzeti Múzeum előtt. Gyújtsunk pipára, iszogassunk, aztán majd döntünk, ha Irinyi Jóska hozza a meteorológiai jelentést.

Az ifjú buli-demokraták tegnap az orosz nagykövetség elé mentek volna tüntizni. Miért? Hát azért, mert Orbán Putyin embere, meg mindazért, amit estig össze tudtak volna google-ozni Oroszország „gonoszságáról”. Az utolsó követelés-listán szerepelt még az is, hogy Nagy Péter cár azonnal nyissa meg a gulágokat, Sztálin meg hagyja félbe a bojárok sajátkezű lefejezését! Vagy fordítva?

Tulajdonképpen mindegy is, mert közben elromlott az idő, és a „moszkvai tél beköszöntére” – de humorosak vagyunk, tesó! – hivatkozva lemondták a tiltakozást. Esetleg majd hétfőn jönnek, akkorra talán piknik-barátabb lesz az idő, mindenki hozzon dobozos sört és pokrócot, tünti hétkor követségnél, buli tíztől Oktogonon. Nemzetközi tünti-buli turisták is így tervezzék érkezésüket.

Igazából jól is jött ez a hideg, hiszen az ifjú demokraták „példátlan elszántságán és egységén” repedések jelentek meg. Puzsér Róbert orosz nagykövetség elé szánt szónok, valamint a feminista és meleg szervezetek képviselői között ugyanis konfliktus tört ki. Utóbbiak nehezményezték, hogy Puzsér genderfasisztának és feminácinak titulája őket rendszeresen, ezért kifütyüléssel készültek. A visító hangú média-celeb erre maga is fütyült volna, a hírre Juhász „Sípoló” Péter hakni-tüntiző is szedelőzködni kezdett, csak lesz valami, ahol tévékamera elé szelfizheti magát.

A demokraták eme belső válságára nem szánnék több szót, szellemi épségének megőrzése érdekében a Kedves Olvasónak sem javasolnám, hogy komolyabban belemélyedjen ebbe a „drámába”. Elég annyi, hogy most ez foglalkoztatja a világ összes nagy problémája közül a legjobban a romkocsmák demokratáit; amíg ezt nem tisztázzák, a 4,1 millió leszakadt magyar állampolgár várakozzon sorára.

A Puzsér-femináci konfliktust még a Szabadság téri szovjet emlékművet megdobáló Komáromy Gergely sem tudta lenyugtatni. Pedig ő rendkívül érzelmes húrokat pengetett, amire az ifjú demokraták rendszerint megbocsátanak egymásnak és újra öribarátságot fogadnak.

A Városligetben anarchoszindikalista vegánköztársaságot alapító énekes posztjában nyilvánosan elnézést kért a dobálásért, mert „nem bírta elviselni az általa gerjesztett negatív érzések nyomását”. Ő csak a „Szeretet Forradalmához” akart cselekedetével hozzájárulni, hogy ezzel is közelebb hozza az embereket.

Na, én most indulok a Mátrába lapátolni való havat keresni… Akár gyalog is, csak minél távolabb a „Szeretet Forradalmától”.

fotó: bestofcafe.hu