Ana Brnabic, egy másságát nyíltan vállaló hölgy lesz Szerbia új kormányfője. Ilyenre még nem volt példa a „begyepesedett” Kelet-Európában. Brüsszeltől Berlinig lelkesen ünneplik a hírt. De miért is fontos ez nekik?Aleksandar Vucic szerb elnök megint bebizonyította, hogy jelenleg aligha van nála dörzsöltebb politikus a volt Jugoszlávia területén. Hiszen frissen kijelölt miniszterelnöke, Ana Brnabic ugyan Belgrádban született, azonban az Egyesült Államokban szocializálódott – Michigani Egyetem, Amerikai Állami Fejlesztési Hivatal, majd egy tengerentúli befektetési cég vezetése Szerbiában. Azaz Washingtonban rajongani fogják, az ő kutyájuk kölyke.Ez persze nem fog tetszeni az oroszoknak, de azt majd maga Vucic megoldja némi pánszláv testvéri retorikával, esetleg fegyvervásárlással a beloruszokon keresztül – mert, hát ugye ne rángassuk a „szankciós oroszlánok” bajszát. Ana Brnabicot ismerik Brüsszelben is, a csatlakozási tárgyalásokon jól vitte saját területét.
De ami mindezeknél fontosabb: Brnabic politikailag jelentéktelen Szerbiában. Közigazgatási és önkormányzati minisztert is ő csinált belőle, a kormányfőséget szintén neki köszönheti. A pártonkívüli új miniszterelnök várhatóan Vucic derék végrehajtója lesz.
Normális esetben, normális világban ezek azok az alapvető információk, amelyek érdekesek lehetnek Brnabic asszonnyal kapcsolatban. Most mégis egy valami izgatja vele kapcsolatban a művelt világot, az, hogy Szerbia új kormányfője leszbikus.
A „civilizált Európa” ünnepel, mivel ilyesmire még nem volt példa a középkorból épphogy kiszakadt délkeleti tájakon. Egy ilyen miniszterelnökkel már be lehet engedni a csevapcsicsa- és sligovica-szagú Szerbiát az Európai Unióba. Mindez persze nagyszerűen illeszkedik Vucic játékába, de a szerb elnök megítélését bízzuk a helyi választókra.
Itt most más érdekes. Az, hogy az az európai liberális elit, amely úton-útfélen a nemi egyenjogúságot, a női-férfi szerepek lényegtelenségét reklámozza, most feltűnően kihangsúlyozza és ünnepli Brnabic leszbikusságát.
Mint ahogy ezt tette az új ír kormányfő melegségével is. Mégis, miért fontos ez? Ha hetero lett volna, akkor nem olyan szép az ír vagy szerb „áru”?
Jó-jó, ismerem én is a kötelező mantrát: az LMBTQ-miniszterelnök azt mutatja, hogy az adott társadalmak már milyen nyitottak és befogadóak. Mennyire értik az új idők szavát!
De főleg: mennyire osztják az elmúlt két évtizedben kötelezővé tett neo-európai értékeket! S persze, hogy ez mennyire igazolja Brüsszel irányítóit, Angela Merkeltől Jean-Claude „Soros legjobb barátja” Junckerig. Nem csak az „értékek” ügyében: mindenben! Gazdaságban, politikában, kultúrában és oktatásban.
Mert itt a lényeg! Ugyanis azt nem nagyon hiszem, hogy Merkeléket különösebben érdekelné, hogy Brnabic kivel fekszik este ágyba – jó, Juncker-tata esetében azért erre sem vennék mérget.
Számukra az a fontos, hogy Európát az általuk kitalált új embertípus képviselői irányítsák. Azok, akiknek nincs semmilyen kötődésük hazájukhoz, kultúrájukhoz, múltjukhoz. Legyenek gyökértelenek minden szempontból! Ne csak a nemzet, hanem a nemi szerep se korlátozza őket! Cseréljék le a nemzeti zászlót szivárványszínűre, kék-sárga csillagosra!
Abszurdan hangzik? Nyilván. Hiszen attól, hogy valaki a nőket vagy a férfiakat szereti, még épp úgy lehet tisztességes, mint rongyember. Lehet baloldali vagy jobboldali, radikális vagy liberális. Nincs köze egyebek mellet szakértelméhez és hazafiasságához sem. Az „új Európa” azonban ezekbe a klisékbe kényszerít.
Brüsszel billogot nyom azokra, akik nem tesznek ki LMBTQ kitűzőt a reggelihez. Azok automatikusan kirekesztőek és elítélendőek lesznek minden témában. A másik oldalon viszont, ha valaki tüntet másságával, annak minden megbocsátható. Lehet akár fasiszta és terrorista is, azt a rossz szocializáció számlájára írják.Mire jó ez? Egyszerű. Arra, hogy magánéletünk csak ránk tartozó, számunkra becses értékeit összekeverjék saját politikájuk totális értéktelenségével.
Az Európai Unió érték-kufárai nem a másságot védik az LMBTQ istenítésével, hanem kihasználják és manipulálják az embereket. Nem több szabadságot adnak, hanem immár beleszólnak a magánéletünkbe is!
Nem az új szerb miniszterelnök leszbikusságával kell foglalkozni, hanem Brüsszel morális impotenciáját kell felszámolni!
