Pesti Srácok

Brüsszel: szád befogod, magyar!

Brüsszel: szád befogod, magyar!
Mit csinál egy tekintélyes EU-vezető, amikor migránsok milliói ostromolják az európai partokat? Semmit? Jó, persze, azt is. De maradék idejét sokkal fontosabb dologra fordítja: beszól a magyaroknak, ennek a kulturálatlan csürhének!Frans Timmermans úr, az Európai Bizottság első alelnöke tegnap felkelt és elment az Európai Parlamentbe. Előző nap jó, ha harmincan voltak jelen a 751 képviselőből, gondolta, most legyenek legalább eggyel többen. Lássa a marha európai, ég a munka a dolgos kezek alatt ily magas szinten is!

Főleg, hogy a mostani plenáris ülés volt, ilyenkor a büfés húga is mindig bekukkant, márpedig neki tetszetős a vádlija. S az tényleg sokkal érdekesebb dolog, mint a keddi nihil-téma, a máltai uniós elnökség. Ezért érdemes felkelni.

PestiSracok facebook image

Timmermans úr várakozásai sajnos nem teljesültek. Az uniós képviselők jórésze ugyan ezúttal benézett a munkahelyére, azonban a fent említett hölgy elmaradt. A repi-vizeket egy fess líbiai fiú osztogatta helyette. Timmermans úr csalódottságát elpanaszolta főnökének is, aki nem osztozott problémájában. „Vádli-vádli, píszí van, Frans, drágaságom, egyre megy!” – mondta Jean-Claude Juncker. Az ominózus lábszárat lelkesen ünnepelték a liberális és zöld frakció jelenlévő tagjai is.

Timmermans úr gyorsan végignézett a napirenden - hát, ettől sem kezdett levegőt kapkodni izgalmában. Az óramutató szépen, komótosan forgott, néha szavazgattak is. Igen fontos dolgokról persze. Timmermans úr és Juncker bizottsági elnök boldogan kacagott össze, amikor 662 szavazattal 32 ellenében 2 tartózkodás mellett elfogadták az aktuális állásfoglalást: az Európai Parlament felszólította a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket azért, hogy a vásárlók tartós, kiváló minőségű, javítható és fejleszthető termékekhez jussanak hozzá. Mert különben aztán különben lesz!

Timmermans úr aztán elgondolkozott azon, hogy vajon milyen lobbi pénzelheti a 32 nemmel szavazót és a két tartózkodót. Alighanem az egyszer használatos pajesznyíró-gyártók szövetsége állhat a háttérben. Ennek utána kell nézni. Nehogy már kimaradjon legközelebb egy ilyen buliból!

Aztán voltak kérdések is, erről-arról, csupa limlom dolog, költségvetés, szegénység, munkanélküliség, kisebbségi jogok, ilyenek. Aztán ez a Morvai Krisztina előhozta a migráns-ügyet. Hát ezen most nagyon kiakadt! Mit képzelnek ezek a magyarok!

S Timmermans úr egy holland szociáldemokrata minden gőgjével, magából kikelve oktatta ki a rebellis magyar csürhét: „Mi történt volna, ha 1956-ban a svéd, a dán, a holland, a belga és a luxemburgi kormányfő, valamint a német kancellár azt mondják, hogy a magyarok nem tartoznak ide kulturálisan, ezek az emberek elfogadhatatlan módon megváltoztatnák a kultúránkat?”

Tetszik érteni? A helyén tetszik érteni? A nagyon demokrata EU-vezető azt mondja, hogy mi, magyarok annyira tartozunk az „európai civilizációhoz”, mint az afgánok, pakisztániak, líbiaiak - vagy mondjuk szomáliaiak. Ezt mondja nekünk ez a nagyszerű holland, akinek hazája Szent István koronázása után még bő 600 évig keresgélte saját államiságát.

Timmermans úr azt is üzeni, hogy vegyük már észre: mi, magyarok, kelet-európaiak, csak a művelt Nyugat kegyelméből lehetünk Európa része. Hogy mi sokadrangú kulturálatlan bunkók vagyunk, és tartsuk a szánkat és hajoljunk egy nagyon mélyet, ha egy igazi európai ember szóra méltat! De inkább csússzunk és rimánkodjunk, mert holnap le leszünk cserélve derék migránsokra!

Az Olaszország partjait ostromzár alatt tartó inváziót Timmermans úr egy mondattal lerendezte: az Európai Bizottság nagyon együtt érez, tonnaszámra rendelik a megoldást előkészítő tanulmányokat, addig azonban a digók oldják meg maguk! Van itt szolidaritás, kérem!

Egy valamire azonban Timmermans úr nagyon felhívja az olasz hatóságok figyelmét: „Nincs senki az Európai Bizottságban, aki bármivel is gyanúsítaná a Földközi-tengeren migránsokat mentő civil szervezeteket, senki nem kérdőjelezi meg, hogy ezen szervezetek szándéka jó és nemes!"

A római kormány se bántsa ezeket a derék embercsempészeket! Olaszországnak az a dolga, hogy kidolgozzon egy „magatartási kódexet a balesetek megelőzésére".Timmermans úr nagyon elégedett volt magával. Ez a nap sem telt el hiába: lealázta a magyarokat, megmutatta európaiságát és közben bókolt egy derekasat Soros György felé is.Mehet a kasszához, lesz itt prémium!

Fotó: euractiv.com

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.