Pesti Srácok

Ez egy kretén!

Ez egy kretén!
Az eddigi sejtés után mára szilárd meggyőződésemmé vált, hogy Fekete-Győr András hülye. Egy igen jól fizetett idióta persze, de ez a szellemi képességein nem változat sokat. Másfelől nem is azzal bízták meg, hogy gondolkodjon.Kedves Olvasó! Én most megesküszöm rá, hogy legalább két hónapig egyszer sem fogom leírni Fekete-Győr András nevét. Részben, mert teljesen felesleges, részben, mert ezeknek az is ingyen reklám, ha értékük szerint minősítik őket. Véletlenül valahol megemlítik, aztán lelkesen küldheti a linket tovább külföldi megbízójának, hogy az lássa, nem fölöslegesen fektet beléjük.

Azonban Fekete-Győr tegnapi interjúja tényleg egy kicsit erősre sikeredett. Ugye hétfőn a Szabadság szobornál eleve teleszórta baromságokkal az étert, magát miniszterelnöknek vizionálva indult volna a Baltikum és Ukrajna felszabadítására. De hát ez érthető, itt volt Putyin, feszült volt a helyzet, hátha arra jár egy itt élő csecsen üzletember, akinek eljár a keze. Vagy legalább csúnyán néz rá valaki.

PestiSracok facebook image

No, tegnap, az azonnali.hu portálnak adott mélyinterjút. Hát igen mélyre sikeredett. Először történelmi ismereteiről adott számot. Putyin „agresszivitása” kapcsán jelezte, hogy ugyan Európa „sok-sok száz éven keresztül a háborúnak és az emberölésnek volt a terepe”, de „az elmúlt fél évszázad a békéről, a biztonságról meg a jólétről szólt”.

Hát tényleg. A balkáni rémálom az tényleg nem háború volt. Ott több tízezer ember a biztonságba és a jólétbe halt bele. Aztán Jugoszlávia NATO-bombázása is csak azért hozott áldozatokat, mert véletlenségből szeretetcsomagok helyett fürtösbombákat szórtak.

Azonban lehet, hogy a Balkán Fekete-Győr szerint nem Európa része. Merthogy alapvetően Oroszországról is ez a véleménye. Jó, földrajzilag a nyugati részét elfogadja, de azt sem igazán. Idézem: „Szentpétervár nagyon fejlett, szép, mondhatni európai város. Moszkvában és az egyéb orosz nagyvárosokban is van európai szellemiség”.

Na de mindenki más mosdatlan muzsik. Mint ahogy aki nem fővárosi, az Magyarországon is szembe megy az európai kultúrával – kivétel Szeged és talán Debrecen, ahol van Momentum alapszervezet.

Fekete-Győr ezt természetesen nem megalapozatlanul mondja, hiszen volt, amikor ellátogatott a „magyar vidékre”, úgy vannak személyes tapasztalatai Oroszországról is. Járt Moszkvában a széplelkem!

„Nagyon hideg volt. Nagyon szeretem a hideget. De nagyon sok érdekes orosz emberrel találkoztam, akik pontosan ugyanabban gondolkodtak, mint sok magyar: hogy elhagyják Oroszországot, mert nem tudnak érvényesülni. De a kérdés persze az volt, hogy mit szeretek. Dosztojevszkijt. Gogolt. Az orosz realistákat. A vodkát is szeretem. Most már kevesebbet iszom, de szeretem a vodkát is. Most így ennyi jut eszembe”.

Én ezt nem szeretném most érdemben kommentálni. A nyomdafestéknek virtuális értelemben is van érzékenysége. Egyébként Magyarországról gyanítom az a véleménye - mármint, ami most hirtelen eszébe jut - az egy Ady és Petőfi nevű költő, de főleg szereti Konrádot és Esterházyt, valamint a pálinkát. Amit ritkábban iszik mostanában, de azért szereti. Ja, és a magyar nyarat is szereti, kedveli a melegséget.

Oroszországról még az is a véleménye: „az a célja, hogy megbomlassza Európát és a közös európai identitást. Mindezt Magyarországon keresztül teszi, mint egy trójai faló”. Ostoba jószág, ha ez a baromság igaz lenne, akkor mi lennénk a trójai faló, és nem ők! De elnézést, valószínűleg Homéroszt pont annyit forgatott a kezében, mint Dosztojevszkijt, Gogolt vagy Adyt és Petőfit. Tehát ne ítélkezzünk…

Végezetül beszámolt a négy darab momentumos tiltakozó akciójáról a cselgáncs világbajnokságon, akik Putyinos álarcban demonstráltak, amire kivezették őket. Az újságíró visszakérdezett, hogy miért hagyták magukat kikísérni. A válasz: „Ez egy passzív akció volt, nem aktív”.

De ő, mármint Fekete-Győr András biztos benne, hogy „egy forradalomban a momentumosok az első sorban lennének”. Hol? A nézőtéren? A forradalom nem mozi, vagy romkocsmai vetélkedő. Persze, mint feljebb jeleztem, történelemkönyvet is sokat forgatott annak idején, istenem, a vodka elvitte az idejét.

Na, ennyi. Elnézést a Kedves Olvasótól, hogy rövid időn belül másodszor fárasztottam Fekete-Győr Andrással, tényleg ígérem, belátható időn nem fordul elő többet.

Fotó: facebook.com

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.