Pesti Srácok

Ünnepeljük meg Bécs bevételét!

Ünnepeljük meg Bécs bevételét!
Románia látványos ünnepségsorozattal készül arra, hogy jövőre lesz száz éve „Erdély és Románia egyesülésének”. Ezt mind az uniós tolerancia jegyében. Esetleg ennek keretében mi is ünnepelhetnénk Bécs bevételét.Klaus Iohannis szerint a szászok a románokkal együtt ünneplik meg „2018-ban Erdély és Románia egyesülésének centenáriumát”. Románia elnöke - aki korábban a Romániai Németek Demokratikus Fórumát, majd a román Nemzeti Liberális Pártot vezette – értelemszerűen nem említette a magyarokat.

A mi értelmezésünk szerint ugyanis ez az „egyesülés” kissé másképp történt. Hosszabb történelmi magyarázat ehhez talán nem szükséges: az Antant-hatalmak 1918-ban átadták Erdélyt a románoknak.

PestiSracok facebook image

A múlttal persze mindig az a baj, hogy megváltoztathatatlan. Ez akkor is így van, ha egyes „történészek” rendszeresen újraírják.

De az ember azt gondolná, hogy a nagyszerű Európai Unióban a tolerancia, a kisebbségek védelme, és a más nézetek elfogadásának égisze alatt talán felmerül, hogy ez az „ünnep" vérig sérti az erdélyi magyarokat.

Ami nem igazán elegáns gesztus, főleg, hogy maga Klaus Iohannis azt mondta, hogy ennek az „ünnepnek” a megülése közben „a pozitív üzenetekre kell összpontosítani”. Ja, és hogy Románia az elmúlt száz évben naponta járult hozzá „az egész térség fejődéséhez és stabilitásához”.

Ennek jegyében felvetném, hogy mi lenne, ha Magyarország is állami ünneppé tenné 1485 június elsejét, amikor Mátyás bevette Bécset? Hiszem, hogy ezzel ő is hozzájárult „az egész térség fejődéséhez és stabilitásához”!

Vagy legalább egy nemzeti emléknap lehetne, amikor Hunyadi János először rendet teremtett az akkor még álmokban sem létező Románia területén. Egészen biztos vagyok benne, hogy Klaus Iohannis ezt nem nehezményezné, hiszen mindez akkor a pozitív üzenetre összpontosított.

További ötletekkel nem fárasztanám a Kedves Olvasót, arattunk annyi győzelmet, hogy a lista túl hosszú lenne.

De azon azért érdemes elgondolkozni, hogy Bukarest miért engedheti meg ezt magának. S a bájos Brüsszel meg ezt miért hagyja? Mert ugye még egyszer: a kisebbségek jogainak tisztelete szinte minden nyüves uniós dokumentumban benne van…

Úgy tűnik, a delfin sokkal inkább uniós kisebbség, mint az erdélyi magyar.

Fotó: www.dehir.hu

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.