Pesti Srácok

Hillary lenyúlta pártja pénzét

Hillary lenyúlta pártja pénzét
Hillary Clinton, a párt volt elnökjelöltje a Demokrata Pártot illető pénzeket használta saját kampányára – állítja a szervezet volt vezetője. Azt már korábban tudni lehetett, hogy Clintonék lényegében elcsalták a demokrata elnökjelölti versenyt. Az újabb botránnyal lényegében véget érhet Soros György kedvencének politikai karrierje. Amiért persze nem nagy kár…Tetszenek emlékezni, amikor Hillary Clinton még külügyminiszterként Budapesten járt hat éve, és demokráciából, politikai korrektségből tartott fejmosást Orbán Viktoréknak? Bizony, beszélt mindenféle fékekről, meg ellensúlyokról. Hát a fenti hír alapján talán visszamenőleg is megkérdőjelezhető morális fölénye.Persze itt nem csak Hillary Clintonról, hanem az egész amerikai „liberális baloldalról” is szó van. Donna Brazile, a Demokrata Párt volt vezetője ugyanis azt állítja, hogy Clinton először a szervezet irányítóival kötött titkos megállapodást. A 2015 augusztusában létrejött alku a következő volt: Hillary megkapja az ellenőrzést a párt valamennyi politikusának kampánya és az erre szánt pénzek fölött. Cserébe az ígérték, hogy az elnökjelölt-aspiráns majdani adományaiból juttat a pártnak is. Hát Clintonék elfelejtették betartani ezt az egyezséget, hanem „csak" egyes vezetők fizetésére és az „alapvető kiadásokra” elégséges minimális „apanázst" adták.
PestiSracok facebook image

Az már a választási hadjárat idején világossá vált, hogy a Clinton-kampány munkatársai és Debbie Wassermann Schultz, a demokraták akkori irányítója módszeresen lejáratták a párton belüli ellenjelöltet, Bernie Sanders szenátort.

Jegyezzük meg azt is, hogy most a tisztesség mintaképének szerepében tündöklő Donna Brazile tavaly már a CNN munkatársa volt, de a tévé megvált tőle, amikor kiderült, hogy az elnökjelölti tévéviták kérdéseit előre odaadta a „tehetséges” Mrs. Clintonnak.

Ne felejtsük az sem, hogy miközben Donald Trumpot vádolták orosz-barátsággal, épp a Clinton család jutott keleti pénzekhez. Külügyminiszterként engedélyezte, hogy a Roszatom orosz állami vállalat 20 százalékos részesedést vásároljon az Uranium One nevű cégben, amely az amerikai uránszükséglet egyötödét fedezi. Az ügyletnek köszönhetően családi alapítványuk 145 millió dollárral gazdagodott. Úgy mellesleg…

Az ügyletről a másik demokrata idol, az akkori elnök, Barack Obama is tudott természetesen, és támogatta is azt.

Hát ennyit az amerikai „liberális baloldalról” és „értékeikről”, amelyeket a Clinton-klánt mindenben támogató Soros György is lelkesen oszt. S aki a mostani Donald Trump elleni „nagyon demokratikus” megmozdulások finanszírozásában is részt vesz.

Fotó: youtube.com

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.