Marokkó válogatottja legyőzte Elefántcsontpartot, és ezzel kijutott a jövő évi foci vébére. A marokkói futballhuligánok erre elkezdték szétverni a várost. Na, nem az elefántcsontparti Abidjanban, ahol a mérkőzés zajlott, de nem is Rabatban, Marokkó fővárosában. A hatóságok mindkét helyen szétcsaptak volna a randalírozók között. A balhé Brüsszelben volt, ahol másfél tucat rendőr sérült meg, és égett a belváros. Az Európai Unió tisztelettel bánik vendégeivel…Clement Pfaff veterán belga labdarúgó kapus merengve nézte a tévéképernyőt. A híradó azt mutatta, ahogy szülővárosát, Brüsszelt futballhuligánok dúlják. Látott már ilyet nem egyszer, idehaza is, meg máshol is. Két évtizedes profi karrierje során bejárta a fél világot.
Játszott például Marokkóban is. A mérkőzés után mászkáltak a rabati bazárban, megszerette az országot. Az asszonyt is elvitte oda nyaralni egyszer, sőt, később a focit abbahagyva az afrikai országból hozatott üzletébe fűszereket, datolyát, miegymást. Finom volt, egzotikus volt. Egy viszont sohasem jutott eszébe: marokkói futball-huligánokat importálni! Van abból elég így is.
Nem értette a dolgot, és főleg azt nem értette, hogy a belga híradó miért csak negyedik kiadásában képes kibökni, hogy Brüsszel utcáin marokkóiak tombolnak. Addig csak futball-bandákról esett szó.
Persze ez mostanában így volt minden bűnügyi jellegű hírrel, először csak arról szólnak, hogy erőszak, késelés, verekedés történt. Aztán megjegyzik, hogy a gyanú szerint az elkövetők nem belga állampolgárok. Aztán kiderül, hogy migránsok. Miközben a képekről tisztán látszik, hogy a szomszédos menekült „krízisközpontban” Aliról, Mohamedről, vagy valamelyikük bandájáról van szó. Akiket mindenki ismer a kerületben… Főleg a rendőrök.
De a rendőrök nem, hogy nem avatkoznak be érdemben, de inkább hagyják magukat megveretni, mert ha egyet sóhajtanak, az ügy a hágai emberi jogi bíróságon landol, a „cég” meg – a meghurcoló felelősségre vonáson felül - rájuk terheli a perköltséget. Miközben a házon ott is hitel van.
Clement Pfaff veterán belga labdarúgó kapus persze nem csak a belgiumi dolgokat tudta épp ésszel nehezen értelmezni. A minap Párizsban volt tüntetés. Helyi polgárok vonultak fel, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy a muzulmánok a forgalmat megbénítva az utcán tartanak rendszeresen nyílt imaórát. Mert, hogy Franciaországban kevés a mecset.
S ez tényleg így van. Merthogy Franciaországban templomok vannak, lévén a franciák túlnyomórészt még mindig keresztények. Ez nyilván nem egy píszi dolog, de hát így alakult ki az évszázadok során. A párizsi tiltakozóknak amúgy nem azzal volt bajuk, hogy hazájukban muzulmánok vannak: az a gond, hogy provokálják a többségi társadalmat, rá akarják kényszeríteni szokásaikat a többségre.
Clement Pfaff veterán belga labdarúgó kapus természetesen tudta, hogy a kisebbség jogait muszáj tiszteletben tartani. Azonban azt az elmúlt évtizedek minden fejtágítója ellenére sem tudta felfogni, hogy ez miért jelenti azt, hogy a kisebbség diktál.
Ez elviselhetetlen belső viszonylatban is, amikor egy maroknyi liberális határozza meg, hogy ő miképp gondolkozzon. De végképp elfogadhatatlan, ha hívatlan vendégek akarnak uralkodni az itt lakó többségen.
Clement Pfaff veterán belga labdarúgó kapus már hallott mindenféle pletykákat európai iszlám kalifátusokról. Sejtette, hogy ez egyelőre csak szóbeszéd, azonban nem volt sok kedve megvárni, amíg a híresztelésből valóság lesz.
Hősünk erősen eltöprengett azon, hogy elmegy Marokkóba belga menekültnek. Csak megkapja azokat az előjogokat és támogatásokat, mint a migránsok hazájában. Vagy mégsem?fotó: pinterest.co.uk
