Tüntettek tegnap a „demokráciáért”. Nem voltak kevesen, de azért nem pályáznék a helyükben a Békemenet szintjére. Mit mondtak? Hát… Két dolog van ebben a történetben. Az első egy kínosan rossz vígjáték. Láttuk, kik és hogyan beszéltek, ez az ő szóhasználatukban „über gáz”. A másik Ukrajna. Csak ezt már megnéztük néhány Soros-projektben, a zöme rémálommal végződött. És innentől nem tréfa. Miért kell üvölteni? Attól, hogy hangos vagy, még nem lesz kevésbé ostobaság, amit mondasz. A tegnapi ellenzéki „demokrácia-mentő” tüntetésen mindenki ordított.Ott a mikrofon, ott a hangosítás. Papírból, tabletből, mobilból felolvasva végképp nagyon hiteles a „spontán düh”. Ha egy ember kiabál - ilyen a modora. Ha kettő - hát ez van. Tucatnyi szónok ilyetén retorikájánál viszont a hallgatóban már más is felmerül. Hogy erre képzeték ki őket.
A beszédekben úgynevezett „hívó szavak” voltak: Orbán diktátor, Magyarországon tombol a rémuralom, a választást elcsalták, de mi hozunk szabadságot. Mert fiatalok, és még mérsékelten látottak vagyunk.
Anno ott voltam Kijevben az első és második Majdanon is. Ez egy nagyon szép tér Ukrajna fővárosában, elég kár, hogy ilyesmire használták. Akkor ott is „demokratikus szavazásokat” követeltek.
Politikus még véletlenül sem szólalt fel. Ők korábban elveszítették a választásokat. Volt trendi zene. Kedves arcú fiatalok tartottak beszédeket, akik nagyon akartak természetességet és hitelességet sugározni.
Annyira aranyos volt. Náluk az volt a felhívás, hogy „ugrálj” a rendszer ellen, most Pesten az, hogy világíts mobillal. Sok az okostelefon – ha a világ ennyi energiát arra is fordíthatna, hogy nem kreténeket képez a felsőoktatásban, jó is lenne, de ott ugye a CEU.
De vissza Kijevbe. Rokonszenves, becsületes fiatalok tüntettek a téren. Egy darabig kérdezősködtem. Hát úgy igazából nem derült ki, hogy mi a bajuk, azt leszámítva, hogy felsorolták a szabadságjogokat, meg a média függetlenségét, meg a jogrendszer helyreállítását.Megvallom, ez utóbbi felkeltette az érdeklődésemet. Sem akkor, sem azóta nincs kihívóan elismerő véleményem Ukrajna jogállamiságáról, de gondoltam, ha egy tinédzser ezt erőlteti, csak van valami a dologban.
A fiatalember egy, a „nyugati típusú szabad sajtóban” megszokott kérdéssel válaszolt. „Mit fizetsz?” Magyarázzam tovább? Ha nem lett volna más tervem a pénzemmel, akkor kiderülhetett volna az is, hogy az ukrán ifjúság engem kíván az ország vezetőjének.
Kárpátaljai barátaimat megnyugtatnám, nincsenek ilyen terveim. Ők laknak ott, ők döntsenek.
Mint mi is. Ám felettünk mások akarnak uralkodni. Ami ma történik Magyarországon, ez a Soros-terv végrehajtása. Lehet, hogy banálisan hangzik, de attól még igaz. Nem akarom reklámozni közelmúltban megjelent könyvemet, de abba azért gondoljanak bele elolvasása nélkül is: ugyanez az undorító recept zajlott le egy sor országban.Az újdonság most az, hogy ezt az Európai Unióban csinálják. Eddig az oroszokat provokálták, holott mindez most Szíriával kapcsolatban sem a világbéke nagy találmánya. Ma saját „szövetségi rendszerükben” garázdálkodnak.Soros már átlép minden határt. Vagy ő, vagy akiket ez az ember képvisel. Marketing szempontból édesmindegy.Néztem ezeket a fiúkat és lányokat, akik kimentek tegnap a Kossuth térre. Akik beszéltek, őket csak pillanatokig. Minek? Ismerem Soros receptjét, láttam a már említett Kijevben üvöltöző „jaj, de ukrán szőke” Timosenkót, aztán mégiscsak a megfelelő oligarcháé lett a hatalom.
Nagyon szeretném azt hinni, hogy ez az egész nem azért van, mert már manipulálják egy készülő generáció agyát. Talán ez csak egy hülyeség, valami olyasmi, amit én nem értek.
Azonban ezzel az egésszel törődni kell. Nem visszaütni, semmi ilyesmi, ennyi nincs ebben. Ez csak egy pillanatnyi Soros-beruházás. Volt, lesz, ennél okosabbak vagyunk.
De azt nem szabad hagynunk, hogy nálunk is Ukrajnát játsszanak!
