Pesti Srácok

Ki doppingol?

Ki doppingol?

Dopping vádjával akarják kizárni a labdarúgó világbajnokságról a házigazda oroszokat, mert a csapat játékosai sokat futnak. A történet háttere nyilvánvalóan politikai, Vlagyimir Putyin lassan a „demokratikus világ” minden problémájáért felelős, „ha van rajta sapka, ha nincs”. Doppingot azonban talán máshol kellene keresgélni.

A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökségben (WADA) a brit Daily Mail szerint gyanút keltett, hogy az orosz futballisták miért futnak többet, mint a többiek. És tényleg sokat mentek egy hazai világbajnokságon, több tízezer hazai néző előtt. Ritka rossz szokás ez egy sportban.Mindegy, gyanakvásra ad okot, ki kell zárni az oroszokat! Aztán legfeljebb kiderül, hogy ártatlanok, mint számos korábbi olimpiai atléta esetében? De az meg már kit érdekel?!Reális ez a vád?
PestiSracok facebook image

Egy poén szerint négy orosz teljesítménynövelő létezik. A fekete kenyér, a jóféle szalonna és a hazafiság. Ez csak három volt eddig, gyanítom, a negyediket kitalálják.

Ezek közül azonban - tartok tőle - egy sem alkalmas arra, hogy attól valaki hirtelen remek cseleket csináljon, pontosan passzoljon. Ja, és az említett WADA listán sem szerepelnek ezek a „hozzávalók”.

Ráadásul az oroszok veszíteni is képesek – ott az Uruguay elleni meccs. Nyilván ezt is csak azért tették, hogy megzavarjanak pár „szakértőt”.

Azonban most már tényleg hagyjuk az oroszokat! Engem sokkal inkább az érdekel, hogy ilyesmiket az utóbbi időben miért csak velük szemben dobnak fel?Amerikai úszók? Emberek olyan képességekkel, amik a mesékben vannak csak? Velük miért nem szórakoznak? Vagy Bibliájuk az éppen tiltott szerek listája? Amire szépen rá lehet húzni, hogy „ja, pont ez nem szerepel rajta”? Úgy nem kell semmi „gonoszat” használni, hiszen majd időben átállnak egy másik tablettára?

Dél-Korea tegnap kettő-nullára legyőzte a világbajnok Németországot. Nem kissé meglepő. De előfordul, ilyen a sport. Azonban ebben az esetben semmilyen csalás nem merül fel? Egyébként szerintem sem volt. Csak a „kákán is csomót keresünk” elv alapján nem döbbentett volna meg, ha felveti valaki.

Az egyik csapat hajtott, a másiknak meg semmi sem sikerült. Van ez így. Azonban ma a liberális nyugati sajtó erről fog cikkezni? Doppingmintát követelnek? Fogadjunk?

Oroszországot, vagy bármely más államot lehet szeretni és utálni. Azonban a sportot hagyjuk már ki ebből! fotó: facebook.com
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.