Etetnének kézből cápát?
Magával rántott a vízbe egy "civlizált" nyugati turistát egy cápa, amelyet a kezéből akart etetni egy jachtról. A hölgy megúszta, ez egy kedves tengeri ragadozó volt, a hajó kísérői meg gyorsak. De azért ha legközelebb valaki a Lajtán túli oktatási rendszer, vagy az életforma nagyságát akarja méltatni – az menjen vissza a cápával beszélgetni.
Nem merném magam hasonlítani korosztályom legnagyobbjaihoz, de azt generációm zömével együtt elég gyorsan felfogtam: van, ami nem játék. Volt ugyan egy barátom, aki egy garázsban töltésen hagyott Skoda-akkumulátoron próbálta ki, milyen, ha fázisokkal szórakozik. Komoly baja nem esett, de a hazai oktatási rendszer minden törekvése ellenére sem lett belőle atomfizikus.
Na, még ennek az ismerősömnek sem jutott volna eszébe, hogy egy cápát kézből etessen. Mint ahogy csekély logikát látott volna abban is, hogy egy oroszlán ketrecébe benyúljon.
Nem szeretném ezt a történetet a végletekig karikírozni. A 34 éves Melissa Brunning és a jachtot követő négy homokszínű dajkacápa kapcsolata optimálisan rendeződött.
Azonban az már nem humor, hogy a világ egy része kezd elmenni abba az irányba, hogy kizárólag debil fogyasztókat neveljenek, akiket irányít pár elit egyetemen végzett kiváltságos. Az említett intézményekben való jelenlétre alapvetően nem a tehetség, hanem a kapcsolat, a származás, a pénz jogosít csak fel.Nekem ez nem tűnik egy túl szórakoztató életformának. Már, amennyiben az emberek többségére gondolunk.
Az oktatásnak tudásról, értékekről, és nem alkalmazkodási formákról, kretén tesztek kitöltéséről kellene szólnia.Avagy próbálják megmagyarázni az említett négy cápának, hogy milyen jó lett a tesztjük eredménye egykor - de elnézést, nem szerepelt benne a tengeri ragadozó kifejezés.
Meg fogják érteni. Jó móka lesz.Fotó: smv.org
