Az Európai Tanács 2009-es kutatása szerint – amely leginkább mérvadó és alapul vett a gyermekvédelmi szakmában – Európában minden ötödik gyermek válik valamilyen szexuális visszaélés áldozatává. A szakemberek szerint a látencia óriási, 100 esetből talán 10 ha kiderül és ezek tizedéből lesz büntetőeljárás. Vajon hány gyermekek sérelmére elkövetett ilyen bűncselekményre derült fény az elmúlt 5 évben, és végül hány ügy állt meg a bíróság előtt? Hány pedofil bűnözőt sikerült legalább időszakosan kivonni a forgalomból? És miért csak ennyit? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Megkerestük az Országos Rendőr-főkapitányságot, a Legfőbb Ügyészséget és az Országos Bírói Hivatalt, az elmúlt 5 év adatait kértük ki, majd azokat összesítettük és hasonlítottuk össze. A gyermekvédelmi szakmai szempontok, ismeretek összegzésében pedig dr. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyermekvédelmi szakjogász vezetője volt a segítségünkre.
A PestiSrácok.hu a nyáron kezdett tényfeltáró sorozatot a hazai pedofil hálózatról (ITT és ITT). Az elmúlt hetekben begyűjtöttük és elemeztük a hazai igazságszolgáltatási rendszer adatait. Volt egy viszonyító számunk: az 1025. Pontosan ennyi aktív tagja volt 2017-ben az Édenkert néven darkweben futó magyar pedofil hálózatnak, 98 százalékban magyar tagokkal. Ez azt jelenti, hogy legkevesebb ennyi pedofil futkosott szabadlábon három évvel ezelőtt az országban, és itt olyan emberről beszélünk, akik már túljutottak a kezdeti szégyenérzeten és színre léptek, egy közösség tagjaként keresték a valós szexuális élmények lehetőségét. Jelentős számban voltak olyanok is, akik már valós kapcsolatokról, megtörtént aktusokról számoltak be gyermekekkel és tanították, képezték a kevésbé tapasztaltakat, hogy ők is eredményesebbek legyenek a “hódításban”. Arra voltunk kíváncsiak, vajon hány gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményre derült fény az elmúlt 5 évben és végül hány ügy állt meg a bíróság előtt, hány pedofil bűnözőt sikerült legalább időszakosan kivonni a forgalomból. A döbbenetes erejű számadatok mögött az okokat is kerestük, hogy választ kapjunk a legfontosabb kérdésekre: Miért? És mit tehetnénk? Miért nem működik megfelelően a rendszer, ha a szándék megvan az ilyen bűncselekmények visszaszorítására és a legszigorúbb szankciókra?
Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a kormányzati szándék, a gyermekek védelme a szexuális ragadozókkal szemben a kiszabott büntetési tételekben, és a ma még drasztikus statisztikai adatokban is megmutatkozzon. Megkerestük az Országos Rendőr-főkapitányságot, a Legfőbb Ügyészséget és az Országos Bírói Hivatalt. Arra kértük őket, hogy összesítsék nekünk az elmúlt öt év eljárásait: hány fiatalkorú, illetve gyermek áldozatról van tudomása a hatóságoknak az elmúlt 5 évben, hány büntetőeljárás indult és milyen ítéletek születtek. (A kapott eredmények összevetését nehezíti, hogy más-más szempontok szerint készültek az összesítések, ráadásul az elmúlt 5 évben a jogszabályok is módosultak, volt időszak, amikor a gyermekpornográf felvételekkel való visszaéléseknél ahány rendbeli bűncselekménnyel gyanúsítottak, vádoltak valakit, tehát ahány képpel visszaélt, annyi esetszámot jegyeztek fel. A 2017-es évben éppen ezért az ilyen bűncselekmények száma kiugróan magas, miközben az elkövetői szám alacsonyabb.)
A Büntető Törvénykönyv több évi börtönnel rendeli bünteti a szexuális ragadozó szörnyetegeket
Az esetek konkrét ismerete nélkül, csak a számok összehasonlítása nem egy meghatározó, tudományos összegzés, de azt jól mutatja, hogy a rendszer nem túl hatékony. Ha a szexuális bűncselekményeket elszenvedett gyermekek számát és az ilyen bűncselekmények miatt letöltendő börtönbüntetésre ítéltek számát vetjük össze, a különbség óriási. Persze nagyon komoly probléma az ilyen ügyekben a bizonyíthatóság és tudnunk kell, hogy sok minden nem a hatóságok szándékain, hanem a lehetőségein múlik inkább.
A sértetteknek több mint a fele 13 év alatti, azaz gyermekkorú a statisztika szerint. Ha fellapozzuk a Büntető törvénykönyvet, azt látjuk, hogy minden egyes gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmény nagyon is szigorú szankcionálására megvan a lehetőség, adott a törvény. Mégis körülbelül harmadannyi elkövetőt ítélnek letöltendő börtönre a bíróságok, mint ahány valószínűsíthető elszenvedője van szörnyű tetteiknek. A kapott adatok azt mutatják, hogy sok esetben azért zárulnak le eredmény nélkül az eljárások, mert vagy ismeretlen marad az elkövető személye, vagy megállapítják, hogy más az elkövető, mint akit vádoltak, de több tíz esetben évente az elkövető maga is fiatalkorú, vagy nem beszámítható, tehát nem büntethető. Hogy a jelenlegi joggyakorlatnak mennyire van visszatartó ereje? A számok azt mutatják, hogy semennyire. 2016 és 2017 volt az a két év, amikor valamelyest visszaesett az ismertté vált esetek és sértettek száma. 2018-ban viszont rekordszámú gyermek lett abúzus áldozata, és az idén, ha az első féléves adatokból indulunk ki, még ez a rekord is megdőlhet.
A legtöbb esetben a szexuális bántalmazó a gyermek saját környezetéből kerül ki – Fotó: Piaxabay
Erőszaktevő 15 évet, pedofil, gyermekpornográf képnézegető 8 évet is kaphatna
A hatályos BTK hét különböző szexuális bűncselekményt nevez meg gyermekek sérelmére: szexuális erőszak, szexuális kényszerítés, szexuális visszaélés, kerítés, gyermekprostitúció és annak elősegítése, gyermekpornográfia (ide tartoznak a gyermekpornográf fotókkal, videókkal való visszaélések is).
A szexuális erőszakot 2-15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a törvény, minősítéstől függően. Ha például a cselekmény sértettje 12 éven aluli, vagy ha az erőszakot valaki a nevelésére bízott gyermeken követi el, az simán lehet 15 éves büntetési tétel. A szexuális kényszerítés, amikor valaki egy gyermeket szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére bír 1-5 évig terjedő, ha valaki a nevelésére bízott gyermek sérelmére követi el 2-8 évig terjedő szabadságvesztés, ha pedig a bűncselekmény sértettje 14 éven aluli azért 5-10 évig terjedő börtönbüntetés jár a Btk. szerint. A szexuális visszaélés, amely nem feltétlenül aktus, lehet bármilyen szexuális cselekmény, 3 évig terjedő szabadságvesztés alapesetben, ha valaki ezt vele függőségben lévő gyermeken, tehát saját gyermekén vagy rá bízott gyermek sérelmére követi el, 2-8 évig terjedő szabadságvetéssel büntetendő. A gyermekprostitúció kihasználása 3 évig terjedő, a kerítés haszonszerzés céljából 2-8 évig terjedő, minősített esetben akár 10 évig terjedő szabadságvesztés is büntethető lehet a hatályos jogszabályok szerint. Külön kategória, de nagyon is súlyos bűncselekmény, és több évi börtönbüntetéssel rendeli büntetni a Büntető törvénykönyv a gyermekpornográfiát is. Aki csak megszerzi és tárolja az ilyen jellegű felvételeket még akkor is 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, ha élőben soha nem is találkozott a felvételeken szereplő gyermekkel. Aki ilyen felvételeket készít vagy terjeszt, még alapesetben is kaphat 5 évet, és innen indulnak csak a minősítések. Egy nagy nyilvánosság előtt való megosztásért, amilyenek a pedofil fórumok, már 8 év járna. Ha valaki a nevelésére bízott gyermekéről készít ilyen felvételeket és azokkal él vissza, szintén erre számíthat.
Íme a rendőrségi eljárások száma gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményekben 2015 és 2020 között:
Ehhez képest, mint már utaltunk rá, a ténylegesen hazai bíróságokon kiszabott büntetési tételek messze vannak ettől. A számok azt mutatják, hogy ahol megszületik az elmarasztaló ítélet, ott az esetek nagy számában marad a felfüggesztett börtönbüntetés. Holott ha visszaemlékszünk az Édenkert nevű pedofil fórumban olvasottakra, tudhatjuk, hogy az abúzusok túlnyomó többségében fennállhat a minősített eset, ugyanis saját családjukon belüli, főként saját gyermeken követik el a szörnytetteket.
És akkor íme a számok: évi 500-600 abúzust elszenvedő gyermek
Csak néhány számot mutatunk be és hasonlítunk össze külön, aztán egy általunk készített táblázatban mutatjuk meg, mi a helyzet:
2015-ben 631 18 éven aluli sértettről derült ki, hogy abúzus áldozatává vált, válhatott (ez nem bizonyosság csak megalapozott gyanú). Ennyi sértettje volt a megindított büntetőeljárásoknak. Közülük 198 volt gyermek, azaz 13 év alatti. 403 vádlottat állítottak összesen bíróság elé, közülük 87 főt ítéltek letöltendő börtönre. Gyermekpornográfia miatt 240 vádlott állt bíróság elé, 10-nek kellett börtönbe vonulnia. 2016-ban 583 gyermek vált szexuális bűnözők áldozatává. Közülük 228 volt 13 alatti. 470 embert állítottak bíróság elé, 146-an kerültek börtönbe. 220 főt vádoltak meg gyermekpornográfiához kapcsolódó bűncselekményekkel, 27-et ítéltek letöltendő börtönre. 2017-ben 530 az áldozatok száma, ebből 227 a gyermek korú. 455-en álltak bíróság elé tettükért, börtönbe már csak 159-nek kellett vonulnia. Gyermekpornográfiával 111 főt vádoltak meg, 17-et ítéltek végrehajtandó börtönbüntetésre. 2018 kiugró év volt minden tekintetben. Az ismertté vált áldozatok száma, akik ügyében eljárás indult, az elmúlt 5 évben a legmagasabb 677. Ebből 228 a gyermekkorú. 408 vádlott állt bíróság elé és 189 főt ítéltek letöltendő szabadságvesztésre. Gyermekpornográfiával 117 főt állítottak bíróság elé. 23-at ítéltek letöltendő börtönbüntetésre. 2019-ből elég hiányosak az adatok, mivel van, ami még a hatóságoknál is feldolgozás alatt áll. Ami ismert, hogy 630 fiatalkorú és gyermek válhatott áldozattá. 193 főt ítéltek szabadságvesztésre. 2020 sem hozott kevésbé drasztikus számokat eddig, sőt. Az első félévben már 375 áldozatot tartottak számon a hatóságok. 171 sértett esetében javasolt vádemelést a rendőrség.
(Az OBH az általa összesített adatok kapcsán megjegyezte, hogy a számok nem feltétlenül a terheltek számát mutatja, egy terhelt vonatkozásában a bíróság büntetőjogi felelősség megállapítása esetén több büntetést és intézkedést is kiszabhatott ítéletében, így a szankciók száma meghaladhatja az elítéltek számát. Hasonló számszaki eltérésre adhat okot a halmazati büntetés kiszabása is, mivel ebben az esetben több bűncselekmény elkövetése miatt egy büntetést kell kiszabni.) – kvázi az elítélt személyek száma a táblázatban szereplőknél csak kevesebb lehet – szerk.
PS összesítő táblázat
Még ha a számtalan befolyásoló tényező, mint törvényváltozás, nem egységes összesítés okán a fenti táblázat nem is egyértelműen reprezentatív, arra tökéletesen alkalmas, hogy megmutassa, valami nem jól működik a rendszerben. A probléma elemzésében Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetője, gyermekjogász volt a segítségünkre.
A magyar társadalom tabutémaként kezeli a pedofíliát
Amikor korábbi, a pedofíliával foglalkozó tényfeltáró riportjainkban leírtuk, hogy bizony a gyermekek akár 20 százaléka is elszenvedője lehet szexuális bűncselekményeknek, olvasóink hitetlenkedtek. A számadat valóban sokkoló. Azt jelenti, hogy minden ötödik gyermeket molesztálnak, abúzálnak. A látencia óriási, a legtöbb eset ki sem derül, több szakmai kutatás ugyanis erre az eredményre jutott. Európában a legpesszimistább becslések szerint a gyermekek 16-20 százaléka lehet érintett. Magyarországon a gyermekvédelemmel foglalkozó szervezetek tanulmányaikban ugyanilyen arányokat említenek.
Az Országos Rendőr-főkapitányságtól kapott adatok alapján az elmúlt 5 évben 530 és 677 között volt az áldozatok száma. Az idei év egyelőre tragikus rekord felé mutat. Az Országos Bírói Hivataltól is kaptunk adatokat. Az elmúlt 5 évben gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények miatt átlagosan 350 körüli vádlottat állítottak bíróság elé évente. A kiszabott letöltendő börtönbüntetések száma a 250-et sem érte el. Az ilyen jellegű bűncselekmények száma nem csökken, tehát visszatartó ereje nem igazán van a jelenlegi joggyakorlatnak. És akkor még csak az ismertté vált eseteket vettük górcső alá, amikor a gyermekek beszéltek. De mi van, amikor nem? Mert ők vannak többen. Sokkal többen. Miért csak az ilyen bűncselekmények 10 százaléka derül ki, miért hallgatnak a gyermekek és egyáltalán miért kezeli tabutémaként a társadalom a pedofíliát?
És íme a vádemelések és bírósági ítéletek összegzése gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményekben 2015 és 2020 között:
Egy dolgot nagyon fontos leszögezni: bár jelen riportunk a hatóságok előtt ismertté vált esetek utóéletét mutatja az igazságszolgáltatás rendszerében, ne feledkezzünk meg róla, hogy az a bizonyos 10 százalék, ami a hatóságok tudomására jutott. Ezeket az ügyeket a rendőrség kinyomozta, végigvitte, a vélt, gyanú szerinti elkövetőket az esetek nagy részében bíróság elé is állították. De ott a maradék 90 százalék, amely esetek rejtve maradásáért a gyermekvédelmi rendszer, pláne az igazságszolgáltatás rendszere nem okolható. Ahogy az a továbbiakból világosan kiderül, az első számú felelős a környezet, a család, amely vagy észre sem veszi, vagy nem hisz a gyermeknek, még rosszabb esetben észreveszi, tudomása van az abúzusról, de a szégyentől, család szétesésétől tartva titokban tartja. Több ezer olyan gyermek lehet évente Magyarországon, aki szexuális abúzus áldozata, és akit senki sem véd meg és akiknek senki sem segít a traumák feldolgozásában.
Emlékeznek még Buskó Tamásra? A Burratino alapítványi iskola testnevelő tanára 9 éven át fajtalankodott a rá bízott tanulókkal, az azóta megszületett ítélet szerint 32 gyermekkel, 8 és 14 év közötti fiúkkal. Csaknem egy évtizeden át történhettek meg a felfoghatatlan borzalmak, többek közt egy iskola falain belül, úgy, hogy a tantestület többi tagja semmit sem vett észre. Vajon tényleg nem volt gyanús semmi, vagy inkább csak mindenki elfordította a fejét, hogy ne kelljen foglalkozni a kényes ügyekkel? Mekkora a felelőssége ilyen esetekben magának az adott közösségnek, vagy családnak, tehetnének-e valamit a “tanúk” és miért nem teszik? Egyáltalán hogy telhetnek el úgy hosszú évek, hogy senki sem emeli fel a szavát és kel a gyermekek védelmére?
Talán mindannyiunkban ezerszer több a kérdés, mint amennyi válasz lehetséges.
Óriási látencia: 100 esetből 10 derül ki
Dr. Gyurkó Szilvia, akit a napokban a Glamour az év hősnőjének választott, 15 éve dolgozik a gyermekvédelemben. Szervezetét, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt a hazai hatóságok a leghitelesebbként tartják számon, hiszen Szilviáék kizárólag hiteles, hivatalos adatokból dolgoznak.
dr. Gyurkó Szilviát a Glamur idén az év hősnőjének választotta – Fotó: Origo.hu/Polyák Attila
Ami az általánosan elfogadott adatokat illeti, az Európa Tanács 2009-es kutatása, ami szerint minden 5. gyerek érintett Európában, egy széles körben elfogadott viszonyítási alap. Az FRA-nak volt még olyan kutatása, ami kifejezetten szexuális erőszakot nézett, és gyerek áldozatokat. A 16-20 százalék körüli érintettségi adatot ez a kutatás is megerősítette. Az az adat, amit mi használunk, ennél is radikálisabb. A látenciabecsléseink azt mutatják, hogy a gyermekkorban történt szexuális visszaéléseknél 100 megtörtént esetből 10 derül ki, és 1-ben indul olyan büntetőeljárás, ami eléri a bírói szakot. Sok ügy megreked a gyermekvédelem, vagy a szülői tudomásszerzés szintjén, ill. sok esetben a nyomozati szakon nem jut túl az ügy, bizonyítékok hiányában, vagy mert a hatóság azt állapítja meg, hogy nem bűncselekmény – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gyurkó Szilvia.
A szakember azt is hozzátette, nagyon nehéz dolgunk van, amikor valóban hiteles statisztikai adatokat keresünk. Ez a terület jelenidőben ugyanis nagyon nehezen kutatható. Általában és jellemzően retrospektív kutatások vannak, amelyek már felnőtt embereket kérdeznek a gyermekkori tapasztaltaikról. Gyurkó Szilvia szerint a kriminálstatisztika elemzése és bemutatása nagyon fontos, azaz fontos lenne, de általában nincs adat azokról az eljárásokról, amelyek nem jutnak el a vádemelésig – holott ebből kapnák visszajelzést többek közt a rendszer működéséről is.
Sok gyermek azt hiszi, ez az “ára” a figyelemnek, gondoskodásnak
A rejtve maradás egy következmény, ez ellen direktben dolgozni nagyon nehéz, a háttérben álló okokon viszont lehet segíteni. Az okok egyike, hogy a gyermek nem is érti, mi történik vele, nincsenek rá szavai. Szintén gyakori ok, hogy olyan követi el a visszaélést, aki bizalmi viszonyban van a gyerekkel, így nagyon sokáig a gyermek nem úgy éli meg, ami történik, mint abúzus, vagy azt gondolja, hogy ez az “ára” a figyelemnek, gondoskodásnak, vagy azt gondolja, hogy ez “így természetes” – sorolta Gyurkó Szilvia.
Megjegyezte, a szexuális bántalmazást, visszaélést elszenvedő gyermek sok esetben, főleg, ha hozzá közelálló személy az elkövető, csak azt szeretné, hogy a bántalmazás szűnjön meg. Azt nem akarja, hogy az elkövetőt börtönbe zárják, vagy más következmény legyen, mert attól tart, hogy azzal fájdalmat okozna annak, akit szeret. Ezt a kiskaput a pedofilok ki is használják. Klasszikus eset, amikor a nevelőapa a bántalmazó, és a gyerek az anyját félti, ezért nem beszél és fojtja el magában az elszenvedett bántalmazásokat.
Persze, vannak azok az ügyek is, ahol az abúzer nettó erőszakot, fenyegetést, kényszerítést, manipulációt használ. Hosszasan lehetne még erről beszélni. Azt szeretném érzékeltetni, a tény, hogy a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak több mint 90%-át olyan ember követi el, akit a gyerek ismer, és akivel bizalmi kapcsolatban van. És az önmagában megnehezíti, hogy ezekről az ügyekről beszélni tudjanak. A legfájdalmasabb persze az, amikor az derül ki egy ügyben, hogy valójában a gyerek próbált jelezni, szeretett volna segítséget kérni, csak senki nem hitt neki, vagy az volt a család számára a “kényelmesebb”, ha nem történik semmi, és megy tovább a bántalmazás – fogalmazott a gyermekjogász.
Fotó: Pixabay
Rendszerabúzus, traumatizáló eljárások, kevés jó szakértő következménye: a gyermek tovább sérül
Egyfelől tehát a bántalmazott gyermek is elfojt, vagy valamiért nem tudja, vagy nem akarja elmondani a vele történteket. Az abúzusoknak tanúja nagyon ritkán van, így ha a bántalmazott gyermek bezár, már önmagában nagy az esély arra, hogy ne derüljön ki a visszaélés. És ha ez nem lenne elég, az eljárások sem könnyítik meg a gyermekek helyzetét, sőt. Abszolút van egy bántalmazó “rendszerabúzus” jellege az eljárásoknak is Magyarországon, azok gyakran traumatizálóak, a kihallgatási technikák sok tekintetben elavultak, a bizonyítási módszertan korlátozott, nagyon kevés a valóban felkészült és hozzáértő szakértő, az eljárások elhúzódóak és a gyerekek másodlagos viktimizációja (amikor maga az eljárás is további sérüléseket okoz) tényszerűen jelen van – véli a Hintalovon Alapívány vezetője.
Mint mondta, az új Büntetőeljárási Törvényben azért történtek pozitív változások és próbáltak a rendszeren javítani, de még mindig lenne teendő, és nem biztos, hogy a szigorítás a jó megoldás:
Most már többször tapasztalunk érzékenyebb bírói attitűdöt és gyermekközpontúbb eljárást, de azért ez még mindig a kisebbség sajnos. Tehát a büntetési tétel az már csak egy következmény, egy sokadig elem abban a folyamatban, ami ott kezdődik, hogyan veszik fel a feljelentést. Az önmagában kérdés, hogy a szigorításnak lenne-e visszatartó ereje. Vannak ügyek, ahol lenne, de sok ügy van, ahol inkább arra lenne szükség, hogy egyedi szankciót lehessen alkalmazni. A börtön önmagában nem old meg semmit. Főleg, ha olyan elkövetőről van szó, akinél felmerül a pedofília vagy az, hogy több gyerekkel szemben, és tartósan élt vissza. Ilyen esetekben a visszaesés kockázata markánsabb. Nagyon szeretnénk, ha lenne olyan szankció a jogrendszerben, ami kifejezetten gyerekek elleni szexuális bűncselekményeik elkövetőire lenne alkalmazható – mondta a szakjogász.
Nehéz a bizonyítás: a gyermeknek szavai sincsenek arra, ami vele történt vagy történik
Gyurkó Szilvia arról is beszélt, hogy a bizonyítás önmagában nem könnyű feladat. Traumatizáló élményről beszélni mindig nehéz, sok függ attól, hogy a gyerek milyen állapotban van. Számít az is, hogy ki követte el a cselekményt, hogyan, mennyi ideig tartott, valójában mi történt, és amikor a gyerek segítséget kért, azt megkapta-e azonnal. Sok esetben a bántalmazás elhúzódó, az is lehet, hogy évekkel később beszél csak róla a gyerek. Ilyenkor a bizonyítás szintén nehezebb. Magának a szexabúzusnak a sajátossága, hogy általában nincsenek tanúk, nincs tárgyi bizonyíték (vagy nehezen fellelhető), így a bizonyítékok királynője a tanúvallomás. Itt jön be a képbe a szakértők felelőssége. Gyurkó Szilvia szerint e téren nem állunk túl jól:
Kevés a jól képzett szakember ezen a területen, a szakértői vizsgálatok minősége nagyon változó, ráadásul ez nem egy egzakt tudomány, nem a 2×2 józansága jön át a vizsgálatokból, hanem “valószínűség”, és “élményszerűség”, meg a tünetek beazonosítása, amelyek szexabúzusra utalhatnak. Nagyon kevés a speciálisan szexabúzusra jellemző tünet, a többség átfedésben van az egyéb bántalmazási formákkal. Tehát az esetek jó részében a szakértő lamentál, azt látja, hogy a gyerek nincs jól, és keresi, hogy ez mivel van összefüggésben.
“Az ilyen szülői befolyásolás a legbrutálisabb gyermekbántalmazás”
Vannak olyan ügyek is, amikor az eljárás során kiderül, hogy valójában nem történt meg a szexuális bántalmazás és a gyermek traumatizált állapotának oka a szülői befolyásolás. A szakember szerint az ilyen befolyásolás az egyik legbrutálisabb gyermekbántalmazás.
Nem kérdés, hogy az egyik legbrutálisabb gyerekbántalmazás, ha valaki kitalál egy ilyet, és a gyereket keresztültolja egy eljáráson. Élethosszig tartó sérülést okoz vele, és simán padlóra küldi a gyereket. Nagyon fontos lenne, hogy ezt mindenki megértse. Azok az ügyvédek is, akik házassági bontóperekben, meg kapcsolattartási ügyekben a gyermeket akarják eszközül használni. Ilyet soha, de soha nem szabadna tenni – vélekedett a Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány vezetője.
A gyermekvédelmi rendszer önbizalomhiányban szenved
Hozzátette, hogy szerencsére egy megfelelően képzett szakembert azért nehéz átverni. A gond az, hogy a rendszerben nagyon kevés az ilyen. Ennek viszont a következménye az, hogy az alaptalan ügyek is sokáig el tudnak jutni. Azért nem ez a tipikus. Sokkal inkább az a jellemző a rendszerre, hogy a megtörtént bántalmazást nem veszik komolyan, és nem az, hogy egy meg nem történt eset miatt elítéljenek valakit.
A rendszer “önbizalom-hiányát” mutatja, hogy félnek ezektől az ügyektől. Az eljáró hatóság nem biztos abban, hogy meg tudja állapítani, megtörtént-e az abúzus, és egyébként ebben igazuk is van. Sokkal több képzésre, szakmai anyagra, felkészítésre lenne szükségük ahhoz, hogy ebben magabiztosabbak legyenek – jegyezte meg Gyurkó Szilvia.
Vezető kép: Pixabay
Facebook
Twitter
YouTube
RSS