Megértettem az ellenzék álláspontját!
Persze ez erős túlzás, talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy végre felfogtam, mit nem értenek ők. De tulajdonképpen ez is nagyképűség. Egy értelmetlen, tehát érthetetlen álláspont nem érthető meg. A józan értelem csak annyit tehet, hogy igyekszik felderíteni azt a pszichológiai közeget, ahol a téveszme keletkezik.
Tehát, az ellenzék szerint az EU-ban csak úgy lehet benne lenni, ha mindig vita nélkül elfogadjuk azt, amit a többiek akarnak, mert a klub szabályait ugyebár a felsőbbrendű többiek írják, mi abba nem szólhatunk bele. Tehát az nem lehetséges, hogy megszavazunk olyan, enyhén a javunkra módosított javaslatokat a hőn áhított Európai Egység érdekében, de például továbbra is napirenden tartjuk a tiltakozásunkat. Például azért protestálunk továbbra is, mert szerintünk az elfogadott javaslat rossz hatással van Magyarországra és úgy általában egész Európára.
Az ellenzék szerint, ha megszavaztunk (erős többségi nyomásra) valamit, akkor az automatikusan jó javaslattá válik és tovább nem ellenkezhetünk ellene, akkor sem, amikor újratárgyalják meghosszabbítás céljából például az általunk rossznak tartott szankciós javaslatokat. Persze az ellenzék már azt az álláspontot képviseli valójában, hogy a szankciók kifejezetten jók Európának, tehát az infláció, a gazdasági visszaesés, a stratégiai nyersanyagok hiánya nem a szankciók következménye, hanem az orosz–ukrán háborúé. Ez persze annyiban kétségtelenül igaz, hogy a szankciók a háború miatt születtek, de az amerikai nyomást leszámítva állítólag az EU szabad akaratából döntött mellettük. Mindenki más fegyvert is a szabad akaratából szállít az ukránoknak.
Vegyük például azt a lehetőséget, hogy a magyar kormány megszavazza az összes szankciós csomagot változatlan formájában, rögtön akkor, amikor az a brüsszeli okosok kobakjában megfogant. Mennyi olajunk és gázunk lenne most, és azt mennyiért szereztük volna be, és persze kitől? Nem mellesleg azt is érdemes lenne megkérdezni, hogy végül is mennyi orosz eredetű gáz van most az európai tárolókban? A valóság az ellenzékiek faék egyszerűségű álláspontjától eltérően feltűnően erősen komplikált. Az nem is képezheti beszélgetés tárgyát, hogy egyébként a nagyszájú szankciópártiak mennyit kereskednek az oroszokkal. Ahogy a magyar érdekek kifejezése is vérlázító pofátlanságnak és mucsai (vidéki) prosztóságnak minősül brüsszeli körökben, és persze az ellenzék is pont így gondolja.
Persze ha a szankcióknak nincs negatív hatása Európára, sőt, kifejezetten pozitív van – hiszen végleg megszabadulunk a véres orosz nyersanyagoktól, energiahordozóktól és termékektől –, akkor a szankciókat tulajdonképpen felesleges is újratárgyalni, álljunk át teljesen egy Oroszország nélküli gazdasági létre. A magyar ellenzék szerint a magyarországi inflációt és gázárakat csak is a kormány helytelen politikája okozza, a szankcióknak ahhoz semmi köze sincs. Az inflációt mindenütt az egész világon az Orbán okozza, ugye nem is kell magyaráznom. Az ellenzék álláspontja nem mellesleg azt az érdekes állítást is tartalmazza, hogy ugyan Orbán Putyin utolsó szövetségese (csatlósa!), de mi az oroszoktól mégis drágábban kapjuk a gázt, mint bárki más. Vagy ha tényleg olcsóbban kapjuk, akkor csak azért, hogy Orbán direkt drágábban adhassa a magyaroknak.
Az egyik DK-s csóka teljes komolyan azt találta mondani, hogy Európa tele van olcsó gázzal, csak mi veszünk direkt drága orosz gázt. Némelyek még azt a rendkívül érdekes felvetést is megengedték maguknak, hogy ha nem értünk egyet a szankciókkal, akkor lépjünk ki az EU-ból. A szankciók az Európai Egység érdekében (a ránk vonatkozó kivételekkel) történő megszavazása nem bizonyítja a magyar kormánypártok Európa iránti elkötelezettségét, mert Orbán csak a pénz miatt marad az EU-ban. A pénzt ugyan nem kapja meg Magyarország, de az kit érdekel? Azt a korábban már ellentételezett pénzt, ami szerződés szerint jár, és annak a hitelnek a ránk eső részét sem, amelyben Magyarország az egyik hitelfelvevő egyébként. Ezt a pénzt hívja egyébként az ellenzék a nyugatiak ajándékának. Nyilván az EU egy ajándékozási szerződés.
Az ellenzék álláspontja szerint egyébként a szankciók és Ukrajna legyőzi majd az oroszokat, ha más nem, akkor majd Tél tábornok áll át ukrán oldalra. Az oroszok ugyan mindenre képesek, még atomháború kirobbantására is, de Ukrajna szabadsága egyébként is megér egy atomháborút, de ha mégse, az amerikai rakétavédelmi rendszerek Európa meg az Oroszország fölött akkor is lelövik az orosz rakétákat, legyünk teljesen nyugodtak, az amerikai városok és az ottani infrastruktúra nem lesz veszélyben. A magyar ellenzéknek ez pont elég, biztosak benne, hogy mi az ukránokért és az amerikaiakért készek vagyunk meghozni ezt az áldozatot.
Mindebből számukra az is egyértelműen következik, hogy nem szabad tárgyalni az oroszokkal. A tárgyalási készség a gyengeség jele és mi erősek vagyunk. Az ellenzéki elképzelések szerint az oroszokkal csak akkor szabad tárgyalni, ha azok megadják magukat. Az ellenzék szerint különben is az oroszokkal az ukránoknak kell tárgyalni, mert az EU, meg a NATO, meg az USA – vagyis akik nyomják a pénzt meg a fegyvert az ukránoknak – nem részesei a konfliktusnak. Egyébként is, az ellenzék szerint ebben az ügyben a béke követelése egyértelműen háborús uszításnak minősül. A béke maga lenne a háború, az ukrán érdekek elárulása, megadás, a nyugat magasztos etikai elveinek feladása. A nyugat magasztos etikai elvei azért magasztosak és nyugatiak, mert csak a nyugat tagadhatja meg őket.
Inkább továbbra sem értem az ellenzék álláspontját. Megfájdul tőle a fejem.
Vezető kép: Arhanhelszke, 2022. november 6. Ukrán zászló egy megrongálódott iskolaépület falánál az orosz megszállás alól felszabadított Herszon megyei Arhanhelszke településen 2022. november 6-án. Fotó: MTI/EPA/Hannibal Hanschke
