Fidel Castro, a 90 éves korábbi kubai diktátor helyi idő szerint péntek éjszaka halt meg Havannában. A halálhírét bejelentő bátyja nem mondott semmit a halál okáról. Castrót december 4-én temetik, Kubában addig kilencnapos nemzeti gyászt hirdettek, az Egyesült Államokba menekült kubaiak többsége viszont örömünnepet rendezett az utcán a halálhír hallatán. Több vezető politikus is megszólalt a nap folyamán, elmondva a politikai érdekekhez igazított véleményét.
A 47 éves uralma alatt tíz amerikai elnökkel dacoló, a kubai hírszerzés szerint több mint hatszáz gyilkossági kísérletet túlélő Castro 2008-ban adta át az ország vezetését öccsének, a most 85 éves Raúlnak. Az utóbbi években ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt. Az idén kétszer, először áprilisban, majd augusztus közepén, a kilencvenediknek tekintett születésnapja alkalmából rendezett ünnepségeken lehetett őt látni. A megítélése ma is változatos, sokan a szabadságjogokat korlátozó kommunista diktátort látják benne, mások viszont az amerikai uralom alóli felszabadítót, aki mindenki számár elérhetővé tette az egészségügyi ellátást és az oktatást.
Nem engedett az Amerika-ellenességből
Fidel Castro mindvégig kitartott Amerika-ellenessége mellett, ezért bírálta öccse lépését, hogy helyreállította a diplomáciai kapcsolatot az USA-val. Szakértők szerint ugyanakkor nagy szerepe volt a kubai-amerikai kapcsolatok rendezésében. A róla kialakított képbe aligha fért volna bele a kibékülés az USA-val, viszont a reálpolitikai helyzet ezt kívánta meg. Kubában lassan oldódik a rendszer – a politikai szabadság továbbra is korlátozott, de felívelőben van a magánszektor, lazultak az utazási korlátozások, bizonyos helyeken az internethez is hozzáférhet a lakosság.
Ramón Saúl Sánchez, a kubai menekülteket segítő Demokrácia Mozgalom amerikai emigrációban élő vezetője szomorúnak nevezte, hogy a „zsarnok Fidel Castro” halála nem hozza el a szabadságot a kubai nép számára. Úgy véli, ha Castro regnáló államfőként halt volna meg, kibontakozhatott volna Kubában szabadságot követelő forradalom, de így, hogy már Raúl Castro kormányoz, bátyja halálának nem lesz akkora hatása.
Történelmi kézfogás Raúl Castro és Barack Obama között. (fotó: babalublog.com)
Mindenki a saját politikáját mutatta be megemlékezésként
Fidel Castro halála erős érzelmeket vált ki a kubaiakból, Castro emberek, családok és népe sorsát változtatta meg, óriási hatását pedig a történelem fogja feljegyezni és megítélni – tudatta szombaton közleményben Barack Obama amerikai elnök, kiemelve, hogy az Egyesült Államok baráti kezet nyújt a kubai nép felé.
Obama utóda, Donald Trump megválasztott elnök szerint viszont Fidel Castro brutális diktátor volt, aki csaknem hatvan éven át elnyomta a saját népét. Trump, akit többségében támogattak az amerikai kubaiak, Castro örökségének a halálbrigádokat, a tolvajlást, az elképzelhetetlen szenvedést, a szegénységet és az emberi jogok totális tagadását nevezte. Kubát továbbra is „totalitárius szigetnek” tartja, ám bízik abban, hogy Castro halálával az ország eltávolodik „a túl sokáig tartó rémségtől, és közelebb kerül ahhoz a jövőhöz, melyben a csodálatos kubai nép végre az oly’ nagyon megérdemelt szabadságban élhet”. Ehhez elmondása szerint kormánya is mindent meg fog tenni.
Vlagyimir Putyin államfő részvétét fejezte ki a kubai népnek, méltatta a volt kubai államfő politikusi, polgári és hazafias eszményeit, s hangsúlyozta, hogy Castro erős és bölcs ember volt, aki mindig magabiztosan nézett a jövőbe. „Az általa és társai által épített szabad és független Kuba a nemzetközi közösség befolyásos tagjává vált, és ösztönző példává lett számos ország és nép számára. Fidel Castro Oroszország őszinte és megbízható barátja volt.”
Ferenc pápa szomorú hírnek nevezte Castro halálát. Az argentin egyházfő spanyol nyelvű üzenetet küldött Raúl Castro kubai elnöknek, melyben arról ír: bánatát szeretné kifejezni Fidel Castro testvérének és utódának, és tudatta: imádkozik Fidel Castro lelkének nyugalmáért.
„Fidel Castro elvtárs örökké fog élni” – reagált az egykori kubai vezető halálhírére Hszi Csin-ping kínai elnök. A Kínai Kommunista Párt főtitkárának üzenetét az állami tévében olvasták be. Hszi úgy véli: Castróval a világ egy „jó és őszinte elvtársat veszített el”, de emlékét megőrzi a történelem.
Még öregkorában is híres volt a többórás beszédeiről. (fotó: pri.com)
Jogászdoktorból az ország katonai felszabadítója
Fidel Castro gazdag cukornád-ültetvényes törvénytelen fiaként született 1927. augusztus 13-án az Oriente tartománybeli Biranban. Születési évét később 1926-ra változtatta, hogy előbb felvegyék a gimnáziumba, és azóta hivatalosan ezt a dátumot tartják számon. Középiskoláit a jezsuitáknál végezte, majd a havannai egyetemen jogi diplomát szerzett, később elnyerte a doktori fokozatot is. Kétszer nősült, összesen öt fia és két leánya született.
Fulgencio Batista 1952. december 10-ei katonai puccsa után, amely kiszolgáltatta az országot az Egyesült Államoknak, Castro társaival az államcsínyt megbélyegző beadványt írt a legfelső bíróságnak. A rendszer megdöntésének reményével 1953. július 26-án mintegy száz társával megostromolta a Moncada-laktanyát, de a kudarc után 15 év börtönre ítélték és Pinos szigetére száműzték. Két év múlva a nemzetközi tiltakozás hatására kegyelmet kapott és Mexikóba mehetett. 1956. december 2-án a Granma nevű hajón 82 forradalmárral visszatért Kubába, de az Oriente tartományban partra szálló csapat megsemmisítő vereséget szenvedett a kormányerőktől. Castro ezután néhány társával bevette magát a Sierra Maestra hegységbe és gerillaháborúba kezdett, és a nép támogatását élvezve egyre nagyobb sikereket aratva, kétévi harc után megdöntötték Batista uralmát: a „Comandante” (parancsnok) 1959. január elsején „szakállasai” élén bevonult Havannába.
A kubai forradalmárok győzelme 1959-ben (fotó: pinterest.com)
Majdnem itt tört ki a harmadik világháború
Fidel Castro 1959-től egészen 2008-ig Kuba első emberének számított. Az országban bevezették a szocialista gazdálkodást, földosztást és szövetkezetesítést, nagyarányú államosításokat hajtottak végre. Emiatt hamar kiéleződött a viszony az Egyesült Államokkal, amely 1961 januárjában megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, április 15-én pedig bombázta a kubai fővárost. Két nap múlva a Disznó-öbölnél 1300 kubai emigráns kísérelt meg partraszállást amerikai támogatással, de a támadás három nap alatt összeomlott.
1962 februárjában Washington kereskedelmi embargót rendelt el Kuba ellen, válaszul Castro Moszkva támogatását kérte, és a szovjetek rakétákat telepítettek Kubába. A világot az atomháború szélére sodró rakétaválság 1962 őszén békésen oldódott meg. Kuba egyre jobban a Szovjetunióhoz és a kommunista ideológiához kötődött, belépett a KGST-be is, 1975-ben pedig katonailag segítette az angolai felszabadító mozgalmat, majd 1977-ben az etiópiai forradalmat. Az Egyesült Államok idővel lazított az embargón, 1978-tól lehetővé vált az emigránsok hazalátogatása, a családok egyesítése.
Nagy volt a barátság Hruscsovval. Kuba és a Szovjetunió különböző okokból voltak fontosak egymásnak. (fotó: pinterest.com)
A szocialista világrendszer 1989-es összeomlása után Kuba elszigetelődött ugyan, de a „Líder Maximo” („legfőbb vezető”) belső ellenzéke nem tudott felülkerekedni; Castro jelszava nem változott: „Szocializmus vagy halál”. A szovjet támogatás elmaradását gazdasági reformmal ellensúlyozta, amely eltűrte a magánvállalkozást, és ellenőrzött keretek közt beengedte a külföldi tőkét.
Nyugdíjba ment a diktátor
Castro kemény kézzel tartotta a hatalmat: több tízezerre teszik a megkínzott vagy kivégzett ellenzékiek és ellenállók számát, sokakat bebörtönöztek, további tízezrek lélekvesztőkön Floridába menekülve vesztették életüket. Hatalma azonban nemcsak a félelmen alapult, legendás volt meggyőző ereje, gyengéje volt viszont saját tévedhetetlenségébe vetett hite. Gyakran jelent meg a nyilvánosság előtt, és még idős korában is többórás beszédeket tartott. Castro a Guinness rekordok könyvébe is bekerült, mint az az ember, akit a leggyakrabban akartak meggyilkolni. 1959-es hatalomra jutása óta állítólag 638 gyilkossági kísérletet követtek el ellene.
2006-ban súlyos gyomorműtéten esett át, ezért „ideiglenesen” átadta tisztségeit öccsének, a nála öt évvel fiatalabb Raúlnak. Utóbbi 2008-tól lett hivatalosan az államtanács és a minisztertanács elnöke, majd a kommunista párt első titkári tisztségének átadásával, 2011-ben az egyre romló egészségi állapotú Fidel Castro teljesen kilépett a hatalomból.
forrás: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS