Meghalt Sára Sándor (videóval)
Életének nyolcvanhatodik évében, vasárnap elhunyt Sára Sándor filmrendező, operatőr, a nemzet művésze, kétszeres Kossuth- és Balázs Béla díjas, az egykori Duna Televízió első elnök-főigazgatója – közölte a család vasárnap az MTI-vel.
Sára Sándor Turán született 1933-ban. Pályáját dokumentumfilmekkel kezdte, majd a hatvanas és a hetvenes években egyéni látásmódjával hozzájárult a magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez. Leggyakrabban Kósa Ferenccel és Szabó Istvánnal dolgozott együtt. Képein az emberi arc és a magyar táj árulkodó módon vall arról, hogy mi történik az emberben és az emberrel a történelmi kataklizmák során. A Filmművészeti Főiskola évei alatt rengeteg fényképet készített az elesett, utcán tengődő emberekről. 1956-ban a főiskolán tagja lett a forradalmi bizottságnak és így a felkelés leverése után pályakezdőként azonnal a pálya szélére került, apját akkor internálták harmadszor. Amikor a hatvanas években enyhülni kezdett a belpolitikai helyzet, Huszárik Zoltánnal csatlakoztak a Balázs Béla Stúdió fiatal alkotókból verbuválódott csapatához. Operatőrként dokumentalista jellegű rövidfilmeket kezdett forgatni, majd első meghatározó rendezése is elkészült, a tizenhét perces Cigányok 1962-ben. Filmjeiben korának érzékeny pontjaival foglalkozott, például a tanyasi életről szóló Vízkereszt, majd az ingázókkal kapcsolatos Oda-vissza. A sok kényes téma miatt általában egy-két évvel később jelenthettek meg filmjei, de rövidfilmjeinek nemzetközi sikere felhívta rá a figyelmet Magyarországon is.
Legtöbbször Kósa Ferenc (Tízezer nap, Ítélet, Nincs idő, Hószakadás) és Szabó István (Apa, Tűzoltó u. 25., Budapesti mesék) mellett dolgozott, de részt vett többek között Gaál István, Huszárik Zoltán, Kardos Ferenc, Ranódy László és Rózsa János jelentősebb rendezéseiben is. Első nagyjátékfilmjét 1968-ban rendezte meg Feldobott kő címmel. A Csoóri Sándorral közösen írt – önéletrajzi motívumokban is bővelkedő – film főhőse egy fiatalember, akinek eszmélődése a magyarországi sztálinizmus legkomorabb időszakára esik. A játékfilmes bemutatkozást később olyan munkák követték, mint a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, a Vigyázók, legutóbb pedig A vád.
A rendszerváltás közeledtével visszatért a dokumentumfilmhez. A televízió megbízásából elkészítette a 2. magyar hadsereg tragédiáját felidéző huszonöt részes Krónika című dokumentumfilmet, illetve ennek moziverzióját, mely Pergőtűz néven jelent meg. A sorozatot csak a szovjet csapatok kivonulása után hagyták levetíteni. 1984–1985 között Bábolna múltjáról és jelenéről forgatott nagyívű szociográfiát, amiért a XVIII. Magyar Játékfilmszemlén elnyerte a Társadalmi zsűri fődíját. Figyelme később azokra a kollektív történelmi fájdalmakra irányul, amelyekről évtizedeken keresztül tilos volt nyilvánosan beszélni. A bukovinai székelyek közelmúltbeli hányattatásait tárta fel a Sír az út előttem című többrészes filmeposz, míg a Csonka Bereg, a Te még élsz?, a Lefegyverzett ellenséges erők és a Magyar nők a Gulágon című dokumentumfilmjei a háború következtében idegen fogságba került, elhurcolt és meggyötört emberek sorsával figyelmeztetnek múltunk keserves üzenetére. 1993 tavaszán Csoóri Sándor felkérte az akkor induló Duna Televízió vezetésére, végül Lugossy Lászlóval és Hanák Gáborral hármasban alakították meg az új intézmény szervezetét, műsorszerkezetét. Sára Sándor hét éven át volt a televízió elnöke. Filmjeit több, mint ötven országban vetítették, s számos hazai és nemzetközi fesztiválon tüntették ki díjakkal.
https://youtu.be/tLGKgVw7ihI
A videón Sára Sándor filmrendező, operatőr és Kelecsényi László filmtörténész Huszárik Zoltán klasszikusáról, a Szindbád című filmjéről beszélgettek. Sára felidézte, hogyan ismerkedtek meg gyerekként a rendezővel, hogyan kérte fel őt filmje operatőrének, illetve milyen konfliktusa volt Latinovits Zoltánnal a forgatáson.
Forrás: MTI/Wikipedia; Videó: Magyar Művészeti Akadémia; Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
