Pesti Srácok

Megint kizárnának bennünket vasárnap a boltból!

Megint kizárnának bennünket vasárnap a boltból!

Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordul több százezer ágazati munkavállaló nevében a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete. Vasárnapi boltzárat szeretnének. Kár, hogy nem akkor szerették volna, amikor volt.

A magyar rögvaló egyik fontos tulajdonsága, hogy a lakosság, a dolgozók, a nép, a nemzet, a vásárlók, a kereskedelmi dolgozók egy része, vagy a liberális újságírók (ők úgy együtt) sohasem azt szeretnék, ami van, ami lehetséges, ami elintézhető vagy ami már el van intézve, hanem garantáltan valami mást.

Néhány éve hatalmas hacacáré volt belőle, azt hiszem, az Orbán-kormány több száz bukása közül ez volt a százharminckettedik, és ezért vesztette el annyira csúnyán a választásokat is a Fidesz, mert bezáratta a nagy áruházakat vasárnapra. Ez egy szelíd kulturális utalás volt arra, hogy vasárnap nem bevásárolni kellene, hanem kirándulni vagy beszélgetni a gyerekkel, végül is a vasárnap egy olyan nap, amikor csak annak szabad dolgozni, aki nélkül tényleg megáll az élet. De ez nem volt így jó, a kormány meghajolt az emberek akarata előtt és visszacsinálta a dolgot.

A liberálisok megírták, hogy senkinek nem jó a boltzár, a bigott keresztény vallásosság megnyilvánulása KDNP-s hülyeség, rossz a vásárlóknak, mert nem tudnak bevásárolni máskor, mert az Orbán-kormány annyira halálra dolgoztatja őket hétköznap, inkább akkor már a hétköznapra kellene boltzár, a kereskedelmi dolgozók kevesebbet fognak keresni és elbocsájtják őket, bántják a multikat, és ha azok megsértődnek, akkor jaj nekünk.

PestiSracok facebook image

A kormány azonban nem tanult a korábbi hibákból, tovább nőttek a fizetések (persze a liberálisok szerint nem, de ezzel most ne törődjünk), sőt, a foglalkoztatottság is a teljeshez közelít a kormányzati felelőtlenség miatt, és ezért munkaerőhiány lépett fel. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy már a multinacionális kereskedelmi vállalatok is a közgazdasági nonszenszhez voltak kénytelenek nyúlni, amit csak a kormány multinyúzó politikája indokol és fizetést emeltek. A dolgozók, a pénztárosok, az árufeltöltők, az eladók fizetését és nem a háeresekét, akik a régi szép időkben, amikor minden rendben volt, a tömeges leépítéseket intézték. Sőt, hatalmas forgalomnövekedés is van, ami tovább fokozza a katasztrofális gazdaságpolitika hatásait és aminek persze majd meglesz a böjtje, a Fidesz 2022-ben sem fog kormányra kerülni, de valamit már lépni kell.

Vegyük újra sorra a dolgokat:

  • A lakosság, a vásárlók nem akarnak vasárnapi boltzárat.

  • A nagy kiskereskedelmi láncok nem akarnak többet fizetni a dolgozóiknak, mert akkor csökkenne a helyi menedzsment prémiuma.

  • A dolgozók nem akarnak vasárnap dolgozni, de nem akarnak kevesebbet keresni.

Egyértelmű, hogy a kormánynak kellene elvinni a balhét. Ő teremtette meg a munkaerőhiány feltételeit a gazdasági növekedéssel, most viselje a politikai következményeit, az emberek rá haragudjanak, hogy a több pénzüket nem tudják vasárnap elkölteni.

Mert az nem opció, hogy az egyébként kifejezetten nyereséges nagykereskedelmi vállalatok a megnövekedett forgalom hasznából annyira megemeljék a fizetéseket, hogy érdemes legyen olyanoknak is Magyarországon a kereskedelemben dolgozni, akiknek ez eddig nem érte meg valamiért. Az egész liberalizmus a piac működéséről szól állítólag. Érdekes, hogy ebben a modern gazdaságban nem nagyon találunk példát a piac egészséges működésére, legyen szó léalmáról vagy munkaerőhiányról a kereskedelemben. Azt ugye érezzük, hogy a hatalmas forgalmat lebonyolító áruházláncok nem mennének csődbe egy versenyképes bérezéstől, egyszerűen eddig nem kényszerültek rá, hogy ilyesmin elgondolkozzanak. Kevés ennél stabilabb üzletág van, ezek a cégek a csúcsmenedzsment hülyesége miatt szoktak csődbe menni, mert eszetlenül terjeszkednek és nem azért, mert az emberek hirtelen felhagynak a bevásárlással.

Az azonban nagyon elgondolkoztató, hogy a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete miért nem a munkáltatókkal hadakozik és miért tekinti reálisabb célnak a kormány meggyőzését?

Ideje lenne észrevennünk, hogy a magyar szakszervezetek nem különösebben virgoncak. A jobboldali kormányoknak még csak-csak nekimennek, de a multinacionális cégekkel szemben nem szoktak fellépni, pedig ahhoz könnyen találhatnának maguknak szövetségeseket, mert a kormány is nagy híve a multinacionális tőke korlátozásának és piaci versenyre kényszerítésének. Persze nálunk ez is fordítva van, pontosabban már ugyanúgy fordítva van, mint nyugaton, a baloldali pártok és a szakszervezetek a nagytőkéhez jobban „be vannak kötve”, mint a jobboldali pártok.

A kormány nem is tartja aktuálisnak a kérdést, nem tervez jogszabályváltozást. Az érintettek bölcsességére bízza a helyzet kezelését.

Legyünk nyugodtak, a magyar piaci és gazdasági-társadalmi környezet biztonsága és a jövedelmezőség magasabb bérszínvonal esetén is itt tartja ezeket a cégeket és befektetőket.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.