Dobrev Klára elfogadta a felkérést az árnyékkormány megalakítására – közölte szokás szerint egy az egyben Gyurcsányt idéző hanghordozással és gesztikulációval Molnár Csaba. Mindössze egy dolgot nem mondott el: mi Dobrev árnyékkormányának a legitimációja? A részleges válaszig csak máig kellett várnunk, hiszen az elképzelhető legmagasabb szintről kapta meg a jóváhagyást a kezdeményezés: a haladó éttermiséget képviselő Vásárhelyi Máriától. Ettől még persze valószínű, hogy a nagy, össztársadalmi súlyú megbízást magától Gyurcsánytól kapta a felesége, de legalább utólagosan rábólintott a főnökség.
Koordinátarendszerbe helyezett ellenzéki közösségről és viszonyítási pontról álmodozik Vásárhelyi Mária a Facebookon közölt írásában, amelyben az azt belengő, reménytelen letargia a legjobb. Igazán jó hír az ország számára az a szenvedés, amit a negyedik és egyben legsúlyosabb kétharmados verés okozott a ballib összefogás berkeiben. A dermedt és kilátástalan közélet emlegetésével indít Vásárhelyi, figyelmen kívül hagyva, hogy nem a közélet dermedt és kilátástalan, hanem a baloldal helyzete. Figyelmen kívül hagyja, mert ez a baloldal soha semmiből nem tanul. Még négy rommá verés után se. Ugyanúgy csak a saját szemszögéből képes és hajlandó szemlélni a világot, és ugyanúgy elvárná az emberektől, hogy csakis az ő szemszögéhez igazodjanak.
Sosem változnak. Ezek ugyanazok.
A fenti körülmények mellett is tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a Gyurcsány-projekt célba ért. A 2011-ben nem véletlenül „koalíció” néven meghirdetett párt az első pillanattól fogva azzal a kimondott vagy kimondatlan igénnyel lépett fel, hogy ő legyen „a” baloldal. Ezt végül a baloldal többi részének katasztrófájával érte el, de elérte – immár Vásárhelyi Mária szerint is, ami azért – lássuk be – fontos szempont.
„(…) a DK a legerősebb, a legkomolyabb szervezettel, aktivistával, párttaggal és szavazóval rendelkező ellenzéki párt, ezért indokoltnak tartom, hogy ők alakítsanak árnyékkormányt.”
Kész, itt a pecsét a papiroson, mehet a dolog. Az sem változik ugyanakkor, hogy elvárás a többi baloldali párt bevonása a buliba, ami a gyakorlatban persze simán jelenthet beolvasztást, és ha a DK-n múlik, azt is fogja jelenteni.
Eddig Vásárhelyi bejegyzésének első bekezdése, a többi pedig rettenetesen unalmas fejtegetés csupa régi dologról. Dobrev így meg úgy mennyire csodálatos és alkalmas azért, mert ugyanazt gondolja a világról, mint Vásárhelyi Mária ÉN!-je. A 12 éve hallgatott reménykedés, hogy a teljesen leszerepelt baloldal élén talán Dobrev egyszer igazi miniszterelnök is lesz, nemcsak ilyen lakásszínházas kiadású. Ezt egészítik ki a valóságtól egyre távolabb menekülés baloldali toposzai, mint pl. ez:
„most a legnagyobb kihívás nem a választás megnyerése, hanem az utána következő kormányzás lesz”.
Imádnivaló muciológiai megközelítés, és bele sem gondol közben a baloldali éttermiségi, hogy ezekkel a lejárt szavatosságú megállapításokkal milyen mélyre taszítja a már így is kilátástalanul kóválygó baloldalt.
Ha a legnagyobb kihívás nem is a választás megnyerése, hanem a kormányzás, de a baloldal még a választás megnyerésétől is olyan messze van, mint Márki-Zay Péter az igazmondástól, akkor mégis miben bízzon a baloldali közeg?
Észreveszi-e valaha a baloldal, hogy ezek a dirigáló dinoszauruszok mételyezik örökre és jóvátehetetlenül? Mondjuk, ha nem, az se baj – brit tudósok szerint egészen kiválóan el lehet létezni a világban politikai baloldal nélkül, ahol a konzervatív oldal házon belül folytatja le az élet fontos vitáit.
Az örök külföldi érdek beágyazott, megbízható kiszolgálója
Megtudjuk Vásárhelyitől, hogy Dobrev számtalan csodálatos képessége mellett további nagy előnye, hogy
„ő a leginkább beágyazott az európai politikába, kiváló Uniós kapcsolatokkal rendelkezik”.
Hát igen, sosem változnak, ezek ugyanazok. Mindegy, hogy Moszkva, Washington, Berlin, Brüsszel, csak lehessen beágyazódni a felettes szerv valamelyik puha, meleg, fedést biztosító részébe, és onnan kiszolgálni az örök külföldi érdeket a magyarral szemben. Az erre való képességet pedig előnyként adják el a magyar nép ilyesmire fogékony részének.
„Megbízom benne, mert úgy érzem, nem kell attól félnem, hogy hatalomra kerülve mást fog képviselni, mint amit ma mond.”
Na, ez itt a lényeg. Megbízható munkatárs, aki azt a külföldi érdeket fogja képviselni, amit várnak tőle. A Vásárhelyi családnak végülis nagy rálátása van az ilyesmire, hiszen az apuka, Vásárhelyi Miklós úgy tudott a nyílttársadalmi szabadságot hirdető Soros-hálózat magyarországi nagyemberévé válni a rendszerváltás környékén, hogy korábban, keményvonalas sztálinistaként még merőben más elképzelései voltak a szabadságról. Sztálin és Soros tagadhatatlan közös vonása, hogy Magyarországon mindkettejük érdeke külföldi érdeknek számít.
Végül az is kiderül, miért született meg a szóban forgó bejegyzés. Kedves baloldali pártvezetők, funkcionáriusok, formális és informális hatalommal rendelkezők, itt az utasítás:
Vásárhelyi Mária a.k.a. Baloldali Éttermiség torkig van a bűnbakképző, „soha nem igazolt” gyurcsányozással meg a Feri ellen 17 éve zajló fideszes karaktergyilkolással, úgyhogy fejezzétek be az aszsisztálást a Fidesznek, és soroljatok be egy emberként Gyurcsány, illetve az Apró–Dobrev-klán mögé!
Azon ne is kezdjünk perlekedni, hogy a gyurcsányozás ne lenne igazolt a 2004–2010 közti pénzügyi, gazdasági, családtámogatási és rendfenntartási ámokfutással! Tudjuk be ezt a baloldal erősen módosult, ráadásul minden kétharmados megsemmisülésnél tovább szűkülő tudatállapotának! De a „fideszes karaktergyilkolás” nem éppen azt szajkózta szünet nélkül a kampányban, hogy valójában Gyurcsány a főnök? Hát Vásárhelyi Mária szerint is az. Akkor mi a hasfájás? Talán nem kéne azt füllentgetni, hogy nem a választás megnyerése a legnagyobb kihívás.
Meg is jött a válasz a címzettől:
Igazán inspiráló volt olvasni Vásárhelyi Mária, szociológus kedves sorait. Hálás vagyok érte.
A DK szombaton jelezte, hogy már számos értelmiségi és művész támogatja Dobrev Klára árnyékkormány-tervezetét – Vásárhelyi mellett. Többek közt:
- Balázsovits Lajos Balázs Béla-díjas magyar színész, színházi rendező és színigazgató, érdemes művész
- Kaltenbach Jenő jogtudós, az állam- és jogtudományok kandidátusa
- Juszt László magyar szerkesztő-riporter, újságíró
- Simkó János, a Magyar Rádió volt alelnöke
- Lánczos Vera író, ügyvéd, a Joggal a Jogállamiságért Egyesület elnöke
- Földes Péter újságíró, író, humorista
A Mandiner Horn Gábor legendás szavait idézve megjegyzi:
Ez kemény, ez a csapat kemény.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS